Hajdu Anna: „a röplabdázás szeretete tartja össze a csapatot”

Közel másfél év kihagyás után tért vissza a pályára december közepén a DEAC röplabdázója, Hajdu Anna. A rutinos játékos hamar megtalálta a közös hangot a csapattársakkal, az alapszakasz végén pedig már húzóembere volt az együttesnek. Kiválóságunk ezúttal a röplabdához fűződő viszonyáról, az öltözői hangulatról, valamint a visszatérés okairól mesélt kendőzetlen őszinteséggel lapunknak.

0

90864101_3095378407173540_547732562169036800_n-300x189 Hajdu Anna: „a röplabdázás szeretete tartja össze a csapatot”

Mint ismeretes, a koronavírus-járvány miatt a szövetség május közepéig felfüggesztette a bajnokságokat. Milyen az élet röplabda nélkül?

Hogy őszinte legyek, borzasztóan hiányoznak az edzések, a mérkőzések, és a csapattársak. A mozgás a lételemem, így nehezen viselem a kialakult helyzetet, de megértem a szövetség döntését, hiszen most az emberi egészség az elsődleges. A testem sokszor azt jelzi, hogy rám fér a pihenés, mert az elmúlt hónapokban kissé megerőltettem magam, de nem tudok meglenni edzés nélkül, így mostanában kocogással igyekszem megőrizni a formámat.

Már gyerekként is ennyire mozgásigényes voltál?

Igen, mindig sportoltam valamit, fontos volt számomra, hogy ilyen módon kössem le a fölös energiáimat. Az is viszonylag hamar kiderült, hogy a röplabda mellett teszem le a voksomat, hiszen általánosban és gimnazistaként is tagja voltam az iskolai csapatnak. Később úgy döntöttem, hogy inkább a tanulmányaimra szeretnék összpontosítani, de a röplabda mindig fontos szerepet töltött be az életemben.

Jó döntésnek bizonyult, ugyanis sikeresen lediplomáztál a Debreceni Egyetemen.

Turizmus-vendéglátás szakon végeztem, majd mezőgazdasági mérnökként folytattam a tanulmányaimat, a munka mellett jelenleg levelezőn veszek részt a képzésben. Eleinte azt hittem, az egyetem könnyű mulatság lesz, de jelentős kihívás összeegyeztetni a tanulást a munkával és a sporttal, úgyhogy szeretném mihamarabb megszerezni a második diplomámat, és letenni a lantot.

Ami a röplabdát illeti, Hajdúböszörményből érkeztél a DEAC-hoz, majd másfél év kihagyást követően tavaly decemberben láthattak újra a pályán a szurkolók. Miért döntöttél a visszatérés mellett?

Eleve nehezen hoztam meg anno azt a döntést, hogy szüneteltetem a pályafutásomat, mert egyszerűen nem tudtam elképzelni az életem röplabda nélkül. Akkoriban voltak nézeteltérések a csapaton belül, én pedig inkább félreálltam, és egy küzdősporttal, a K-1-gyel kezdtem el behatóbban foglalkozni, rengeteget tanultam a sportágról a Taskó Fight egyesületben, Furó Virág kezei alatt. Tavaly novemberben aztán vezetőedzőnk, Kuszkó Zsolt megkeresett, hogy tudnék-e segíteni a csapatnak, én pedig örömmel mondtam igent, mert nagyon hiányzott a játék.

Nehéz volt felvenni a fonalat, vagy hamar egymásra találtatok az új csapattársakkal?

Egyetemi egyesületről beszélünk, így gyakran változik a keret összetétele, a régiek közül kevesen maradtak a csapatban, de köztük volt Tóth Kitti, akinek nagy szerepe volt abban, hogy visszatérjek a pályára. Kicsit féltem, hogy befogadnak-e a fiatalabbak, de szerencsére gyorsan megtaláltuk a közös hangot, s idővel a pályán is összecsiszolódtunk. Rendkívül motivált a társaság, s összeköt minket a sportág szeretete, a játék iránti elhivatottság.

Jelenleg az NB II Keleti csoportjának alsóházi rájátszásában szerepel a DEAC. Hogy érzed, mire lehet képes az együttes hosszútávon?

Egyénileg rendkívül képzett játékosokból áll a keretünk, szinte minden posztra jut két-három azonos képességű lány, s szerencsére a fiatalok is nagyon ügyesek. Csapatként még van hová fejlődnünk, mert egy-egy mérkőzésen belül vannak kisebb hullámvölgyek, s legtöbbször kommunikációs hibák okozzák a vesztünket. A vizsgaidőszak is befolyásolta a teljesítményünket, hiszen ilyenkor háttérbe szorul a röplabda, de a rájátszásra érzésem szerint összeért a csapat, a Miskolc elleni MEFOB-visszavágón pedig különösen jó teljesítményt nyújtottunk. Az erős ellenfelek ellen bizonyítottuk, hogy bárkit képesek vagyunk legyőzni, így ha együtt marad a csapat, a jövőben akár a dobogóra is eséllyel pályázhatunk.

P.G.