Fotó: Derencsényi István/DVSC
A városi derbi az városi derbi. Akkor is, ha tikkasztó hőségben hatezer fanatikus ugrál a lelátókon, miközben a stadion körül bömböl a Tankcsapda és készül a hot-dog, és akkor is, ha csupán néhány sajtómunkatárs fagyoskodik a tribünön, a pályára pedig sűrű köd telepszik. Augusztusban volt szerencsénk átélni előbbit, vasárnap kora délután pedig utóbbit is megtapasztalhattuk, elérkezett ugyanis a naptári év utolsó NB II-es fordulója, amelyen stílszerűen egymással mérkőzött meg a két debreceni csapat. Rangadónak elsősorban a presztízse miatt nevezhettük az összecsapást, ugyanis más-más céllal készültek a felek a derbire, a DVSC listavezetőként a feljutásért harcol, míg a sereghajtó DEAC a kiesést szeretné elkerülni. Előbbi ráadásul hazai pályán veretlen, utóbbi idegenben nyeretlen a bajnokságban, ennek mégis kevés jelentősége volt ezúttal, a papíron vendég egyetemisták ugyanis gyalog megközelíthették a találkozónak otthont adó Nagyerdei Stadiont.
Ha nem is sétatempóban, de mezőnyjátékkal indult a találkozó, a várakozásoknak megfelelően a Loki birtokolta többet a labdát, ugyanakkor a rutinos Belényesi előbb Bévárdi beadásába, majd Szatmári lövésébe lépett bele. A DVSC elsősorban a jobb oldalon volt aktív, az előző idényben még a városi riválist erősítő Bárány Donát remek centerezésekkel vétette észre magát, az egyik ilyen átadásra pedig Szécsi remek ütemben érkezett, s a bal kapufát találta telibe. A támadó nem sokkal később Dzsudzsák Balázstól sarokkal kapott labdát, ezúttal pedig már nem hibázott, mesterien tekert a bal felső sarokba. Hátrányban kezdeményezőbbé vált az egyetemisták játéka, Sándor Tamás az oldalvonal mellől heves gesztikulációval instruálta tanítványait, a kapus Tóth Dániel hangjától zengett a Nagyerdő, támadásban mégis mindössze Soltész szabadrúgása jelentett veszélyt Gróf kapujára, a hátvéd lövése nem sokkal zúgott el a keresztléc felett. Ügyesen járatta a labdát a DEAC, ám az éllovas megmutatta, hogy néhány húzásból is képes betalálni, egészen pontosan ketten értek labdába az egyetemisták térfelén, mielőtt Szécsi félórával a kezdés után megszerezte önmaga és csapata második találatát. Eseményekben nem volt hiány, pillanatokkal később szépíthetett volna a DEAC, ám ifjabb Sándor Tamás talán maga is meglepődött, hogy Gróffal szemben találta magát, így a kapus nyerte kettejük párharcát. A túloldalon Bárány Donát már magabiztosabb volt, s négy percen belül kétszer is beköszönt, előbb Dzsudzsák újabb remek átadásából, majd egy tetszetős szóló végén lőtte ki a jobb alsó sarkot. Sándor Tamás érthetően nem volt elégedett a látottakkal, az egyetemisták trénere még a szünet előtt belső védőt cserélt, csapata pedig feljebb tolta védekezését, aminek meg is lett az eredménye, a játékrész hajrájában Székely tanári kiugratását Kiss Bence Grófot kicselezve a kapuba gurította.
Ilyen gólgálára vélhetően a stadion eredményjelzője sem számított, amely a szünetre megadta magát, a csapatok azonban nem álltak le, elsősorban a vasutasoknak köszönhetően a folytatásban is jó iramban lüketett a játék. Báránynak labdája volt a mesterhármashoz, de Tóth Dániel bravúrral védte ziccerét, míg a túloldalon elsősorban a pontrúgások hordoztak magukban veszélyt, egy szöglet után Székely Dávid kapásból tüzelhetett, de a próbálkozás elkerülte a kaput. Az egyetemisták védelme olykor egy szelet ementálira hasonlított, s bár Sándor Tamás hangját felemelve kérte játékosait, hogy „ne a reklámtáblát fogják”, így is könnyedén teremtettek maguknak helyzeteket a piros-fehérek, de az utolsó átadásokba, vagy épp a lövésekbe hiba csúszott. Jóval kiegyenlítettebb játék folyt a pályán, mint az első játékrészben, a DEAC olykor perceken át járatta a labdát riválisa térfelén, a támadások azonban rendre erőtlen, távoli próbálkozással, vagy labdavesztéssel és hazai kontrával végződtek. A DVSC már nem erőltette a támadásokat, a becsülettel küzdő egyetemisták pedig a hajrára elkészültek erejükkel, s bizonyára tisztában voltak vele, hogy nekik nem a városi riválist kell legyőzniük a bennmaradáshoz. A hajrában Varga József még villant egyet, s félfordulatból a keresztlécre bombázott, de az eredmény már nem változott, a DVSC 4–1-es győzelmével megszilárdította első helyét a bajnoki táblázaton. Talán nem túlzás azt állítani, ezen a napon osztálykülönbség mutatkozott a csapatok között – reményeink szerint jövőre valóban ez lesz a felállás, s a Lokomotív az élvonalban, míg az egyetemista gárda az NB II-ben vitézkedik majd.
Labdarúgó NB II, 21. forduló
DVSC – DEAC 4–1 (4–1)
DVSC: Gróf – Kinyik, Szatmári, Pávkovics – Bévárdi (Kenderesi 84′), Baráth (Varga J. 46′), Bódi (Haris 66’), Dzsudzsák, Ferenczi (Sós B. 66’) – Szécsi M. (Pintér 46′), Bárány.
Vezetőedző: Kondás Elemér
DEAC: Tóth D. – Nagy Z. (Papp F. 37’), Soltész (Szabó K., a szünetben), Belényesi, Orosz M. – Spitzmüller – Kiss B. (Kertész 64’), Nagy K., Nikitscher, Sándor T. – Székely D. (Damásdi 74’)
Vezetőedző: Sándor Tamás
Gólszerzők: Szécsi 15’, 29’, Bárány 33’, 36’, ill. Kiss B. 43’
P.G.
