Csapatban gondolkozni
Abból a szempontból kicsit nehézkes volt a kezdés, hogy csak látásból ismertem a gyerekeket, mivel korábban más csapatnál dolgoztam. Az első pár hét így az ismerkedéssel telt, illetve azzal, hogy felmértem, korosztályhoz képest milyen tudásszinten vannak a srácok. Teljesen az alapoktól kezdtük, szerencsére elég gyorsan haladtunk, nagyon ügyesek voltak, sokat tudtak mindarról, ami az én elképzelésem, amit kértem tőlük. Még itt is az az elsődleges cél, hogy megszerettessük a gyerekekkel a labdarúgást, az „én és a labda” korszak végén vagyunk, már meg kell próbálniuk csapatban gondolkozniuk, a játékba bevenni a társakat. Idén még nem változik a pálya mérete és a létszám, de olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a Bozsik program keretén belül már nagyobb területen, 6+1-ben is játszhattunk, így erre is készültünk. A gyerekek nagyon aktívak voltak az edzéseken, sokat beszélgettünk, őszintén elmondták, amit még nem értenek, ami újdonság volt számukra azokból, amiket kértem tőlük, ezekre a következő edzésen próbáltunk visszatérni. Mint az előző csapataimnál, itt is jó a kapcsolatom a szülőkkel, úgy gondolom, egymásra találtunk. Már a kezdetekben szülői értekezletet tartottunk, ahol elmondtam az elképzeléseimet, illetve mik a klub elképzelései, mit szeretnénk pluszban kérni a gyerekektől. A szülők nagyon befogadóak voltak, segítőkészek, mindenben partnerek. Sok mindenben kikérik a véleményemet, mint például a helyes táplálkozás, vagy milyen cipőt vegyenek a gyereknek. Bevonom őket több dologba is, most épp közösen tervezzük a Mikulás ünnepséget.
Párhuzamosan két Bozsik
Mivel nyár végén vettem át a csapatot, így csak három tornán tudtunk indulni, ezeken azt tapasztaltam, a gyerekek szintjükhöz képest, ahol tartaniuk kell, kicsit előrébb is tartanak. Ezeken a tornákon kiemelt akadémiák csapataival is tudtunk találkozni, ez jó erőfelmérő volt számunkra, hogy lássuk, hol is tartunk. Két Bozsik programban vettünk részt, a saját korosztályunknak megfelelő 4+1-ben és a már említett 6+-1-ben. A kisebb létszámú abszolút jól sikerült, egy-két meccs kivételével, nagyon ügyesek voltak a srácok. Azt beszéltük meg, hogy a nagyobb létszámú mérkőzések számunkra tanulási időszak lesz, nagy sikereket nem lehet elvárni. Viszont eljutottunk oda, hogy az idősebbek között, a kezdeti nagyobb arányú vereségekhez képest már nyerni is tudtunk. A mérkőzéseken egyre tudatosabban alkalmazzák, amiket az edzéseken tanultak. Egy hétre rá, miután elkezdtük a közös munkát, elindultunk egy tornán, azt láttam, bár még nem készség szintjén, de próbálták mindazt megvalósítani, amiket addig gyakoroltunk. Elmondható, sikeres volt az elmúlt időszak, ott tartunk, hogy vannak olyan dolgok, amiket nem is kell, hogy kérjek, maguktól megcsinálják a gyerekek.
Két hét pihenő
Az év vége felé még nem fejeztük be a munkát, majd december 20-án tartjuk idei utolsó edzésünket. Ebben a hónapban még Gödöllőre utazunk, ahol egy torna vár még ránk. A gyerekek kapnak két hét pihenőt, január elején kezdjük a téli felkészülés. Tartalmas lesz az év eleje, több tornán is részt fogunk venni. Egészében nézve az elmúlt hónapokat, azt mondhatom, ahhoz képest, mennyi ideje vagyunk együtt, majdnem maximálisan elégedett lehetek. Én sosem vagyok teljesen elégedett, mindig egy kicsivel többet, jobbat szeretnék, azon dolgozok, hogy ez meg is valósuljon. A fejlődés megkérdőjelezhetetlen, úgy gondolom, ebben a korosztályban már megtalálhatóak a jövő labdarúgói.
