A felcsútiak már megnyerték a bajnokságot, ez a mérkőzés nekik főpróba volt a közelgő Suzuki Kupára, így a legerősebb összeállításukban léptek pályára.
A Puskás próbált dominálni már a mérkőzés elején, de csapatunk védelmén nem találtak rést. Szatmári Csaba tanítványai jól zárták a területeket, így még helyzetecskéket sem tudott kialakítani ellenfelük. Lehetőség inkább Sármányék előtt adódott, ha kapu előtt kicsit pontosabbak, már az első félidőben meg lehetett volna a vezető találat.
Fordulás után csapatunk ugyan azt a fegyelmezett, szervezett játékot mutatta, amit az első 45 percben, amikor lehetőségük nyílt, szép támadásokat vezettek. Az 53. percben Bene és Gyönyörű tökéletes kombinatív játékot mutatott be a balszélen, szélen járt lábról lábra a labda, majd a lapos beadásra jó ütemben érkezett Baráth és a hálóba passzolta a játékszert. Már úgy nézett ki, meg lesz a bravúr győzelem, talán a figyelem is lankadt már kicsit, mert a mérkőzés lefújása előtti percben, a hosszabbításban, egyenlített a Puskás.
Csapatunk kiválóan játszott, a játékosok végig nagy alázattal, akarattal játszottak, bár értékes a döntetlen, közelebb álltak a győzelemhez, mint ellenfelük.
Puskás Akadémia – DVSC-DLA: 1:1 (0:0)
DVSC-DLA: Acsádi, Kovács, Szabó Á. (Szőlősi 89’), Gyönyörű, (Tomola 60’), Szabó K., Sárosi, Bene, Lakatos, Baráth (Kiss B. 82’), Pintér, Sármány (Barna 60’)
Edző: Szatmári Csaba
Gólszerző: Baráth 53’
Szatmári Csaba: Egyik szemem sír, a másik nevet. Sokáig vezettünk és a 93. percben kaptuk a gólt. Nagyon jól játszottunk, fegyelmezettek voltunk, a játékosok remekül betartották, amiket mérkőzés előtt kértem tőlük. Mindenki a maximumot hozta ki magából, a csapatrészek jól együttműködtek, zártan védekeztünk, már középpályán megszűrtük a támadásokat. Kapusunknak alig volt dolga az egész mérkőzésen. Nekünk voltak még lehetőségein, ha jobb döntéseket hozunk a kapu előtt, akár három ponttal térhettünk volna haza, de értékes egy pontot szereztünk. Gratulálok a csapatnak a jó játékhoz, nagyszerűen teljesítettek.
