Az első helyzet a vendégek előtt adódott, a 2. percben egy eladott labda után Lanzafame indult meg, majd indított Peryakot, akinek a lövését blokkolta Pávkovics, így Nagy könnyedén fogta azt. Az újabb helyzetre a 8. percig kellett várni, megint Petryak próbálkozott közelről, kapusunk ezúttal bravúrral hárított. Egyértelműnek tűnt a helyzet, a Ferencváros magához ragadta a kezdeményezést, míg a mieink keresték a kontratámadás lehetőségét. Hosszabb, helyzet nélküli időszak után a 24. percben Signevich találta magát nagy helyzetben, ám 16 méteres lövését alkarral hárította Nagy Sándor. Majd jött a 30. perc, amikor egy szögletet még sikerült védőinknek kivágni, azonban a kipattanót Lovrencsics lőtte rá, amelybe Dvali tette bele a lábát, így a jobb sarokba vágódott (0-1). Elképesztően szerencsétlen gól volt, hiszen Lovrencsics lövése jócskán elkerülte volna a kaput, ám a grúz játékos reflexszerű mozdulata a kapuba irányította a labdát. Az első nagyobb lehetőségünk Varga Kevin előtt adódott, aki 32. percben eresztett távolról egy balost, amely a kapu felett szállt el. Másfél perccel a félidő vége előtt egy igencsak büntetőgyanús helyzet alakult ki, Haris tartották fel nem feltételül szabályos eszközökkel a 16-oson belül, ám Berke játékvezető nem jelzett 11-est. Az első félidőben több lehetősége volt a Fradinak és ha – számukra – szerencsés módon is, de megszerezték a vezetést. Sajnos a mieink kevés helyzetet alakítottak ki a vendégek kapuja előtt, a legnagyobb lehetőségnél pedig néma maradt a játékvezető sípja, így nem következett büntető a Haris-Frimpong párharc után.
Más fokozatban kezdtük a második félidőt, ennek egy nagy helyzet lett az eredménye a 47. percben, ám egy Bódi szabadrúgás utáni Avdijaj fejest nagy bravúrral védte Dibusz. Két perccel később újabb lehetőséggel jeleztük gólra törő szándékunkat, Haris beadását Szécsi pörgette kapura, ám a rövid sarokra tartó labdát fogta Dibusz. Felpörgött a mérkőzés, mindkét csapat gyorsabb ritmusban futballozott és igyekezett kialakítani helyzeteket. Az 56. percben egy kontratámadást vezetett végig az FTC, Petryak cselezte magát tisztára, majd 12 méterről lőtt, ám Nagy Sándor nagyszerűen hárított. Helyzet itt, helyzet ott, a 61. percben Tőzsér lőhetett 20 méterről, ám kapura tartó lövését blokkolták. Csapatkapitányunk négy perccel később egy 25 méteres szabadrúgással vétette észre magát, sajnos azonban nem talált kaput ez a pontrúgás. A 79. percben Gorriaran kezdett cselsorozatba, mielőtt lőtt volna, sikerült blokkolni, a lecsorgó labdát pedig Kharatin tekerte kapu mellé. A 81. percben a magyar bajnokságban bemutatkozhatott fiatal tehetségünk, Zsóri Dániel. A csere mindenképpen szerencsét hozott, hiszen egy perccel később büntetőt harcoltunk ki köszönhetően Bódi harcosságának. A 11-est Tőzsér nagy erővel lőtte középre, ám Dibusz csak beleéri tudott (1-1). A hosszabbításban történtekre pedig nincs megfelelő szó. Lehet azt hosszasan taglalni, hogy hogyan szövögettük támadásunkat a bal oldalon, vagy hogyan került Bódi elé a labda, és hogy ő több lehetőség közül választhatott. Abban a pillanatban úgy döntött, hogy a 18 éves, második NB I –es mérkőzésén pályára lépő Zsóri felé íveli a labdát… Ami pedig ezután következett, azt soha nem felejti, aki átélte. Fiatal csatárunk egészen varázslatos, ollózó mozdulattal juttatta a hálóba a fejmagasságban érkező labdát (2-1). Elképesztő öröm a hazai oldalon és döbbenet a ferencvárosiak körében, akik láthatóan nem nagyon tudták feldolgozni a történteket. Több eseményre már nem volt idő szerencsére, ennél tökéletesebb befejezést nem is kívánhat debreceni szurkoló.
Folyamatosan javult a csapat teljesítménye ezen a mérkőzésen, hiszen az első félidő első felében alig jelentettünk veszélyt jelentettünk Dibusz kapujára. A játékrész második felében már sikerült egy-két esetben eljutni a ferencvárosi kapuig, ám ezek inkább csak lehetőségek voltak mintsem igazi helyzetek. A második félidőt úgy kezdte a csapat, ahogy azt mindig látni szeretnénk: agresszívan letámadva ellenfelét, dominálva a játékot. Néhány helyzetet ki is alakítottunk ebben a periódusban, azonban a vendég kontrák is nagy veszélyt hordoztak magukban. Az első gól egyértelműen Bódi harcosságában köszönhettük, aki egy már-már reménytelen helyzetben rajtolt rá a labdára és harcolt ki büntetőt. Az első tavaszi gól érezhetően újabb energiákat szabadított fel a csapatban és a mérkőzés végén teljesen megérdemelten szerezte meg a győzelmet, köszönhetően egy fiatal játékos nagy pillanatának. Nagyon fontos, hogy ezek az energiák megmaradjanak a következő mérkőzéseken is, erre a győzelemre lehet és kell is építeni. Ha a mai napon sikerült három pontot szerezni, akkor a következő mérkőzéseken sem érkezhet leküzdhetetlen akadály.
OTP Bank Liga, 21. forduló
DVSC-Ferencváros 2–1 (0-1)
Nagyerdei Stadion, 7002 néző. Vezette: Berke (Ring, Vígh-Tarsony)
DVSC: Nagy S. – Kusnyír (Kusnyír, 87.), Szatmári, Pávkovics, Ferenczi – Varga K., Haris, Tőzsér, Bódi – Szécsi (Zsóri, 81.), Avdijaj (Takács, 63.)
Ferencváros: Dibusz – Lovrencsics, Frimpong (Botka, 61.), Dvali, Heister – Sigér (Leandro, 66.), Haratin – Gorriaran, Lanzafame (Tokmac, 77.), Petrjak – Szignyevics
Gól: 0-1 Dvali (29.), 1-1 Tőzsér (83.), 2-1 Zsóri (94.)
Sárga lap: Haris (35.), Gorriaran (35.), Heister (81.), Kusnyír (86.), Pávkovics (89.), Haratin (90.)
