A DVSC Törökországban edzőtáborozik és készül a tavaszi folytatásra. A csapattal tartott a klub kommunikációs munkatársa, Halmai Balázs is, akitől féltávnál egy rövid helyzetjelentést kértünk a beleki mindennapokról.
Január 6-án érkeztünk Belekbe, másnap délelőtt tesztekkel kezdődött az edzőtábor, délután pedig már edzést vezényelt a szakmai stáb. Általában napi két tréning szerepel a programban, illetve három edzőmérkőzés van tervben, melyek közül az elsőt már le is játszotta a csapat. Kemény munkával telnek a napok, a vezetőedző és segítőik igyekeznek minél jobban felkészíteni a csapatot a tavaszi folytatásra. A hangulat jó, a játékosok esténként együtt játszanak, meccseket néznek, ez a két hét arra is remek időszak, hogy még jobban összekovácsolódjanak. Az időjárás sajnos nem fogadott kegyeibe minket, bár napközben kellemes, 15-16 fok van, ám a napot nem láttuk, gyakran esik az eső és fúj a szél, reggel és este meglehetősen hűvös van. Tudva, otthon milyen az idő, kicsit fáj is a szívem, ugyanis én szeretem a telet, évek óta nem láttam annyi havat, amennyi most lehullott az országban és Debrecenben.
Azon kevesek közé tartozol, akik a pálya szélén láthatják a meccseket. Milyen volt az őszi szezon az alap-és oldalvonal mellől?
Az előző idény nem úgy sikerült, ahogy reméltük, csak a bajnokság végén tudtuk megtartanunk élvonalbeli tagságunkat. Nyáron új szakmai stáb vette át a csapat irányítását, érkeztek új játékosok és várakozáson felül teljesít a gárda. Jól kezdtük a szezont, három forduló alatt hét pontot szereztünk, de egész ősszel szorgosan gyűjtöttük az egységeket. Úgy vélem, a bajnoki rajt előtt mindenki vakon aláírta volna, hogy a 4. helyen telel a DVSC. Minőségre jó a keret, vannak egyéniségek, egy jó vezetőedző, illetve ezúttal Fortuna is fogta a kezünket. Volt fájó vereség, mint a Nyíregyháza és a Kisvárda elleni, de minden csapatnak vannak ilyen meccsei. Bízom abban, tavasszal is folytatódik a jó sorozat és minél feljebb végzünk a tabellán.
Jól gondolom, hogy abban a sportágban dolgozol, ami legközelebb áll a szívedhez?
Abszolút! Már gyermekként az volt az álmom, hogy egyszer majd a Lokinál dolgozhatok, és szerencsésnek mondhatom magam, ez az álom megvalósult. Miután sikeresen érettségiztem Karcagon, a Debreceni Egyetem média és kommunikáció szakán folytattam tanulmányaimat. Az utolsó félév kötelező szakmai gyakorlatát a DVSC-nél töltöttem, megismerkedtem az akkori játékosokkal, interjúkat készítettem velük, valamint elkezdtem fotózni is. Miután megszereztem az oklevelem, a klub korábbi elnöke, Szima Gábor állást ajánlott, amit én azonnal, gondolkozás nélkül elfogadtam, ennek pedig már tíz éve.
Tudósítasz a labdarúgásról, de mint a legtöbb gyerek, soha nem akartál focista lenni?
Elég rövid életű volt labdarúgó pályafutásom, mindössze két-három edzésig tartott. Sokat futtattak minket, az utolsónál rosszul lettem, majd mondtam szüleimnek, hogy befejeztem. Ezt a döntésemet mai napig bánom, akikkel együtt kezdtem – köztük Varga Kevin – azoknak a 90 százaléka ma is ott van a pályán. A foci szeretete azonban megmaradt, régebben heti három alkalommal rúgtam a bőrt, ma már jóval ritkábban, ám a fáradalmakat három-négy nap, míg kiheverem. Mikor látom a játékosokat az edzéseken, a meccseken, megcsap a fű illata, mindig arra gondolok, milyen jó lenne ott lenni a pályán, de az élet más felé sodort.
A DVSC a nagy szerelem, de nemzetközi porondon van kedvenc csapatod?
Gyerekként mindig meccseket néztünk otthon a bátyámmal, előkerült a FIFA-játék is, én állandóan a Real Madridot választottam, azóta szurkolok a királyi klubnak. Tavaly egy másik álmom is megvalósult, párommal a Bernabéu stadionban nézhettem meg egy BL meccset, élőben láthattam Kylian Mbappé mesterhármasát, ami örök emlék számomra. Két kedvenc játékosaim is a Madridban játszottak, a még 40 évesen, ma mára Milánban focizó Luka Modric, illetve Vieira Marcelo, aki zseniálisan bánt a labdával, sajnos ő már végleg szögre akasztotta a stoplist.
Mivel telnek a munkával töltött napjaid?
Tudva, mikor játszik a csapat, annak megfelelően áll össze a heti program. Minden hétfő reggel a cégvetető tart értekezletet, átbeszéljük az előttünk álló feladatokat. Általában délelőtt edz a csapat, így a napom Pallagon indul, igyekszem friss hírekkel kiszolgálni a szurkolókat. Fotógalériákat, kollégámmal, Tóth Csabával interjúkat készítünk a játékosokkal. Délutánonként az irodában vagyok és összerakom az aznapi anyagot. A hétvégék a meccsekről szólnak, már kezdés előtt bő négy órával ott vagyok a stadionban, mindent előkészítek, ami kell a munkához. Miután megérkezik a csapat, jön egy erőltetett óra, a vezetőedzővel és a TV menedzserével az interjút kell egyeztetni, „érkezős” fotókat és kezdőcsapatok posztolok a közösségi médiában. A mérkőzések alatt videózok, így sokszor nem is látom, ami a pályán történik, főleg a távolabbi kapunál zajló eseményeket. A hármas sípszó után sajtótájékoztató következik, ha nem késő éjszaka van vége a találkozónak, akkor még aznap összevágom az anyagot, statisztikákat szerkesztek, illetve a fotógalériát kell kitenni a Instagramra és Facebookra.
A góloknál mennyire nehéz visszafogni a szurkolói énedet?
A videós összefoglalók az NB II-ben kezdődtek, akkor inkább szurkoló voltam, a góloknál én is nagyon örültem a pálya szélén. De rájöttem, a klub alkalmazottjaként vissza kell fognom magam, de nem könnyű. Minden találatot, gólörömöt igyekszem megörökíteni, ám ez nem egyszerű feladat, ugyanis nem tudom, a játékosok a kapu melyik oldalán ünnepelnek. Ha tőlem távolabb, akkor szaladok, hogy első kézből tudjam megörökíteni ezeket a pillanatokat. Azért akadt, mikor előfordult én is hangos ovációval reagáltam néhány találatra, mit például Sós Bence győzelmet jelentő találatára a Mezőkövesd ellen, vagy Dreskovic fejesénél és Dorian Babunski góljánál, melyekkel hátrányból sikerült fordítanunk a Paks ellen. Egyetlen találatról maradtam le, mégpedig a legszebbről, én voltam az egyetlen, aki a stadionban nem láttam Zsóri Puskás-díjas ollózós gólját. Azon a meccsen a sajtópáholyban írtam a tudósítást, egy-egy volt az állás a 93. percig. Már megírtam a címet is és készültem kitenni a honlapra a cikket. Arra kaptam fel a fejem, hogy szinte felrobbant a stadion, a pálya szélén mindenki fut, örül, ünnepli a gólt és a Fradi elleni győzelmet.
Egy-egy vereség mennyire visel meg?
Vereség és vereség között van különbség. Mikor jól játszik a csapat, de hadilábon áll a szerencsével és nem jön össze a pontszerzés, annyira nem visel meg. De mikor visszafogott teljesítményt nyújt a gárda, mint az MTK elleni háromgólos vereség, az igen, olyankor hosszú az út hazáig.
Az elmúlt tíz évben sok játékossal ismerkedhettél meg, volt, van, akikkel baráti a kapcsolatod?
Egykori játékosokkal alakult ki szoros baráti kötelék, mint a súlyos sérülése miatt visszavonult Barna Szabolccsal és a jelenleg Kecskeméten futballozó Belényesi Csabával. Idén a szilvesztert is velük töltöttem. Sajnos ritkán tudunk találkozni, de heti rendszerességgel beszélünk telefonon. A mostani keretből mindenkivel jó a kapcsolatom, jókat beszélgetek a játékosokkal, az edzőtábor pedig remek alkalom, hogy még jobban megismerjük egymást.
Nem csak a játékosokkal, de köztudott, hogy a szurkolókkal is jó kapcsolatot ápolsz…
Bátran mondhatom, kiváló a kapcsolatom az ultrákkal, mindig szeretettel fogadnak, én pedig próbálok mindenben segíteni nekik. A jó viszonyt példázza, hogy a Kisvárda elleni szezonzáró előtt meghívtak a Víztoronyba és ajándékokkal leptek meg, ezzel köszönve meg egész éves munkámat. Ez jó érzéssel töltött el, nagyon hálás vagyok nekik.
Nem nyolcórás a munkaköröd, ráadásul a hétvégéid is foglaltak. Párod hogy viseli mindezt?
Májusban lesz három éve, hogy egy párt alkotunk. Mikor komolyabbá vált a kapcsolatunk, vázoltam neki, milyen is a munkám, amit ő elfogadott. Mint minden kapcsolatban, vannak nehezebb pillanatok, de abszolút alkalmazkodik, mindenben támogat, segít, amit ez úton is köszönök neki.
Kevés idő jut a pihenésre, erre leginkább a téli is nyári szünet alatt van időd. Mivel tudsz feltöltődni?
Válogatott szünetekben, téli és nyári szabadság alatt próbálok minél több időt tölteni a párommal és a családommal. Ilyenkor elutazunk egy hosszú hétvégére, melyre szezon közben lehetőség van, próbálom minél tartalmasabban megtölteni ezt az időszakot.
Január 25-én folytatódik a bajnoki menetelés, a Loki a DVTK-t fogadja a Nagyerdei Stadionban. Mit vársz a tavasztól?
Nagyon bízom abban, a folytatásban is kitart az őszi lendület. Nehéz a sorsolásunk, sok rangadót idegenben kell megvívnunk, de bizakodó vagyok, remélem, minél több pontot fogunk bezsebelni. Egy szép álom teljesülne, ha dobogón végeznénk, ez miért ne jöhetne össze? A csapatban van potenciál, a fiúk tudnak egymásért, a klubért és a szurkolókért küzdeni. De ha a középmezőnyben végeznék, akkor sem lennék csalódott.
Mit üzennél a szurkolóknak, miért a lelátón nézzék a hazai meccseket?
Bebizonyosodott Debrecenben igény van a labdarúgásra, ezt az átlagnézőszám is jól példázza. Én is arra biztatok mindenkit, jöjjenek ki a meccsekre, egy gyönyörű környezetben, egy impozáns stadionban buzdíthatják a fiúkat. Szerethető csapatunk van, az eredmények is jönnek, vannak fiatalok a keretben, illetve láthatják a DVSC válogatott csúcstartó ikonját, Dzsudzsák Balázst. A dobogóért harcol a Loki, ahhoz, hogy oda is érjen, szükség van a szurkolókra, hiszen ők a 12. játékos.
Tíz év a DVSC-nél. Elégedett vagy?
Ezt egyértelműen ki lehet jelenteni. A DVSC egy sírig tartó szerelem és én ennél a klubnál dolgozhatok. Rengetek helyre jutottam el a csapattal, sok jó embert – játékosokat, szakembereket, szurkolókat – ismerhettem meg. Két és fél évig videózhattam a Kowalsky meg a Vega koncertjeit, ezt is a klubnak köszönhetem.
