Erős keret, jó hozzáállás
Beszélgetésünk kezdetekor mindjárt a csapat ereje kerül szóba. Zsolt megnyugtat, hogy eddig sem lehetett panasz a játékosállományra, mely az utóbbi évadhoz képest tovább erősödött. „Nyáron történtek változások az állományunkban, hiszen sikerült igazolnunk 4-5 olyan játékost, akik tényleges erősítést jelentettek. Elégedett vagyok az állománnyal, de a mag már tavaly is erős volt. Sok azonos képességű játékosunk van, ami azért fontos, mert jó versenyhelyzetet teremt, mely úgy érzem, hogy ki is alakult. Hiszen mind a mérkőzéseken, mind az edzéseken lehet látni a srácokon a kellő motivációt, mert ők is annak tudatában lépnek pályára, hogy komoly versenytársaik vannak. Természetesen minden edző álma az, hogy minden posztra legyen két azonos tudású játékosa, ami azért itt sem valósul meg, de nem panaszkodhatok. Van több komplex, több poszton is bevethető játékosunk, mint ahogy komoly tehetségeink is, akikben ott van a lehetőség, és a kellő talentum ahhoz, hogy felnőtt szinten is szép pályát fussanak be. Ha sikerül még valamelyest erősítenünk télen, vagy akár a nyár folyamán, véleményem szerint egy teljesen ideális összetételű játékoskeret áll majd a rendelkezésünkre.”
Képességben jelentkező problémák nincsenek, de Zsolt nem panaszkodik akkor sem, amikor a játékosok hozzáállása kerül szóba: „Mentalitás terén is csak jókat tudok mondani, próbálják minden helyzetben a maximumot nyújtani. Nincs szükség arra, hogy noszogassam őket. Sok beszélgetés révén sikerült megérteniük azt, hogy a munkának célja van, és érzik ennek a súlyát, az értelmét, így oda tudják tenni magukat, meccseken és edzéseken egyaránt. Persze, előfordulhat olyan, hogy gyengébb napjuk van, de ez valahol életkori sajátosság is. Összességében jó velük dolgozni, hiszen kellőképp profik már, így az időnkénti kicsapongásokat is tudjuk kezelni.”
Fontos a posztra nevelés
„A játék valamennyi szegmensére hangsúlyt kell fektetnünk, hiszen a futball egy rendkívül komplex sportág, minden összefügg mindennel, és önmagában egyik tényező sem működik a másik nélkül – válaszolja, mikor arról érdeklődöm, mit érdemes a leginkább elmélyíteni ebben a korosztályban. „Semmiképp sem mondhatjuk azt, hogy valami fontosabb, valami pedig kevésbé. De amire hatványozottan figyelnünk kell, hogy a játékosok valamennyi játékhelyzetben tudják, mit kell csinálniuk, milyen megoldást kell választaniuk. A sebesség is nagyon fontos, avagy milyen gyorsan észleli a játékos az adott helyzetet, lehetőséget, és milyen gyorsan reagálja le azt a megfelelő megoldással.”
„Amit még ténylegesen előtérbe kell helyeznünk, és ami valahol célja is az itt folyó munkának, azok az egyéni, poszt-specifikus képzések, hiszen ebben a korban már az esetek jelentős részében lehet látni azt, hogy a játékosok milyen feladatkörben lehetnek versenyképesek a felnőttek között.”
Látogatásunk napján az egymás elleni játék kerül előtérbe. Természetesen a heti feladatoknak tudatosan felépített struktúrája van, melynek célja, hogy a játékosok a létező legkomplexebb felkészítést kapják a hétvégi mérkőzések előtt: „Minden edzés felépítésének megvan a maga célja, taktikai, fizikai, mentális és technikai fejlesztés szempontjából is. Hétfőn differenciált edzés van, a játékosok különböző feladatokat kapnak a hétvégi mérkőzésterhelés függvényében, emellett persze a csapattaktikai hibajavítások is jelen vannak. Kedden pedig a fizikális felkészítés, az erőfejlesztés a cél, amit természetesen labdarúgás-specifikusan oldunk meg. A szerdai edzésünk a legkomplexebb taktikai feladatokat tartalmazza, jellemzően ezen a napon kell a legtöbbet gondolkodniuk a pályán, míg csütörtökön döntési gyorsaságot és a játékhelyzetek gyors végrehajtását gyakoroljuk a játékosok posztjainak megfelelően. A pénteki tréning pedig már amolyan ráhangoló jellegű, s rövidebb is a többinél, speciális taktikai gyakorlatokat végzünk. Itt az önbizalomszerzés a fő, valamint az, hogy jó hangulatban, pozitív élményekkel várják a soron következő bajnokit.”
Cél a DVSC-filozófia
„Itt, az Akadémián nem egyéni stílusok érvényesülnek az egyes korosztályoknál. Sokkal fontosabb, hogy a DVSC filozófiának alárendelten dolgozzunk, és azokat a sajátosságokat tudjuk megvalósítani a pályán, melyek egységes arculatot kölcsönözhetnek a debreceni labdarúgásnak. Mi is szeretnénk minden meccsen dominálni, gyors mozgással sokpasszos futballt játszani. Ez persze, nem jöhet mindig össze, hiszen az ellenfél is nagyban befolyásolja, de erre törekszünk, ez a célunk.”
A játékosok többsége mindkét lábával jól kezeli a labdát, de Zsolt megerősít abban, hogy ez a képesség ebben az életkorban már elvárás. Vagy ha nem is elvárás, mindenképp törekedni kell rá. „Fontos, hogy mindkét lábukat magabiztosan használják, ne kelljen egyfolytában azzal vacakolni, hogy átveszik a játékszert. Persze, az még a felnőtt mezőnyben is ritka, hogy szinte ugyanúgy képesek mindkét lábbal ugyanolyan szinten megjátszani a labdát. Az a legfontosabb, hogy lássam a törekvést, és akkor vagyok dühös, ha a játékos meg sem próbálja megoldani az adott játékhelyzetet. Pláne mérges vagyok, ha edzésen látom ezt, mert azt vallom, hogy a kockázatkerülő, minimalista hozzáállás nem viszi előre a játékost. Nem szabad félni a hibáktól, mert azokból lehet tanulni. Olyan hiba pedig nincs, amit ne lehetne kijavítani.”
Gyors, intenzív passzjáték, kemény sprintek. Az edzés intenzitását látva azt is gondolhatnánk, hogy a felnőttcsapat edzésén vendégeskedünk. „Való igaz, a játék sebessége itt már közelít ahhoz a gyorsasághoz, melyet a felnőtt mezőny megkövetel. Nekik már nagyjából tudniuk kell azt, amit egy kész nagypályás labdarúgónak, még ha időnként ez valamelyest lassabb, hullámzóbb és éretlenebb is. Munkavégzésben, futómennyiségben pedig már szintén láthatunk olyan mutatókat, amelyek egy felnőtt nagypályás-bajnokin is megállnák a helyüket.”
Az eredményes csapat alapja a kölcsönös bizalom
Nem kevés szó esik a játékosokkal való bánásmódról, hiszen a fiatal sportolók igénylik a pozitív megerősítést, és fontos számukra az, hogy edzőikben partnerre találjanak. A tréner szerepe ebből adódóan tovább terjed a puszta szakmai felkészítésnél, hiszen bizonyos tekintetben pszichológusként is kell funkcionálnia. Az utánpótlásedzői-pálya ilyesfajta kihívásaitól Zsolt sem riad vissza. Logikusan és érthetően magyarázza, hogyan viszonyul játékosaihoz annak érdekében, hogy a fiatalok a létező legteljesebb felkészítés mellett megfelelő mértékű odafigyelést, s némi nevelést is kapjanak. „Ezek a srácok még képesek hirtelen ugrani, ugyanakkor meg is tudnak rekedni, ezért nagyon fontos, hogy odafigyeljünk rájuk. Próbálunk gyermek- és játékosközpontúak lenni annak érdekében, hogy bízzanak bennünk, és merjék elmondani a problémáikat, ne csak a focival, hanem minden mással kapcsolatban, mert az azt jelenti, hogy megbíznak bennünk. Szerencsés, hogy ezen a téren is pozitív dolgokat tapasztalok, hiszen nem egyszer volt már példa arra, hogy megkerestek edzés előtt, után, vagy akár tréningen kívül, és elmondták azt, ami épp nyomasztotta őket. Természetesen van olyan srác, akivel többet kell foglalkozni, mint ahogy olyan is, aki kevésbé igényli. Azt vallom egyébként, hogy nem az a gond, ha valakinek nehézségei vannak, hanem az, ha elhallgatja azokat, vagy épp nem hajlandó tudomást venni róluk. Célunk, hogy segítő, megértő fülekre találjanak. Fontos, hogy ne tartsunk görbe tükröt eléjük, és nekünk is legalább annyira őszintének kell lennünk velünk, mint amennyire elvárjuk azt tőlük. Becsapnunk sem szabad őket, mert könnyen lehet, hogy rövidtávon jó impulzust adunk nekik, hosszú távon viszont ez nem lesz célravezető. Szükség van egyfajta következetességre is, hiszen a játékos egy pillanatig sem érezheti azt, hogy igazságtalanság történt vele, mert akkor elvész a bizalom. Ez a csapat összeállításakor különösen fontos. Mert hiába tudom, hogy egy játékos jelen pillanatban előrébb jár, mint mondjuk a poszttársa, ha 2-3 meccse adós a jó teljesítménnyel, akkor muszáj, hogy másnak adjam meg a lehetőséget. Mert ha nem így történik, és az illető soha nem kerül be, kegyvesztettnek érezheti magát, és valahol joggal gondolhatja azt, hogy hiábavaló minden erőfeszítése. Ezek mind-mind alapvető pillérei annak, hogy egy jó versenyhelyzet alakulj ki, és ezáltal a csapat eredményes legyen.”
„Ami pedig különösen lényeges, hogy itt már sokat számít az eredmény is, hiszen a MLSZ rendelkezésének értelmében a 16 és 17 éves korosztályok eredményei számítanak akadémiai szinten. A nyolc csapatos elitbajnokság pedig egy rendkívül színvonalas és kemény versenyt tesz lehetővé, gyakorlatilag minden meccsen élet-halál küzdelem zajlik. Ez a fajta teher a mentálisan, vagy fizikálisan egyelőre gyengébb srácoknak nem kifejezetten jó, de a rendszer megköveteli azt, hogy megtanuljanak győzni. Heti egy alkalommal kapnak mentálfelkészítést csoportos és csapatszinten is. De a mi feladatunknak szintén része, hogy minden segítséget megkapjanak ezen akadályok leküzdéséhez. Éppen ezért nem hangsúlyozzuk egyfolytában, hogy az eredmény a legfontosabb, de legbelül már tudják ők is, és érzik ennek a tényleges súlyát. Mindemellett úgy látom, hogy a csapat egésze jól kezeli ezt a helyzetet. Többször fordítottunk már hátrányból, ami jó jelzése annak, hogy a játékosok nem görcsölnek, vagy ijednek meg, ha nehéz helyzetbe kerülnek.” (Az U16-os csapat legutóbbi bajnokiján, a Ferencváros otthonában is hátrányból állt fel, hiszen két gólt sikerült ledolgozniuk, s végül 4-2-re nyertek – a szerk.)
Bár nem mellékesek a pillanatnyi eredmények, a korosztályos munka sikerét mindig a későbbiek kontextusában érdemes vizsgálni. Hisz a lényeg az, hogy hány játékos tudja végigjárni az utánpótlás-ranglétrát, s közülük hányan képesek eljutni a felnőtt élvonalig. Mindezek tudatában sem kerülhetem meg azt, hogy rákérdezzek, mennyi perspektíva van a jelenlegi csapatban:„Bízom a korosztály hosszú távú eredményességében, és abban, hogy sok olyan játékosunk lesz, akit később a felnőtt-együttes integrálhat, hogy aztán meghatározó élvonalbeli, vagy akár nemzetközi karriert fussanak be. Persze, ehhez a rengeteg munka és türelem mellett némi szerencse is kell, de talán a legfontosabb, hogy a nálunk nevelkedő játékosok iránt megfelelő bizalommal legyünk” – mondja Zsolt.
Mindennél fontosabb az, hogy fejlődjön a csapat és a játékosok
Végezetül érintjük a csapat idei szereplését is: „A jelenleg zajló bajnokságban minden csapattal találkoztunk már, így teljes képet kaptunk ellenfeleinkről és a mezőnyben betöltött státuszunkról is. Az eredményeink, és pillanatnyi helyezésünk alapján mondhatom azt, hogy együttesünk az előzetes várakozásoknak megfelelően teljesít, talán valamelyest felül is múlja azokat. Persze, törekednünk kell arra, hogy még jobbak legyünk, mind eredményben, mind játékban. Szóval akkor lennék igazán elégedett, ha azt látnám, hogy megvan az együttműködés a pályán, és a srácok képesek megoldani azokat a komplex taktikai feladatokat, amelyeket gyakoroltunk. Az pedig szintén lényeges, hogy egyénileg is fejlődni tudjanak és úgy lépjenek feljebb, hogy kaptak valami pluszt ahhoz, hogy jó játékosokká váljanak.”
„Az idei célt sem pontban, vagy helyezésben, sokkal inkább játékminőségben határoztam, illetve határoztuk meg. Bár jelenleg a harmadik helyen állunk, és mondhatom azt, hogy csalódott lennék, ha a végelszámolásnál lecsúsznánk erről a helyezésről”.– válaszolja a Zsolt, amikor arról kérdezem, milyen helyezéssel lenne elégedett a szezon végeztével.
Az U16-os csapat valamennyi játékosának és edzőinek sok sikert kívánunk a továbbiakban!
T.S.
