Fotó: Magánarchívum
Ahhoz kétség sem fér, hogy a 2006-ban átadott, majd a közelmúltban felújított Debreceni Sportuszoda kihasználtsága rendkívül jó. Egy kimondottan komplikált feladat lehet a pályabeosztást megtervezni, a medencéket a sportszervezetek mellett a mozogni vágyó helyi lakosok is rendszeresen használják. A Debreceni Vízilabda Klub gyermek csoportjai általában minden hétköznap megcsobbannak a vízben, s emellett még hétvégenként bajnoki mérkőzéseken is bizonyíthatnak.
A Kardos Sándor vezette gyermek III. korcsoport számára is kellenek a megmérettetések, a mérkőzéseken a fiatal pólósok képességeire is hamar fény derülhet. Természetesen ekkor még nem az eredményeken, hanem a fejlesztésen van a hangsúly, ám egy-egy siker óriási lökést adhat a vízilabdás srácoknak.
A 2009-es születésű Kiss Botondnak kiskorában derékfájdalma akadt, az orvosok javaslatára pedig először úszni kezdett, majd a vízilabdára váltott. Bár még csak két éve űzi a sportágat, kiváló adottságai már hamar meglátszódtak, csapatának egyik húzójátékosa lett.
„Egy sportszerető családból származom, anyukám komolyabb szinten fut, most az Ultrabalaton eseményre készül, nagypapám pedig 2010-ben, 66 évesen hagyott fel a kézilabdázással. Többek között nekik köszönhetően kezdtem el én is mozogni, próbálkoztam kézilabdázással is, majd a vizes sportok következtek. Büszke vagyok arra, hogy a vízilabdázás terén bő két év alatt egy ilyen magas szintre elértem, érzéseim szerint összességében jól teljesítek” – fogalmazott Kiss Botond.
A fiatal tehetség úgy véli, a jelenlegi szezonban a csapatból egyénileg többen is kiemelkedőt nyújtottak, ám ennek ellenére csapatszinten voltak megingásaik.
„Egységesnek érzem a csapatot, de valamiért az eredmények nem úgy jöttek, ahogy szerettük volna. Hiszem, hogy a legnehezebb helyzetben is össze tudjuk tartani a csapatot és a kisebb hullámvölgyből hamarosan kilábalunk” – folytatta gondolatait Kiss Botond. „A robbanékonyságomon mindenképp javítani szeretnék, valamint nem szabad sok kiállítást kapnom. A siker kulcsát edzőink jól tudják, mi pedig maximális odaadással próbáljuk végrehajtani a feladatokat. Hétfőnként általában egy erős úszóprogramon veszünk részt, majd keddenként jönnek a technikai feladatot. Aztán a lövéseket és különböző taktikai figurákat szoktuk gyakorolni, és az egymás elleni meccsekkel is gyakorlunk.”
Kiss Botond előnynek érzi, hogy balkezes, ezáltal az ellenfeleket gyakran meg tudja tréfálni. Kiemelte, hogy a vízilabdának köszönhetően nagyon sok barátra tett szert, valamint mentálisan és fizikálisan is erősebb lett.
„A csapattal egy igazi kiscsaláddá kovácsolódtunk, és nemcsak mi, játékosok, hanem a szüleink is jó kapcsolatban állnak egymással. Most kizárólag előre nézünk, remélem, hogy az országos gyermek bajnokságban a következő időszakban feljebb lépünk a tabellán, majd később nemesebb célokért küzdhetünk.”
T.H.
