Kónya Csenge: „olykor az ösztöneim visznek előre”

Az Interfencing DSC Európa Kupa-győztes kardozójával edzőjéhez és egyben édesapjához fűződő viszonyáról, klubjáról és Debrecenről, valamint távlati céljairól beszélgettünk.

0

image-45-e1636483186847-300x174 Kónya Csenge: „olykor az ösztöneim visznek előre”Fotó: hunfencing.hu

A dél-svédországi kisváros, Lund elsősorban egyeteméről lehet ismerős, azt talán kevesebben tudják, hogy Európa Kupa-győztes kardvívó is egyike a település százhúszezer lakosának. A mindössze 15 esztendős Kónya Csengének már korábban is voltak figyelemre méltó eredményei, bő egy hónappal ezelőtt pedig megnyerte a gödöllői kadét Európa Kupát, ezzel berobbanva a hazai és nemzetközi köztudatba egyaránt. S hogy mi a legjobb az egészben? Nos, a szemtelenül fiatal tehetség ezer szállal kötődik a cívisvároshoz, a debreceni Interfencing igazolt versenyzője, s bár svéd-magyar kettős állampolgár, számára nem kérdés, hogy alkalomadtán a piros-fehér-zöld nemzeti színeket fogja viselni.

„Kétségkívül karrierem eddigi legnagyobb sikerének tartom a gödöllői győzelmemet, földöntúli boldogságot éreztem a döntő után – tekintett vissza a fiatal kardvívó. – Elsősorban a lábmunkámmal tudtam meglepni az ellenfeleimet, talán nem vettek elég komolyan, ezt pedig igyekeztem maximálisan kihasználni, egész nap koncentráltan vívtam. Az én nyakamba akasztották az érmet, de édesapám és Dávid László segítsége nélkül nem tudtam volna felállni a dobogóra. Apukám kutatóként dolgozik a lundi egyetemen, így amikor Svédországban vagyok, az ő segítségével készülök, míg Debrecenben az Interfencing műhelyébe járok le edzésekre. Kint kevésbé kedvelik az emberek a vívást, a lehetőségek is korlátozottak, inkább csak hobbiként tekintenek a sportágra, de édesapám vezetésével minőségi munkát tudok végezni.”

Megoszlanak a vélemények arról, hogy áldás vagy átok egy sportszülő, Csenge előbbi álláspontot képviseli, elmondása szerint édesapja és ő sem bánja, ha a vacsoránál is szóba kerül a vívás.

„Nehéz elválasztani a szerepeket, de mindketten törekszünk rá. A pást mellett nincs szó családi témákról, otthon azonban gyakran beszélgetünk a versenyekről, apukám kendőzetlenül a szemembe mondja, hogy miben kell még fejlődnöm. Dávid Lászlót is ő találta nekem annak idején, amiért nagyon hálás vagyok, Debrecenben ugyanis mindig szeretettel fogadnak, Laci bácsi pedig megértő és higgadt edző, aki mindenben támogat. A versenyek mellett az iskolai szünetek és az ünnepek idején is Magyarországon vagyok, a cívisvároshoz pedig sok szép emlék és élmény köt, többek között a nagyszüleim is itt élnek.

A tehetséges kardvívó a mögöttünk hagyott héten is az Interfencing edzéseit látogatta, mi pedig kíváncsiak voltunk rá, milyen terveket szövöget magában a távolabbi jövőt illetően.

„Az elsődleges célom, hogy bekerüljek a korosztályos magyar válogatott keretbe – jelentette ki Kónya Csenge. – A legnagyobb álma minden sportolónak az olimpiai részvétel kivívása, nekem is ez lebeg a szemem előtt, az pedig rendkívül motiváló, hogy egy klubtársamnak, Battai Suginak már sikerült mindez. Az ötkarikás játékokig vezető út ugyanakkor még hosszú és rögös, sok munka vár rám, de állok a kihívások elébe, folyamatosan fejlődni szeretnék. Szenvedélyes vívónak tartom magam, olykor az ösztöneim visznek előre, ami gyakran sikerre vezet, azonban a kiegyensúlyozottabb teljesítményhez meg kell tanulnom kontrollálni a mozdulataimat. Dávid László sokat segít abban, hogy higgadtabban vívjak, s a helyes döntéseket hozzam meg az adott asszó közben.”

P.G.