Fotó: DVSC Kézilabda/Facebook
Úgy indult a dolog, hogy a debreceni szakvezetés minden követ megmozgatott, hogy “sztárjaik” zökkenőmentesen készülhessenek a sorsdöntő hatvan percre. Sikerült megegyezni a Székesfehérvárral, hogy a hétközi meccsüket majd valamikor májusban játszák le. Így a mieink egész héten arra koncentrálhattak, hogyan állítsák meg a dán rohamokat.
És nem sikerült. Már az elején kialakult a gátlás. Olyan tanácstalanul adogatták a labdát Vámosék a közepes tudású északiak előtt, hogy utóbbiak csodálkoztak a legjobban. Ki is használták a vendéglátók ezt a tesze-tosza stílust – vajon meddig gyakorolhatták a Lokisták – mert pillanatok alatt elmentek hárommal. Azt, hogy mit kellene csinálni a pályán, senki nem tudta. Vámos Petra többet nézett ki a kispad irányába utasításokért, mint szabadnapos mozdonyvezető a fülke ablakán. Kuszaság jellemezte a Debrecent. A 16. percben már 9-4 volt oda. És csak azért ennyi, mert Gabriel a kapuban megfogott vagy öt ziccert. Planéta főleg mellé lövöldözött, Kácsornak sem ment, irányítókról szó sem essék.
Az ötlettelenségre jellemző, hopgy Füzi-Tóvitzi megkapta második két percét a 22. minutumban, így már a vizes palackhoz sem mert nyúlni a továbbiakban, nehogy azt is elveszítse. Hét labdát adtak el a csajok az első harminc percben, a Nyköbing 14-10-es vezetésénél mehettek szünetre. Nem is csoda. Szilágyi Zoltán az egyik időkérésnél megfogalmazta: a csapat ácsorog. A labda meg átcsorog!
Azt hittük, jön a fordulat. Mi kezdtük a második játékrészt, amely még alávalóbbra sikeredett, mint az első. A vesszőfutás folytatódott. A negyvenedik percben már tíz volt közte: 23-13. A többit, a hátralévő húsz percet felejtsük el. A vége 34-22. A második félidőt a dánok 20-8-ra hozták.
Az indulatokon kívül nem nagyon van mit hozzátenni. Kiemelni, dicsérni senkit nem lehet. Becsapott a csapat mindenkit. A szurkolók, edzők, stábtagok nem ezt érdemlik. Ha most lenne a társaságban némi szégyenérzet és őszinteség, összedobná az őket elkísérőknek az utazási és szállásköltségét. Mert mi, ők, meg mindenki bízott bennük. Hatvan perc alatt így, ilyen hozzáállással sikerült ezt a bizalmat eljátszani.
A Nyköbing egy közepes képességű dán csapat. Egyetlen fegyverük a gyors lerohanás. Ezzel éltek. Semmi különöset nem csináltak. Meg ott volt kapusuk Greve, aki 53 százalékkal védett.
Igaz nálunk hiányzott Hornyák, Jovovic, Bordás, de a mutatványra ez sem mentség. Jövő szombaton Stavangerben játszik egymással a Sola és a Nyköbing. előbbinek nem kellenek a pontok. Lehet következtetni: lesz-e tétje a vasárnapi DVSC – Podravka mérkőzésnek. Fogadjunk?
Női kézilabda Európa Liga C csoport selejtező
Nyköbing – DVSC Schaeffler: 34-22 (14-10)
W.Gy.
