„A mérkőzés első felében Gönczi Bence védett. A jegyzőkönyv szerint 29 lövésből 8 gólt kapott, a mi statisztikánk alapján 22 lövésből nyolcat. Az eltéréstől függetlenül Bence a góloknál sokszor tehetetlen volt, mert egy nagyon gyengén teljesítő és küzdeni nem akaró csapat játszott előtte. A találkozó második felében Antek Tamás állt a kapunkban, a jegyzőkönyv szerint 30 (szerintünk 20) lövésből kapta a 3 gólt, de a teljesítménye mindenképpen kiváló volt.
Az első játékrészben nagyon hamar betalált az ellenfél, utána is egymást követték a lendületes fehérvári rohamok. Minden támadásukban benne volt, hogy gólt kaphatunk, majd ahogyan nőtt a különbség, mi egyre inkább leengedtünk, az ellenfél pedig egyre elszántabban hokizott. Puhán és akaratgyengén játszottunk, mintha két különböző korosztály lett volna a jégen.
A második harmad elején egy kis fejmosás után át kellett szerveznem a csapatot; elkezdtünk harcolni, beleálltunk a játékba. Ez az eredményben nem tükröződött, pedig lényegesen jobban játszottunk. A hazaiak a nyolcadik góljukat kettős emberelőnyből szerezték, a következő kettőt is emberhátrányos szituációból kaptuk.
A harmadik harmadban már voltak ígéretes megoldásaink, egy-két életerős támadást is vezettünk, de gólt nem tudtunk szerezni.
Talán az egyetlen pozitívum a mi oldalunkon az volt, hogy egy nagyon gyenge első harmad után képesek voltunk egy kicsit mozgósítani magunkat. Túlságosan tiszteltük az ellenfelünket, bár elismerem, hogy minden téren jobb, erősebb és képzettebb csapat ellen játszottunk. Ezen a mérkőzésen az első perctől az utolsóig mindenki megkapta az esélyt, hogy bizonyítson, de csak kevesen éltek a lehetőséggel. A legjobb játékosaim, akiktől a legtöbbet várom el, egy-két kivétellel maguk alatt teljesítettek. Remélem, hogy ez a meccs ébresztőt fúj azoknak a játékosoknak, akik úgy gondolják, hogy elegendő az az edzésmunka, amit eddig végeztek és mindenki hozzálát a sokszor említett hiányosságok kiküszöböléséhez.”
Ifj. Ocskay Gábor JA – DHK 11-0 (5-0, 4-0, 2-0)
