– Te is a józsai iskolában fogtál floorball ütőt kezedbe először. Hogyan emlékszel a kezdetekre?
– Legelső alkalommal a tesi óra keretein belül mondta a tanárnőnk, hogy egy új játékkal fogunk megismerkedni. A tanítási órák között, amikor jó idő volt, kötelező volt mindenkinek kimennie az udvarra, arra a 15 percre. Mint a legtöbb helyen nálunk is a foci volt a menő, így minden szünetben azt játszottunk. A csapatszellem a játékhoz megvolt. Az újdonság erejével hatva ránk, nagy lelkesedéssel kezdtünk neki a floorball-nak. Néhány tesióra után tanáraink még mindig látták, lankadatlan érdeklődésünket a sport iránt és észrevették, hogy az ütő is kezd jól állni a kezünkben. Ekkor indult floorballedzés elsőnek a suliban. A legelején még a sulis szabványütőkkel játszottam, többször kölcsön-kölcsön kértem jobbos illetve balos már profi ütőket a többiektől, mire kialakult a végleges fogásom és beszerezhettem legelső saját ütőmet.
– Az évek teltek, hosszú kihagyás után, mi késztetett arra, hogy újra ütőt ragadj. Mi fogott meg ennyire ebben a sportban?
– Általános sulinkkal többször is voltunk versenyeken, volt hogy egész jó eredményt hoztunk el. Középsulis éveim alatt az edzések már városi szinten voltak és nem éreztem magamban akkora potenciált, hogy magasabb szinten folytassam. Egyetemi éveim alatt láttam, hogy vannak floorball-os tesiórák. Eszembe jutott, hogy régen mennyire szerettem játszani, és újból kipróbálnám magam. Mindig is tetszett a pörgős játékmenet és mindig csodálattal tölt el, hogy a labdát a legkisebb résekbe is úgy be lehet ütni, hogy egyedül csak a lövő látta, hogy hol ment be, mindenki más csak annyit vesz észre, hogy a labda már a kapuban pihen.
– Tavaly váltál igazán DEAC-taggá. Milyen érzés az edzések és meccsek során részt venni?
– Az első ami fontos számomra a kedv, nálam ezzel kezdődik minden, az elszántságom is megvolt a fejlődésben és nagy vágyam volt, hogy csapattaggá váljak, így csapattagnak lenni nekem nagy megtiszteltetés. Mindenképp felemelő és ösztönző érzés, hogy számítanak rám, nem csak a meccseken, hanem az edzéseken is. Ugyanis technikát, figurát ott lehet elsajátítani, melyekből származó góllal már sikerült megajándékoznom a csapatot.
– Jól kezdted a szezont, hiszen három gólt és egy gólpasszt jegyeztél eddig. Megőrzöd az első gólod emlékét?
– Az első gólom mindenképp emlékezetes marad. Hosszú passzt kaptam, a két védőtől visszapasszolni a kapu elé már nem tudtam, kis forgolódás után csak elvállaltam a lövést, és úgy is ment be a kapuba, ahogy azt meglőttem. Az egész csapat feljött a pályára megünnepelni a gólt, ahogy azt a többinél is szoktuk, fantasztikus érzés volt. Azon leszek, hogy még sok hasonló góllal vigyem előrébb a csapatot.
– Jól kezdtétek a szezont, de nincs megállás: 14-én a Dunai Krokodilok érkeznek Debrecenbe. Mit vársz attól a találkozótól?
– A meccsek gólokban való vezetését továbbra is meg kívánjuk tartani. A Krokodilok már nagyobb falat lesz, addig még lesz több edzésünk is, ahol a meccseken villantott jó egyéni megoldások mellé tudatosan felépített figurákat fogunk begyakorolni.
