Ha Debrecenben bármilyen labdarúgó csapat meccset játszik, nem győzik dicsérni a pályák minőségét. A többes szám nem véletlen. A Pallagi Edzőcentrum, és a Nagyerdei Stadion gyepe is elsőrangú. Tavaly, amikor Katar válogatottja jónéhány mérkőzést játszott itt, a sejk csak ámult a fű minőségén. Állítólag vitt belőle egy darabot haza. Azt mondta: pénz nem számít, neki ilyen kell. Hogy aztán az idei vb-n milyen lesz az arab öböl menti talaj nem tudható. A technológiát viszont tanulmányozták.
Hatan dolgoznak sokszor a nyolc órát jóval meghaladó munkaidőben azért, hogy a labdarúgóknak minden körülmény ideális legyen. Ujpál Zsolt egyikük.
A B középben nőttem fel. Nem is lehetett más a célom, mint az, hogy közel legyek a srácokhoz, éljem a mindennapjaikat, lássam a felkészülésüket. Ezért örülök, hogy Pallagon, az edző központban dolgozhatok.
Nem lehet könnyű, ameddig a szem ellát pálya, pálya hátán.
13 hektár nem kis terület. Ebben nyolc nagy füves pálya szolgálja Dzsudzsákékat. És nem mindegy milyen körülmények között. Hegedűs Richárd, a főnökünk maximalista. És mi is azzá lettünk mellette. Nem egyszerű feladat amit csinálunk. Mindenre oda kell figyelni. Mikor műtrágyázunk, mennyit szórunk ki, milyen magas legyen a fű, amit állandóan vágni kell.
Nem nyírni?
Azt a fodrászra kell bízni. A fű mérete, magassága, a dőlése komplex feladat. Ehhez ért a főnök Ricsi, mi pedig követjük.
Maradjunk a fodrász hasonlatnál: gépi, vagy kézi vágás?
A gépparkunk, hogy finoman fogalmazzak, kissé koros. Ezért akad kézi beavatkozás is. Nem olcsó mindent a robotokra a traktorokra bízni, de ha kell, márpedig gyakran kell, karbantartjuk a “segítőinket”. Minden hétfőn azzal kezdünk, levágjuk a füvet a nyolc pályán, összegyűjtjük, konténerbe tesszük, majd egy szerződött fél elszállítja. Olyan az egész munkánk, mint a természet körforgása. Kezdődik elölről hetente az egész.
És télen?
Akkor bizony bonyolultabb. Minden pályánk öntöző csövezéssel ellátott. A fagy beállta előtt ezeket a csöveket nagy nyomású levegővel kifújjuk, nehogy belefagyjon a víz. Aztán ha leesett a hó, akkor a fehér csapadékot takarítjuk. A felkészülés ideje alatt általában a műfüvet nyúzzák a focisták, felnőttek, gyerekek egyaránt, de a center pálya mindig rendelkezésre áll. És ne feledjük, van egy fedett, nagy csarnokunk, teljes méretű térrel, ott is van munka.
A stadionokban, és általában mindegyikben, látom, hogy a kapuk előtt a portások rendesen “kikapálják” a gyepet.
Debrecenben nincs így. Erre is külön odafigyelünk. Ezeken a helyeken, az ötösön belül gyakran cseréljük a szőnyeget. És szándékosan mondom így, hiszen magyar gyepszőnyeggel pótoljuk a kopott részeket.
A Nagyerdeiben láttam néhányszor, hogy szoláriumoztatják a füvet.
Kell ez a mesterséges napfény is, főleg tavasszal. Ha lenne még két ilyen berendezésünk, akkor itt, Pallagon is tudnánk alkalmazni.
Megkerülhetetlen a kérdés: energia, árak, emelés?
Mi azért felelünk, hogy a fű zöld legyen. Nem világos, nem sötét, olyan közép zöld. A többi nem a mi dolgunk.
Egy régi B közepesnél élveznek előnyt a mostani focisták?
Nekem a szívem csücske a Loki. Az volt, az most is, és az lesz a jövőben. Ha Szécsi úgy rúgja be a bőrt a hálóba, hogy gellert kap, megpattan, akkor én magamban azt mondom, jól locsoltunk, mert a pálya kiszámíthatatlan lett az ellenfélnek. Ez a mi munkánk.
És tegyük hozzá: nem is kevés!
W.Gy.
Fotók: Halmai Balázs
