Fotó:dvsc.hu
A nagybányai születésű szakember határozottsága, tudatossága és elhivatottsága már az első pillanattól azt sejtette, komoly céljai vannak csapatával. Az edzés fél ötös kezdete előtt bő fél órával már kinn van a pályán, és mindent elrendez úgy, ahogy azt az adott edzésprogram megkívánja. „Mindig jóval az edzés kezdete előtt kimegyek a pályára, és előkészítem a terepet. Fontos, hogy minél jobban minimalizáljuk a holtidőt, és ezekkel az edzés kezdete után már ne kelljen foglalkozni. Így egyből a lényegre koncentrálhatunk.”
Fotó:dvsc.hu
Természetesen az edzés programja sem hiányozhat, gondosan tanulmányozza. A cél ezúttal nem más, mint a támadásépítések első lépéseinek minél gördülékenyebb lefolytatása. „A heti programot mindig a legutóbbi meccsünk függvényében alakítom. Rendre analizáljuk, hogy milyen problémáink voltak az előző találkozón, min kellene javítani, és ahhoz igazodva állítom össze az edzések feladatsorát. A legutóbbi mérkőzésünkön például nehézséget jelentett az, hogy a középpályásaink nem kaptak elegendő mennyiségű labdát a védőktől. A tréningeken így erre kívánunk reagálni, és ezt próbáljuk meg minél hatékonyabban orvosolni. Éppen ezért a mai edzésen is a labdakihozatalokra helyezzük a hangsúlyt, és a középpályások pontos megjátszására fókuszáló gyakorlatokat részesítjük előnyben. A két fő fázisban még irányítom őket, utána viszont egy kisebb pályán, önálló játék kereteiben derülhet ki, hogy instrukciók hiányában hogyan ültetik a srácok gyakorlatba azokat az elemeket, melyeket próbáltunk elsajátítani. Tegnap példának okáért a keresztezéseken dolgoztunk, így kíváncsian várom, hogy mennyiben köszönnek majd vissza a mai edzéseken, anélkül, hogy mondjuk hangsúlyoznám, vagy felhívnám ezekre a figyelmet egy adott játékhelyzetben. Fontosnak tartom tehát, hogy minden edzés végén, és a további munka során is lássuk, működnek-e a megtanult dolgok, mert bár unalomig ismételhetjük a jól bevett, sematikus gyakorlatokat, mind tudjuk, hogy a futball legjavát a játék és az egymás elleni párharcok képezik. Hiszen csak akkor van tényleges nyomás és felelősség egy-egy játékoson. Akik leginkább ezekből a szituációkból meríthetnek és építhetik saját önbizalmukat. Ezáltal láthatjuk azt is, mennyire volt hatékony az elvégzett munka, és adott esetben tudunk változtatni, csiszolni is annak érdekében, hogy a jövőben minél jobbak legyünk.”
Szóba kerül a csapat ereje is, ezen a ponton pedig határozottan meg is erősít abban, hogy tehetségekben nincs hiány, mindemellett jól felkészített csapatot kapott Garamvölgyi Pétertől. „Nem panaszkodhatok az állományra, hiszen ügyesek a srácok, és ami a legfontosabb, teljes kerettel dolgozhatok. Ez hatalmas előny, hiszen egyfelől én, mint edző nem szűkölködök a variációs lehetőségekben, másfelől pedig a játékosaim megfelelő versenyeztetése is biztosított. Senkinek nincs bérelt helye, mindenkinek meg kell küzdenie a csapatba kerülésért. Ez pedig nagyon fontos motivációs tényező, pláne ebben a korban.”
„Csapatom lélektanát illetően pedig azt kell, mondjam, hogy vannak ugyan egyéniségek, de ettől függetlenül nincsenek fegyelmezési problémáim. Viszont nem szabad elfelejteni azt sem, hogy többnyire tizenhárom és fél éves srácokról beszélünk. Rajtuk még nem lehet számon kérni azt a fajta érett és felelős szemléletmódot, melyet az idősebb korosztályoktól várunk el – meséli, amikor a korcsoportban rejlő sajátosságokról, kihívásokról érdeklődök – hiszen gyerekek még, és bár lehet, hogy fizikálisan egyre erősebbek, a játék mentális részét illetően rengeteget kell fejlődniük, meg kell tanulniuk azt is, hogyan menedzseljék az érzelmeiket. Ebben a korban serdülnek, rengeteget változnak, komoly kérdés, hogyan kezelik mindezeket. A pályán elsősorban döntésekben, gondolkodási gyorsaságban, helyzetfelismerésben kell előrelépniük. Ezzel együtt pedig a kispályáról, és a 8 a 8 elleni játékról történő áttérésnek is megvannak a maga kihívásai és nehézségei. Mindezek dacára pozitívak a tapasztalataim, egyre inkább kezdik megszokni a normális méretű játékteret. Számukra egyébként újdonság volt a GPS-mellények használata is. Ez ugyebár a teljesítményüket méri, és úgy látom, abszolút inspirálja őket, ha ebben fociznak.”
Az edzés mindeközben elkezdődik, a srácok lelkesen szaladnak a labdák felé, ám edzőjük rögtön egy csoportba tereli őket, s vázolja a gyakorlatot. Több labda kerül játékba a kijelölt területen, a srácok feladata pedig az, hogy állandó mozgás közben folyamatos nehezítésekkel a társukhoz passzoljanak. „Fontos, hogy figyelmet és koncentrációt serkentő gyakorlatokkal kezdjük az edzést, úgymond felébresszük a srácokat. Hiszen lehet otthonról, lehet iskolából jöttek, a cél tehát az, hogy minél előbb felpörögjenek és felvegyék az optimális edzésritmust. A gyerekeknek rengeteg más dolguk, elfoglaltságuk van a futballon kívül is, ezért hasznos tartalommal kell feltöltenünk a foglalkozás minden percét, amihez elengedhetetlen, hogy játékosaim a legelső másodperctől az utolsóig maximálisan itt legyenek fejben. Egyébiránt ebben a gyakorlatban is egyértelmű előrelépést könyvelhettünk el, hiszen egyre ügyesebben oldják meg ezt a feladatot, bár a rendelkezésükre álló területet még mindig nem használják ki maximálisan.”
Kifogástalan a labdakezelések itt, jó meglátások ott, ám az ifjonti hév olykor-olykor keresztülhúzza a legracionálisabbnak tűnő döntéseket, és bizony be-becsúszik egy könnyebb hiba, rossz passz, vagy felesleges csel. Ferenc és Péter is igyekszik gyorsabb, ugyanakkor átgondoltabb döntésekre sarkallni a fiatalokat, akik egytől-egyig remek barátságot ápolnak a labdával. Technikailag tényleg nagyon egyben van a társaság, más azonban a helyzet a fizikumot illetően. – Vannak srácok, akik hamarabb megnyúlnak, megerősödnek – mondja Garamvölgyi Péter, amikor az egyik párharcban az erősebb felépítésű viszonylag könnyebben veri meg majd’ két fejjel alacsonyabb társát. – Vannak viszont olyanok is, akiknél mindez egy lassabb folyamat. Fontos ezért, hogy a fizikálisan gyengébb játékos is tudja, éppúgy teljes értékű tagja a csapatnak, és képzettséggel, labdaügyességgel képes lehet kompenzálni átmeneti hiányosságait. A másik végletnek pedig természetesen meg kell tanulnia profitálnia erőfölényéből, viszont számolni kell azzal, hogy előbb-utóbb a többiek is beérik testileg, és bizony akkor sem fogyhat el.
A foglalkozás két fő gyakorlata után pedig jöhet az egymás közti játék, melyhez a pályának csak egy kisebb részét veszik igénybe a játékosok. A játék itt már sokkal folyamatosabb, mint a nagyobb területen, még annak ellenére is, hogy maximum három érintése áll mindenki rendelkezésére ahhoz, hogy megjátssza a labdát. „Itt is meg lehet figyelni azt, hogy szűkebb területen, kisebb passztávokban mennyivel jobban teljesítenek a játékosok. Sokkal komfortosabban mozognak, ugyanakkor rendre a pálya belső területeit, a mezőny sűrűjét keresik, nem játsszák meg elégszer a széleket. Ez is mutatja, hogy a nagypályához való igazodás még mindig tart, és ezen a téren vannak feladataink bőven – mondja Ferenc, miközben a kritikus hangvételt időnként dicsérő szavak váltják fel, leginkább akkor, amikor egy-egy jó ütemű passzt, keresztezést, vagy kényszerítőt lát tanítványaitól. Mindemellett az iram is lüktető, a srácok elmorzsolják utolsó tartalékaikat, így jóleső fáradtsággal térhetnek az öltözőbe.
Persze nem mulasztottuk el a legfontosabb kérdést sem, avagy mivel lenne elégedett az edző a szezon végeztével. „Az akadémián ebben a korban nem az eredmény a fontos, hanem az, hogy a képzés, amit a játékosok kapnak, minél hatékonyabb legyen. Ennek ellenére szeretnénk az első háromban zárni, viszont jó lenne mindezt úgy elérni, hogy mindvégig reális esélyünk mutatkozzon az aranyérem megszerzésére, ugyanis a gyerekeknek fel kell készülniük arra, egy idő után az eredményesség lesz az elsődleges szempont, és az ezzel járó nyomást kezelni kell. Vagyis, meg kell tanulniuk nyerni, ez egy folyamat”– válaszolta Ferenc.
Dr. Fikker Ferencnek, és az U14-es korosztály minden tagjának sok erőt és kitartást kívánunk a szezonhoz!
T.S
