Kísérletezgető MKSZ
Korábban több korosztályt fogott össze a Debreceni Sportiskola kézilabda szakosztálya, ma már az U13-as számít az intézmény legidősebb korcsoportjának. „A Magyar Kézilabda Szövetség versenyrendszerei időről-időre változnak, a jelenlegi telephelyre való átkerülésünk előtt a serdülő és az ifjúsági korosztály is a Sportiskola égisze alatt működött. Ám később, az NBI-es csapattal szemben támasztott követelmények változásával ez is módosult, így a felsőbb korosztályokat már a DVSC működteti, míg a mi utolsó évfolyamunk az U13-as. A folyamatos módosítások érzésem szerint nem mindig szolgálják az utánpótlásképzés érdekeit, hiszen vannak évjáratok, melyekben nagyon sok a talentum, miképp olyanok is, melyekben már kevesebb az ügyes gyerek. Így az állandó variálásnak több esetben egy-egy tehetségesebb korosztály látja kárát” – mondta honlapunknak Komáromi Ákosné.
Az a fő, hogy mindenki a maga ütemében fejlődjön
Természetesen a képzés leglényegesebb szegmenseiről is szó esett, avagy a folyamatos meccsterhelésen túl fontos, hogy stabil és minőségi alapokat, hasznos tudást szerezzenek a gyerekek. „Komoly előnynek tartom, hogy az idei szezonban a gyermekbajnoki meccsek ritkábban vannak, így sokkal inkább a munkára kerül a hangsúly. Fiatalkorban ez a legfontosabb, elvégre meg kell tanítani a játékosokat a türelemre, a kitartásra, a kézilabda alapjaira. A versenyzés pedig azért szükséges, hogy felmérjük, milyen szinten állunk. Továbbá meg kell értenünk, hogy a gyerekek fejlődése teljesen eltérő. Vannak, akik akceleráltak, ezáltal technikailag ügyesebbek, mint társaik, ezzel szemben mások hamarabb megnyúlnak, megerősödnek. A korai specializáció igencsak veszélyes, hiszen közel sem biztos, hogy a kezdetekkor legügyesebbek válnak a legjobb játékosokká. A cél, hogy mindenki a maga ütemében fejlődjön, és valójában 14-15 éves korban kristályosodik ki az, kinek mennyi esélye nyílik arra, hogy akár a felnőttek között is kiteljesedjen. Remek példa Tóvizi Petra, aki posztja egyik legnagyobb tehetségének számít manapság. Annak idején neki is idő kellett, mígnem egyszer csak ráérzett a helyezkedésre, a védekezésre, azóta töretlen a fejlődése, és szép jövő előtt áll. Bizonyos szempontból a korai versenyeztetés sem előnyös, hiszen az eredménycentrikus hozzáállás elveszi a játéklehetőséget azoktól, akik az adott pillanatban még lemaradással küzdenek. A szövetség törekvése ebből az aspektusból mindenképp pozitív, hiszen próbálják a játékot előtérbe helyezni az eredménnyel szemben. Ezen a téren egyébként teljesen egyértelmű az edző felelőssége, ugyanakkor nem elhanyagolható a szülők szerepe sem. A legfontosabb, hogy játsszanak, s játszva tanuljanak a gyerekek, nem szabad folyamatos teljesítési- és eredménykényszerrel pluszterhet rakni rájuk. Nekünk egyébként nem csak jó játékosokat kell nevelnünk, hanem edzőket, és ami a leglényegesebb, kézilabdát szerető, kézilabda iránt elkötelezett embereket.”
A toborzás manapság sem jelent nehézséget
„Szerencsére nincs problémánk a toborzással. Ahogy régebben, úgy ma is elmegyünk az iskolákba, ahol kiválasztjuk a tehetségesebb, rátermettebb gyerekeket, illetve van óvodás programunk, a Kincskereső Tehetségkutató Program, mely még inkább felhívó, ismertető jellegű. Korábban bevett szokásnak számított, hogy Sportiskolában nevelkedő egykori tanítványaink, ismert felnőttjátékosokként eljöttek velünk a toborzókra. A kézilabda népszerűsége egyébként a mai napig töretlen. Ezen persze, a rengeteg tv-s közvetítés is sokat segít. Jelenleg U8-tól U13-ig vannak csapataink, a legkisebbeknek még heti három edzést tartunk, ezzel szemben a legnagyobbak már 4-5 alkalommal készülnek a különböző iskolák termeiben – mondta Komáromi Ákosné, hozzátéve, hogy a gyerekeket tehetséges és motivált trénerek segítik a mindennapokban: „Gergő ugyan végleg átkerült a DVSC-hez, míg Tóth Rozi elment szakfelügyelőnek, de hiányukban is egy fiatal, ügyes és ambiciózus edzői garnitúra alakult ki.”
Út a Sportiskolából a DVSC-hez
Az utóbbi évtizedekben az intézmény megszámlálhatatlan tehetséget adott a debreceni kézilabdának, közülük rengetegen váltak meghatározó játékosokká a DVSC-ben. „Munkánk egyik legfontosabb része, hogy együttműködünk a DVSC-vel. Így mindig büszkeség számunkra, ha a felnőttcsapatban olyan tehetségek mutatkoznak be, akik a mi kezünk alatt pallérozódtak. Az évek alatt szerencsére sok ilyen pillanatban volt részünk, több kivételes sportoló került ki az intézményből, de a jelenlegi debreceni keretben is szép számmal vannak Sportiskolában nevelkedett játékosok. Ami az átmenetelt illeti, általában komplett csapatokat át tudunk adni, bár a legutóbbi évben kevesebb, 5-6 játékosunk csatlakozott. Ennek egyelőre nem tudjuk az okát. A jelenlegi eredményeink mindenesetre biztatók, hiszen Bujárszki Ádám U13-as csapata bejutott az országos döntőbe, melyre májusban kerül majd sor. Ugyanez a korosztály Ádám irányításával nemrég a Főnix Kupán diadalmaskodott.”
És bizony, nem csak a játékosok számára áll nyitva az a bizonyos, DVSC-hez vezető kapu. Tudniillik, Márián Blanka több, mint két éve a felnőttcsapat másodedzőjeként tevékenykedik, a mindezidáig utánpótlásban dolgozó Vida Gergő pedig januárban vezetőedzővé lépett elő. „Gergő szerintem tökéletes korban van, most bedobták a mélyvízbe, de valamikor el kell kezdeni. Érzésem szerint fejlődött vele a csapat, van fazonjuk. Persze, ez még nem stabil, teljesítőképes tudás, de az alaposabb előrelépéshez több idő kell. A legfontosabb, hogy kialakuljon egy stabil gerinc, melyhez hozzárendelhetők a fiatal ígéretek” – zárta mondandóját Komáromi Ákosné.
T.S.
Fotó:debrecenisportiskola.hu
Debrecenben kellene,hogy legyen KÉZILABDA AKADÉMIA KÖZPONT.