„Látjátok, ezért kell mindennap lejönni edzésre” – kiáltott oda Perényi Gabriella a korláton csücsülő atlétapalántáknak, miközben örömkönnyeivel küszködve paskolgatta tanítványát, a magasugró Hodossy-Takács Sámuelt. A lelátón helyet foglaló nézősereg arcára mindeközben kiült a döbbenet, s magának az érintettnek is hosszú percek kellettek, mire felfogta, valójában mit is vitt véghez.
De ne szaladjunk ennyire előre az időben, mindenekelőtt rögzítsük a tényeket: a korlátozások enyhítésével az elmúlt hetekben ismét felpezsdült az élet a rekortánokon, egyre több klub hirdet meghívásos háziversenyeket, csütörtökön pedig a Debreceni Sportcentrum-Sportiskola atlétika szakosztálya is rendezett egyet a Gyulai István Stadionban, ahová a cívis legények mellett Miskolcról, Békéscsabáról, Dunakesziről, valamint Győrből is érkeztek versenyzők.
A már említett magasugrás például vérbeli keleti csatát hozott, ugyanis a hazai színeket képviselő Hodossy-Takács kihívója a borsodi Török Gergely volt. Mindketten szemtelenül fiatalok, 2002-ben látták meg a napvilágot, így elsősorban a jövő nagy reménységei lehetnek, ezúttal azonban a jelenben kellett bizonyítaniuk, ráadásul hosszú kényszerleállást követően, szépszámú közönség előtt. A miskolci fiatalember egészen a kétméteres magasságig tartotta a lépést Hodossy-Takács Sámuellel, ám a 205 cm már nagy falatnak bizonyult, így kiszállt a versenyből, amely ezáltal jóformán egy nyilvános edzéssé vált. A debreceni tehetség azonban mit sem veszített a motivációjából, s beállította 212 centiméteres egyéni legjobbját, majd emelte a tétet, és a 214-nek is nekifutott. Elsőre még egy hajszálnyi hiányzott a sikerhez, ám másodjára már fent maradt a léc, majd néhány perccel később a 216 centimétert is átvitte Hodossy-Takács, aki így a hatalmas egyéni csúcs mellett junior világbajnoki kvalifikációt is ünnepelhetett. Ekkor hangzott el a fentebb idézett mondat edzője szájából, nem sokkal később pedig az érintett is megosztotta gondolatait a Debreceni Sportélet munkatársaival.
„Nehéz héten vagyok túl, volt bennem némi extra drukk is a verseny előtt, így álmomban sem gondoltam volna, hogy négy centiméterrel sikerül megjavítanom életem legjobbját – mondta a tizennyolc esztendős debreceni kiválóság. – Közel másfél évvel ezelőtt ugrottam legutóbb egyéni csúcsot, így már régóta vártam erre a pillanatra, az pedig, hogy a junior vb-szintet sikerült teljesítenem, csak hab a tortán. Sokat köszönhetek a közönségnek, hiszen valódi versenyhangulatot varázsoltak, így az ellenfelem kiesése után sem veszítettem el a motivációmat, s ezúttal minden kedvezően alakult. Erre az ugrásra bátran lehet alapozni a jövőben, ugyanis érzésem szerint maradt még bennem néhány centiméter.”
A csütörtöki viadalon a magasugrók mellett rövidtávfutókat láthatott a közönség, női 300 méteren a 2005-ös születésű Bányai Netta 43.69-cel győzött, a férfiaknál ugyanezen a távon 41.19 kellett a sikerhez, amely Török Kelemen László nevéhez fűződik. A klasszikus, 400 méteres síkfutásban Dávid Anna (56.28) és Lendvai András (51.43) bizonyult a legjobbnak, ráadásul mindketten egyéni csúcsot futottak. Az erősebbik nemnél 100-on Kindle Szabolcs diadalmaskodott, 11.90-es időeredménnyel, míg 200-on a békéscsabai Nadj Levente nyert tükörsimán, 21.98-cal. A legnagyobb érdeklődés talán a hölgyek 100 méteres gát-, és síkfutását övezte, Kozák Luca pedig mindkét számban elindult, így a selejtezővel együtt összesen háromszor állt rajthoz csütörtök délután. Ami a gátat illeti, az előfutamban a jelentős szembeszél ellenére 13.38-at mutatott az óra, majd a fináléban nyolc századot faragott idejéből a világbajnoki 13. helyezett kiválóság, amellyel természetesen fölényesen nyerte a számot. Síkon már valódi kihívója is akadt Lucának, méghozzá Kerekes Gréta személyében, aki sokáig vezetett is, azonban a táv felénél megtört a lendülete, így az ezüstéremmel kellett beérnie.
„Hatvan méter körül kissé mélyre kerültem, volt két rossz lépésem, és túlságosan megfeszültek az izmaim, így a sérülést elkerülendő, vissza kellett vennem a tempóból – értékelte futását a huszonhét esztendős Kerekes Gréta. – Öt hónap kihagyást követően tértem vissza a versenypályára, s még érezhetően szoknom kell az éles megmérettetésekkel járó izgalmi állapotot, de egy hét múlva, a Honvéd Kupán remélhetőleg már jobb időeredmény szerepel majd a nevem mellett. Egy kisebb térdprobléma hátráltatta a felkészülésemet, hét héten keresztül nem használtunk gátakat az edzésen, így egyelőre síkfutó versenyeken indulok, s igyekszem újabb sérülés nélkül készülni a jövő évre, amely karrierem egyik legnehezebb szezonját ígéri.”
A meghívásos verseny utolsó száma is szolgáltatott érdekességeket, ugyanis Koroknai Máté csaknem két év kihagyást követően állt újra rajthoz, ráadásul testvérével, Tiborral, továbbá két dunakeszi atlétával kellett megküzdenie 400 méter gáton. A „vendégek” már a második gátnál kiszálltak a versenyből, így a testvérpár egymás között dönthette el az aranyérem sorsát, amely végül Mátéhoz került, a súlyos sérülésből visszatérő debreceni gátfutó 50.95-ös idővel ért célba.
„Délelőtt még izgultam kicsit, de a rajt előtt már kitisztult a fejem, és tudtam élvezni a versenyzést – nyilatkozta Koroknai Máté. – A sérülésem szerencsére már a múlté, s bár az időeredményemen még van mit javítani, ráadásul a szembeszél is hátráltatott, most a legfontosabb, hogy újra rajthoz állhattam, s a táv második felében már jó ritmusban futottam. Vissza kell rázódni a versenyzésbe, de boldog vagyok, hogy az első lépcsőfokot sikerült meglépnem.”
Csupa mosolygós arcot fedezhettünk fel a verseny végén, ami nem is csoda, hiszen rendkívül eredményes napot zártak a DSC-SI atlétái, ami pedig talán még ennél is fontosabb: újra színvonalas atlétikai versenyt láthatott a debreceni közönség a legendás Gyulai István Stadionban.
P.G.
Fotók: Égerházi Péter
