Kácser Zita: „Hosszú és fárasztó volt a szezonom”

A DSC-SI atlétája értékelte, bár még nem ért teljesen véget, az idei versenyszezonját, de említette a következő évet is.

0

41335386_1840382242697042_7948123739034484736_n-300x225 Kácser Zita: „Hosszú és fárasztó volt a szezonom”

Jó tavasz, visszafogottabb nyár

Az Európa-bajnokság után még három verseny volt betervezve, a csapatbajnoki döntő és a félmaratoni bajnokság, már meg volt, de szeptember 23-án, Szombathelyen még vár rám a 10.000 méteres országúti magyar bajnokság. Addig tervben van még, hogy a héten Szlovákiában elindulok 1000 méteren és egy mérföldön, de ez még nem biztos. Ezek után erre az évre számomra is véget ér a pályaversenyzés. Lehet, 1-2 országúti versenyen elindulok, de legkésőbb október elején, közepén leállok. Hosszú és fárasztó volt a szezonom, jól sikerült alapozás után egy jó tavaszi versenyidőszakom volt, amivel én és az edzőm is elégedettek voltunk. Az eredményeimen is meglátszott, Boszniában például 1500-on olyan időt futottam, amivel akkor ranglistavezető voltam. De jók voltak az utcai versenyeim és a félmaratonjaim is. Viszont a továbbiakban rányomta a bélyegét a teljesítményemre a stressz, az elvárás, ez meg is látszott az akadályon elért időimen. Elment az állóképességem, a sok verseny közben nem lehetett megfelelő munkát végezni, ez pedig kellett volna a jó eredményhez. Ettől az időszaktól többet vártunk, bíztunk abban, a jó téli alapozás ki fog tartani nyáron. De az Európa-bajnokságon odatettem magam, fejben is rendben voltam. Utána kemény munkával készültem, a csapatbajnokságon megnyertem a 3000 akadályt, a félmaratonin is megvédtem, már negyedjére a bajnoki címemet. A pihenőidőszakban leülünk edzőmmel és átbeszéljük a következő évet, milyen irányban induljunk el, kitűzzük a célokat, megtervezzük a felkészülést, az edzőtábort.

Siker és csalódás

A sok verseny közül, leginkább a 10.000 méteres magyar bajnokság a legkedvesebb számomra, mert olyan eredményt sikerült ott elérnem, amire nagyon büszke vagyok. 33.20 volt a kitűzött cél, de nagyon odatettem magam és végül 33.07-el értem célba. Ez mind szakmailag, mind lelkileg jót tett. Ami viszont csalódást keltő volt, az a Gyulai Memoriál. Szerettem volna nagyon jót futni Székesfehérváron, sajnos nem sikerült, azt hittem pedig, hogy több van bennem, de addigra elfogytam.

Utazás, pihenés, kikapcsolódás

Az utóbbi 4-5 évben nem sokat tudtam pihenni, fizikailag és fejben is nagyon elfáradtam, így idén mindenképp egy hosszabb pihenőt tartok, meglepetésemre, az edzőm is ezt javasolta. Ez úgy fog kinézni, két hét teljes leállás, a futócipőt elköltöztetem otthonról, majd két hét, ami már a visszaszokásról fog szólni, ha lesz kedvem, futok. Ebben az egy hónapban tervezünk nyaralást, még konkrét cél nincs, de olyan hely jöhet számításba, ahol októberben is jó idő van. Szükségem van a kikapcsolódásra, szeretek olvasni, kirándulni, sétálni nagyokat, imádom a természet illatát. Fontos számomra, hogy velem legyen a párom, aki egyben az edzőm is. Tervezem még, hogy Budapesten és Pécsett is eltöltök egy hetet, meglátogatom a családtagjaimat. Aztán kezdődik újra a kemény munka, egészen az alapoktól, készülünk a következő évre.

Még nincsenek célversenyek

Még nem beszéltünk a következő évről, ugyanis átalakítják a nemzetközi kvalifikációs rendszert és még nem ismerjük pontosan, novemberben fog ez konkretizálódni, utána fogunk erről dönteni, de most nem tudjuk, milyen versenyekre lesz érdemes fókuszálni. Pályán a 3000 akadály és a 10 kilométer jön számításba az utcai versenyek mellett, távolabbi cél pedig a maraton és a félmaraton. Nagyon át kell gondolnunk a következő két évet, gondolkozunk azon, hogy a 2019-et „pihentebbre” vesszük, és inkább 2020-ra koncentrálunk, de jövőre világbajnokság és Európa Kupa is lesz, utóbbit tavaly megnyertük és felkerültünk az első ligába. De mint mondtam, semmi konkrétum nincs még, mindenképp megvárjuk ezzel, hogy legyen hivatalos kvalifikációs rendszer.