Fotó: DEAC
Ugyan pontos statisztikai adatok nem állnak rendelkezésünkre, bizonyossággal állíthatjuk, hogy Debrecenben ismerik és szeretik legtöbben a női futsalt hazánkban, amihez az elmúlt években több tényező együttállása vezetett. Egyfelől kellett egy vezetőség, amely megadta a szakágnak azt a megbecsülést, ami kijár neki, másrészt egy ütőképes csapat, amely maximálisan rászolgált a bizalomra, no meg persze azokra a szurkolókra, akik már akkor támogatásukról biztosították Quirikó Vivien tanítványait, amikor még az út elején jártak.
A női futsal az elmúlt években valódi debreceni kuriózummá vált, a DEAC ugyanis kisajátította magának a dobogó legfelső fokát, márpedig négyből négy elsőség nem lehet a véletlen műve. Amikor a koronavírus-járvány véget vetett a 2019/20-as idénynek, az újonc DEAC a második helyen állt, az a szezon már elővetítette, mire lehet számítani a következő években. A csapat magja együtt maradt, az érkezők gyorsan beilleszkedtek, a debreceniek pedig a nagy rivális TFSE-t megelőzve megnyerték az NB I alapszakaszát, majd az elődöntőben a Budaörsöt, míg a döntőben a Tolnát múlták felül.
Míg a tavalyi finálé négy szoros mérkőzésen dőlt el, idén egy pillanatra sem volt kérdéses, hogy a DEAC nyeri a bajnokságot, az egyetemisták az egész idény során domináltak, a döntőben pedig megkoronázták imponáló teljesítményüket. Ehhez kellett az is, hogy a TFSE meggyengüljön, s hamar kiderült, hogy a Csepel sem szól majd bele az érmek sorsába, ám a másik három rivális nagyjából hasonló játékerőt képviselt, ellenük rendre extrát kellett nyújtani a győzelemhez. Quirikó Vivien tanítványai azonban a legfontosabb pillanatokban játszottak a legjobban, az alapszakasz során mindössze két vereséget szenvedtek, a rájátszásban pedig egyet sem, az elődöntőben a Tolnát, a fináléban a Budaörsöt múlták felül söpréssel.
És akkor ott van még a Magyar Kupa, amit mindig nehezebb megnyerni, mint a bajnokságot, ugyanis tudjuk jól, egy mérkőzésen bárki legyőzhet bárkit. A DEAC lányai azonban nem hagyták, hogy ellenfeleik borítsák a papírformát, érdekesség, hogy a tavalyi és az idei finálét is egyetlen góllal nyerték meg – egy éve az Astra, most a Tolna ellen. Ebben a sportágban különösen ritka, ha egy csapat hálója érintetlen marad, márpedig az említett két kupadöntő mellett az idei bajnoki finálé három mérkőzéséből kettőt kapott gól nélkül hoztak le az egyetemisták, míg a túloldalon Kracsenics Csilla, Fülöp Diana, Horváth Viktória (és még sorolhatnánk…) tolta a szekeret.
A sport örök tanulsága, hogy a címvédés mindig nehezebb, mint elhódítani egy trófeát – ahogyan a kettőből kettőből nem következett a négyből négy, úgy jövőre a hatból hat sem lehet elvárás a lányok felé, de az erőviszonyok ismeretében bravúrra lesz szükség, ha valamely gárda le szeretné taszítani a trónról a debrecenieket.
P.G.
