Kállay Márk: „félig-meddig már debrecenivé váltam”

A DVSE rutinos pólósa nem zárja ki, hogy a cívisvárosi együttesben fejezi be a pályafutását.

0

Kállay-Márk1 Kállay Márk: „félig-meddig már debrecenivé váltam”A nyáron öt pólós érkezett a csapathoz. Velük mennyire lett erősebb a DVSE?

Úgy gondolom, remek játékosokat szerződtetett a vezetőség. Macsi Patrik személyében egy Debrecenben nevelkedett pólós tért vissza. Az ő leigazolása azért is fontos, mert a fiatalok láthatják, hogy a helyi utánpótlásból is be lehet kerülni a felnőtt gárda keretébe. Stefan Vidovicsnak ez egy kitörési lehetőség, bebizonyíthatja, hogy helye van a montenegrói válogatott szűk keretében is. Dimitrije Obradovics személyében egy kiváló szerb védővel bővült a keretünk. Boros Tamás Franciaországból jött hozzánk, Fejős Róbert pedig a Honvédnak intett búcsút. A kapásoldalunk teljesen kicserélődött, a komoly változások olykor bizonyos súrlódásokhoz vezettek, ám ezeken sikerült túllendülnünk.

 

Jelenleg az ötödik helyen áll a DVSE az A-csoportban. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtatok eddig a bajnokságban?

Az alapszakasz második fordulóját jól kezdtük, hiszen idegenben megvertük a BVSC-t, míg itthon döntetlent játszottunk a Vasassal. A BVSC felülmúlását tartom a legszebb eredménynek, bár a tíz kapott gólt kicsit sokallom, de szerencsére tizenegyet lőttünk. Sajnos a Kaposvár elleni vereség fájó emlék. Ugyan jól indult a mérkőzés, egészen a harmadik percig, amikor jött egy csere nélküli kiállítás, ami megpecsételte a sorsunkat. Egyébként a kaposváriakkal pólózni főleg fizikálisan megterhelő, bízom benne, hogy a ránk jellemző fiatalos lendületünkkel idén visszavágunk a somogyiaknak.

Kállay-Márk2 Kállay Márk: „félig-meddig már debrecenivé váltam”Mekkora esélyt látsz a felsőházi rájátszásra?

Egyik legnagyobb vetélytársunkra, a Vasasra komoly összecsapások várnak, amelyeken pontokat hullajthatnak az angyalföldiek. Ha nekünk sikerül a papírforma szerint kötelező győzelmeket elérnünk az Újpest és a Szombathely ellen, valószínűleg Kaposváron teljesíthetjük a célunkat.

Bő egyhónapos szünet van most a bajnokságban. Mivel zajlott a pihenő?

Jó volt az ünnepek alatt feltöltődni, közel két hetet kaptunk a lazításra. A szünet kezdetén az utánpótlás csapatokkal közös karácsonyi edzéseken vettünk részt, ami abból a szempontból is hasznos, hogy erősíti a DVSE közösségét. Mostanában pedig alapozó jellegű edzéseken veszünk részt, nemrég a Péccsel játszottunk edzőmeccset.

Kállay-Márk3 Kállay Márk: „félig-meddig már debrecenivé váltam”Hogyan kezdődött a pólós karriered?

Eleinte az úszással próbálkoztam, a nagynéném volt az edzőm. Eléggé monotonnak tartottam, a szüleim is azt javasolták, hogy kreatívabb sportágat válasszak, így kerültem a BVSC-hez. Pályafutásom alatt sok edzővel dolgozhattam együtt, mindegyikük egy-egy mozaikot adott a személyiségemhez.

Mit tartasz a játékod legfontosabb elemének?

A technikás, váratlanszerű lövések jellemeznek engem, továbbá igyekszem minél több gólpasszt is kiosztani. Agresszivitás tekintetében sokat fejlődtem az utóbbi években. Ugyan az alkatom nem a klasszikus értelemben vett „nagytestű” vízilabdás kategória, ám balkezesként mindig komoly szerepet szántak nekem.

Pályafutásod során sok szép sikernek lehettél részese. Ha rangsort kellene felállítanod, hogyan festene a top három?

A Vasassal bajnoki címet nyertem, ez természetesen olyan élmény, amit nem felejtek el. A BVSC-ben nevelkedtem, majd az angyalföldiekhez igazoltam, de a több játéklehetőség érdekében két évet lehúztam a Fradiban is. A Vasasban olyan klasszisok voltak a csapattársaim, mint a Steinmetz és a Varga testvérek, Hesz Máté, Vindisch Ferenc, és a sort még folytathatnám. Montenegróban fura bírói felfogásban hódítottuk el a kupát a Kotorral. Nem hagyhatom ki a sorból az U20-as Európa-bajnokságon szerzett bronzérmet sem.

Kállay-Márk4-1024x527 Kállay Márk: „félig-meddig már debrecenivé váltam”Külföldi csapatokban is megfordultál. A francia és a montenegrói alakulatokban milyen újdonságokkal gazdagodtál?

A montenegróiak mentalitása lehengerlő, nagy magabiztosság jellemzi őket, valamint akár a falon is képesek átmenni a céljuk teljesítéséért. Emellett a bohém stílus sem áll tőlük távol, az edzéseken gyakoriak a zrikálások. A munkában kiemelt figyelmet fordítanak a lábtempóra. A Kotorban egyébként nagy felelősség volt dr. Kiss Gergelyt váltani. Franciaországban bajnokesélyes együtteshez igazoltam, ám ott sérülés miatt nem tudtam kiteljesedni.

2013-ban igazoltál Debrecenbe. Mi szólt a cívisvárosi ajánlat mellett?

Ütőképes csapat épült, amelynek reális esélye volt a legjobb négy közé kerülésre. Nemzetközi porondon is bizonyítottunk, hiszen az Eurokupában az elődöntőig meneteltünk. A bajnokságban az első szezont az ötödik helyen zártuk, míg egy évvel később hatodikak lettünk. Kaptam ajánlatokat az elmúlt években, ennek ellenére nem váltottam, mivel a vezetőség marasztalt. Szerintem van potenciál a DVSE-ben.

Magyarországon korábban csak fővárosi csapatokban szerepeltél, és Budapesten születtél. Mennyire volt más a nyugodt Debrecen a nyüzsgő Budapesthez képest?

Nem volt bennem félsz ebből a szempontból. Ha az embernek komoly céljai vannak, gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy hol vízilabdázik. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Debrecen az ország második legnagyobb városa. Nagy előnye, hogy bármit könnyen el lehet érni rövid időn belül, ami a fővárosra kevésbé jellemző. Immáron hatodik éve élek a cívisvárosban, így félig-meddig már debrecenivé váltam.

Te vagy a DVSE csapatkapitánya. Mennyire fekszik a vezérszerep?

Negyedik éve töltöm be ezt a tisztséget. Eleinte adódtak nehézségek, meg kellett találnom milyen karakter szükséges ehhez a szerephez, annak érdekében, hogy a közösség hasznára váljon a munkám, de viszonylag hamar belerázódtam. Egy csapatkapitánynak határozottságra, jó vezetői képességekre és empátiára van szüksége. Bizonyos szinten kommunikációs csatornaként szolgálok a csapat és a szakmai stáb között. Meglehetősen összetett feladat ez, de szeretem.

32 esztendős leszel februárban. Hány évig tervezel még komolyan a pólóval?

A vízilabdában általában a 35 év a választóvonal, ennél tovább én sem tervezem folytatni a pályafutásomat. Ameddig fizikálisan tudom tartani a lépést a fiatalokkal, és hasznára vagyok a csapatnak, folytatom a játékot. Ezer szállal kötődöm a pólóhoz, így nem tudom, mennyire viselne meg a visszavonulás. Amennyiben számítanak rám Debrecenben, elképzelhető, hogy itt zárom le a karrieremet, de mobilis vagyok, emiatt egy esetleges váltás sem okozna nehézséget.

A visszavonulásod után szeretnél edző lenni?

Különböző felsőfokú és a Magyar Vízilabda Szövetség által meghirdetett tanfolyamokat is végeztem, rendelkezem edzői képesítéssel. Foglalkoztat a gondolat, de kérdés, hogy a civil életemmel hogyan tudnám összeegyeztetni. Ha Magyarországon maradok, nem tartom kizártnak, hogy edző válik belőlem. Hazánkban rengeteg tehetséges fiatal vízilabdázik, akiknek a tanítása szakmailag és pedagógiailag is komoly felelősség.

A tanulásra mennyire tudtál időt szakítani?

Eleinte nem volt egyszerű összeegyeztetni az egyetemet és a vízilabdát. A BME-n vegyész és biomérnöki szakon végeztem, jelenleg pedig a villamosmérnöki karon tanulok. Sok gyakorlatom volt, amin kötelező volt a részvétel. Akadtak olyan pillanatok, amikor kevés energiám maradt, hogy bemenjek az egyetemre, ám mindig leküzdöttem ezeket a nehezebb periódusokat.

Szabadidődben milyen tevékenységet folytatsz?

Közösségi embernek tartom magamat, sok időt töltök a barátaimmal. Nyaranta igyekszem beiktatni egy-egy tengerparti nyaralást. Korábban gyakran mentem síelni is, de ez kockázatos, így mostanában hanyagolom.

A tévében is figyelemmel követed a vízilabdát?

Szoktam nézni meccseket, pólós szemmel figyelem az eseményeket. Szerintem a sportágnak adottak a szépségei, apróságokon módosítanék, például két-három méterrel lerövidíteném a pályát, valamint nyári sportággá változtatnám.

Fotók: Nagy Anita

B.Á.