Kácser Zita: „a 3000 akadállyal és a félmaratonnal tettem fel az i-re a pontot idén”

A DSC-SI atlétájának idei szezonja nem volt egyszerű, mintha az óriáskerékben meg tett volna egy kört, lentről indult, felért a csúcsra, majd ismét megindult lefelé.

0

kacser-e1567277334590-1-300x169 Kácser Zita: „a 3000 akadállyal és a félmaratonnal tettem fel az i-re a pontot idén”

A debreceni atléta számára rosszul kezdődött az év, miután a tunéziai edzőtáborban kutyák támadták meg, átesett egy műtéten. Felépülése lassan haladt, de ennek ellenére nagyszerű idényt tudhat maga mögött. 3000 akadályon megjavította a magyar csúcsot, amivel teljesítette a világbajnoki és az olimpiai szintidőt. Augusztus közepén viszont lemondta a világbajnokságon való indulást, akkor úgy fogalmazott: „Sem lelkileg, sem fizikálisan nem vagyok most alkalmas egy 3000 méteres akadályfutás teljesítésére”.

Miután visszaléptél a világbajnokságtól, azt mondtad, a jövőd szempontjából hasznosabb, hogy helyre rakd magad. Milyen állapotban vagy most?

Úgy érzem, a lelki válságból sikerült kilábalnom, nem azt mondom, hogy 100%-os állapotban vagyok, de úgy néz ki, az érzelmi rész megoldódik. Sajnos edzőkérdésben még nem vagyok annyira jó helyzetben, még nincs, aki a szakmai munkát irányítsa. Az összes potenciális magyar edzőt megkerestem, de nem vállalták, nincs itthon senki, aki kihívásnak tekintené a közös munkát. Külföldi edzővel folynak tárgyalások, de ennek nagyon sok összetevője van, sok még a bizonytalanság, viszont már vannak biztató kilátások. Ennek ellenére elkezdtem a munkát, de ezt nem nevezném tervszerű felkészülésnek, én nem tudok magamnak edzéstervet írni, számomra mindenképp kell egy szakmai irányvonal. Az elmúlt három évben a téli felkészülést külföldi edzőtáborban töltöttem, ideális környezetben, azt, hogy idén hol fogok készülni, még nem tudom. Ezt addig nem lehet leszervezni, míg nem válik biztossá, kivel fogok dolgozni, az új edző milyen szakmai irányvonalat szab, illetve milyen támogatásból, hol tudok majd edzőtáborozni.

Nem bántad meg, hogy lemondtad a világbajnoki részvételt?

Én abszolút alkalmatlan lettem volna a szintemnek megfelelő eredmény elérésére Dohában, így nem bántam meg az akkori döntésemet. Akkor még annyira akkut fázisban volt a sok esemény, lelkileg is magam alatt voltam, ezért az, hogy kudarcélménynek tegyem ki magam, ráadásul össze is törjem magam, nagyon nem hiányzott. Az a része nyilván fáj, hogy ez lett volna az első világbajnokságom, de az kicsit kárpótol, hogy az olimpián világszintű mezőnyben lesz lehetőségem futni jövőre.

Az idei kiváló teljesítményedet a világbajnoki indulással koronázhattad volna meg?

Úgy gondolom, a 3000 akadállyal és a félmaratonnal tettem fel az i-re a pontot idén. Ez a kettő volt a fő cél, pluszban megfutottam az olimpiai részvételre jogosító kvalifikációs szintet. Ezt egy hét alatt úgy összepárosítani, hogy mindkettőn ilyen jól teljesítsek, nem volt egyszerű, de meg tudtam csinálni. Úgy érzem, mivel nem volt tervben, nem a világbajnokság lett volna a csúcspont.

Vannak-e már tervek 2020-ra?

Ez még nyitott könyv számomra, amíg nincs edzőm, nem lehet tervezni, remélem a héten valamilyen irányban elmozdulnak a dolgok. Jelenleg arra várok, hogy a szövetség, a klub és az edző jelölt hármasban leüljenek tárgyalni, de nem egyszerű olyan időpontot találni így év végén, ami mindhárom félnek megfelelő. Csak abban az esetben lehet megbeszélni a célokat, elvárásokat, hogyan tudunk együttműködni, ha elfogadták az edzőjelöltet. Sajnos abból, hogy mindenki mindenkire vár, a sportoló jön ki rosszul, minden elvesztegetett nap hátráltatja a felkészülést.

Az idei évedet hogyan értékelnéd?

Olyan volt, mint a hullámvasút, vagyis nem ez a jó hasonlat, inkább az óriáskereket mondanám, mivel az egy teljes kört ír le. Az év eleji edzőtáborban voltam a legmélyebb ponton, onnan emelkedtem nagyon lassan a legmagasabb pontra. Miután felértem a csúcsra, eredményvesztett állapot és csalódottság után elindultam lefelé. Valamilyen szinten kudarcként is meg lehet élni a sikert, hiszen edző nélkül maradtam, de bizakodó vagyok, talán már látom a fényt az alagút végén.

Nagyon reméljük, edzőkérdésben is hamarosan döntés születik, 2020 az olimpia éve, fontos, hogy Tokióban a legjobb formájában legyen a Debreceni Sportcentrum-Sportiskola futója.