Mikor kezdtél atletizálni?
Hat éves koromban, bár előtte próbálkoztam a focival, de az nem úgy alakult, ahogy én korábban elképzeltem, mert a csapatom nem volt túl sikeres. Nevelőedzőm, Papp Szilárd a körülményekhez képest rendkívül komolyan foglalkozott az atlétikával, így az ottani salakpályán kezdtem elsajátítani az alapokat. De akkoriban még nem voltak versenyzői ambícióim. Az edzéseken jóformán mindig csak a végén esedékes focizásokat vártam.
Majd vélhetően te magad is észlelted, hogy a magasztosabb célok, és a komolyabb sportolói pályafutás érdekében váltanod kell.
Valójában mindig tisztában voltam azzal, hogy szükségem van egy szintlépésre ahhoz, hogy komolyabban folytathassam a versenyzést. Célszerű volt összekapcsolnom a váltást a tanulmányaimmal. Édesanyám debreceni ismerősei ajánlották nekünk Suba Lászlót. Így megkerestük, és általa kerültem a Sportiskolához. Ezzel párhuzamosan pedig elkezdtem a középiskolát a Tóth Árpád Gimnáziumban. Kezdetben kollégiumban laktam, ám a kötött lét nem vált be, így később albérletbe költöztem. Az is a gimnáziumi évek alatt körvonalazódott bennem végleg, hogy futószámokban képzelem el a jövőt.
Az 1500 és a 3000 méter számít a két fő számodnak. Miért épp ezekre esett a választásod?
Már kiskoromtól kezdve jobb volt az állóképességem a gyorsaságomnál, így ez teljesen törvényszerűnek tűnt. Mindemellett élvezem a hosszú futást, nem monoton számomra.
Mikor jelentkezett az első áttörés?
Miután elkezdtem a gimnáziumot, egy hónappal később be is kerültem a serdülőválogatottba, majd 3000 méteren rendeztek egy nemzetközi versenyt 4-5 ország között, amely nagyon fontos visszaigazolás volt afelől, hogy jó irányba haladok. Rá egy évre ifi-vb-re is sikerült kijutnom, ám ott kicsit ledöbbentett, hogy mekkora a lemaradásom a nemzetközi élmezőnyhöz képes. Ezt követően váltottam a 3000 méter akadályra, s utolsó gimnáziumi évemben kristályosodott ki, hogy ez az én terepem, hiszen akkor sikerült junior Európa-bajnokságon bronzérmet szereznem.
Van benned izgalom a versenyek előtt?
Régebben izgultam, ma már sokkal higgadtabb, felszabadultabb vagyok.
Nem jelentett nehézséget számodra a sok lemondás sem?
Mindig úgy voltam ezzel, hogy az atlétika lesz a hivatásom, ezzel szeretnék foglalkozni, ezért soha nem jelentett problémát az, hogy nincs elég szabadidőm, és ma sem gond, hogy mondjuk az egyetemi bulikból kimaradok. Ebből adódóan az edzésmunkámban sincsenek hullámvölgyek.
Idén már két versenyed volt. Az Oxigén Kupát megnyerted, Belgiumban pedig 24. helyen értél célba. Elégedett vagy a formáddal?
Jól ment a versenyzés Belgiumban, illetve az év első versenyén, az Oxigén Kupán is. Mivel szeptember óta Dr. Aradi Jánossal készülök, ez most egy jó visszacsatolás, mert így tudom, hogy jó irányba haladok. Ha folytatjuk ezt a munkát, még jobbak lehetünk.
Versenyezni, vagy edzeni szeretsz jobban?
Számomra a legtöbb verseny edzéssel ér fel, de természetesen inkább versenyezni szeretek, ami persze akkor a legjobb, amikor van mezőny, mert az ellenfelek mindig húznak magukkal. 3000 méteren gyorsan élre állok, és végig vezetek, 1500-on már más a helyzet. A legutóbbi mezei versenyen szerzett 24. helyemmel sem vagyok elégedetlen, hiszen a helyezés dacára nagyon intenzív, jó futás kellett.
Kik jelentik a legfőbb támaszt számodra a mindennapok kihívásainak leküzdésében?
Szüleim támogatása minden szempontból, mind lelkileg, mind anyagi értelemben rengeteget számít. Testvéremmel egy albérletben lakunk, és ha látja, hogy nyűgös vagyok, rossz napom van, rendre a segítségemre siet. Edzőimmel is nagyon profi a munkakapcsolatom. Úgy állnak hozzám, ahogy elvárom. Emellett kiemelném, hogy Bíró Zsolt személyében kitűnő sportpszichológusom van, aki már évek óta segít az esetleges mentális problémák kezelésében. Az ifi világbajnokság után kezdtünk el együtt dolgozni, s az ő közreműködésével sikerült az akkor még negatívan megélt élményt pozitív, hasznos tapasztalattá formálni.
Legközelebb mikor állsz rajthoz?
Budapesten lesz majd egy fedettpályás versenyem, ahol 1500 és 3000 méteren indulok.
S milyen nagyobb megmérettetések várnak rád ebben az esztendőben?
Rendeznek felnőtt Európa-bajnokságot, ahol minimum elvárás a döntőbe jutás. 8:40-es szintidőt kell futnom. Jelenleg 8:45-tel rendelkezem, ám szerencsére lesz több versenyem ahhoz, hogy teljesítsem ezt. Persze az a cél, hogy a lehető leggyorsabban megcsináljam. Emellett pedig szeretném megvédeni felnőtt magyar bajnoki címemet. Valójában minden verseny ezeket a célokat szolgálja. 3000-en kívül egyébként 1500, és 5000 méteren is szeretnék minél közelebb kerülni a dobogóhoz.
Ha a távolabbi célokat fogalmazol meg, mi számodra a legfontosabb?
Mindenekelőtt a jövő évi, katari felnőtt világbajnokságra való kijutást tűztem ki magam elé, és természetesen a 2020-as olimpia is állandó célként lebeg a szemem előtt. Oda 8:30 jelenti a szintet, az utóbbi időben produkált fejlődési görbe szerint ez elérhető, hiszen egy év leforgása alatt sikerült 12 másodpercet javítanom. Ha tartom ezt az ütemet, nem lehet gond.
Meddig tartható a konstans fejlődés, és mikorra érhetsz csúcsra?
Jelenleg úgy kalkulálunk, hogy a csúcsidőszakom 25-26 éves koromban lesz, utána pedig az lesz a legfontosabb, hogy 29-30 éves koromig kitoljam, s tartsam az elért szintet.
A Debreceni Egyetemen tanulsz. Milyen szakon?
Programtervező informatikusnak tanulok. Szerencsére az egyetem részéről megkapok minden támogatást, egyéni tanrend szerint járhatok, ami nagy könnyebbséget jelent. Ettől függetlenül, amikor tehetem, igyekszem jelen lenni az órákon.
Hány vizsga vár rád a jelenlegi vizsgaidőszakban?
Öt, de ezek közül szerencsére már négyet sikeresen letudtam.
Hogyan szoktál kikapcsolódni szabadidődben?
Van egy weboldalfejlesztő cégem, melyet édesapám segítségével indítottunk be. Szerencsére jól megy, sok a munka. Előfordul, hogy egy-egy megkeresésnek nem tudok eleget tenni, elvégre semmiképp sem szeretném, hogy az edzés, valamint a sport rovására menjen. Ha kikapcsolódásról van szó, általában a barátnőmmel vagyok, időnként pedig videojátékokkal játszom.
Juhász Balázsnak további sok sikert kívánunk!
T.S.
Fotók: juhaszbalazs.hu
