A Loki szurkolók bizakodóak voltak a Ferencváros elleni mérkőzés előtt, bar azért többségben voltak azok, akik az erősebb kerettel rendelkező zöld-fehérek győzelmére tippeltek, de egy döntetlent mindenki előre aláírt volna. A csapat viszont bebizonyította, nem a pénz focizik, ha megnézzük a két csapatot, összevetjük a játékosok forintosított értékét, kis túlzással, de a Fradi középpályás sora értékesebb, mint a DVSC kerete. A másik, ami különbség a két együttes között, hogy a debrecenieknél csak magyar játékosok léptek pályára, ebből kilencen saját nevelésűek, az NB-I legfiatalabb kerete a Lokié.
A mérkőzés folyamán kétszer is sikerült megszerezni csapatunknak a vezetést, közel álltak hozzá Bódiék, hogy három ponttal térjenek haza a Ferencváros otthonából, végül meg kellett elégedniük az egy ponttal. Herczeg András úgy fogalmazott, érzése szerint, kezükben volt a mérkőzés.
Egy jó iramú mérkőzésen vagyunk túl, közel álltunk a bravúrhoz. Jól játszottunk, zártan védekeztünk, visszáb álltunk, labdaszerzések után próbáltuk bejátszani az üres területeket, ez többé kevésbé sikerült is, labdavesztések után az ellenfél térfelén visszatámadtunk. Sikerült megszereznünk a vezetést, majd emberelőnybe kerültünk, ez viszont van, hogy a hátrányban lévő csapatnak ad plusz energiát, a Fradi onnantól úgymond minden mindegy alapon játszott, nekünk pedig már volt veszíteni valónk. Úgy gondolom, kezünkben volt a mérkőzés, agresszívak voltunk, bátran felvállaltuk az ütközéseket, szervezetten játszottunk, ellenfelünknek kevés kialakított helyzete volt, csak rögzített játékhelyzetekből tudtak betalálni a kapunkba. A második félidőben kevesebb támadást tudtunk vezetni, nem volt annyi beindulás elől, mint az első játékrészben, de ismét megszereztük a vezetést. Böde beállítására reagálva magasítani, stabilizálni szerettem volna a védelmünket, de mire Szatmárit pályára küldhettem volna, egyenlített a Ferencváros. A csapat ismét bizonyította, van benne fantázia, egységesek voltak, többen még nem játszottak ilyen hőfokú találkozón, de megmutatták, helyén van a szívük. Azt gondolom, az Üllői úton nem sokan fognak pontot szerezni, nekünk sikerült, de van bennem hiányérzet, úgy érzem, megnyerhettük volna ezt a mérkőzést.
