Köstner mester újra kispadot kapott

Bocsánat, Köstner Vilmos mesteredző. Eltelt vagy két esztendő azóta, amikor utoljára a Loki gárdáját vezényelte a kispadon, amikor perlekedett a bírókkal - teljesen jogosan - amikor leteremtette tanítványait - azt is joggal - és amikor csak nézett maga elé egy-egy győztes mérkőzés után nem messze a zsűri asztalától, szemlélte csapatát, ahogy a körtáncot járják.

0

DSC_8181-300x168 Köstner mester újra kispadot kapottFotó: Ásztai Csaba

Mostanában nem a kispad tölti ki élete jelentős részét, de a kézilabdától nem szakadt el. Ez az élete. Nézem, ahogy a nagy csapat mérkőzésein ül a lelátó legfelső sorában és fogadja a szurkolók köszöntéseit. Vili bá’, nekem Vili – megengedte, majdnem egykorúak vagyunk, számtalan sikeréről tudósítottam – ennek a sportágnak ma az egyik legnagyobb alakja. A sors, pontosabban a sorsolás úgy hozta, hogy szombaton délután ő irányított ismét egy csapatot. Az NB I/B csoportjában vitézkedő kis Lokit, akiknek edzőjük az a Kudor Kitti, aki a nagyokkal éppen úton volt Stavanger felé, hogy győzelemre segítse Szilágyi Zoltánékat másod edzőként a Sola ellen.

Szóval Vili már két órával a Tempo KSE elleni rangadó előtt a Hódosban beszélgetett. A portással. Csak ő volt még bent akkor. Várta a csajokat. Akiket a héten felkészített. Volt tétje a meccsnek, mert ha nyernek a gyerekek, akkor megelőzik a XVIII. kerületi társaságot.

A bemelegítésnél ugyanazt a habitust láttam, mint ami rá jellemző. Vagy fél méterre bent állt a pályán, néha odaszólt valakinek, de figyelt. Nézett, rá kell-e szólni valakire. Nem akadt ilyen.

A meccsen nem izgult senki. Talán egyedül ő. Onnan gondolom, mert a lányok olyan magabiztosan tették a dolgukat, hogy az ellenfél edzője húsz perc után kétszer is időt kért. Szemre is tetszetősen kéziztek a fiatalok, de Vili mindenhez hozzászólt. Dicsért. Volt miért. A félidő felénél már kilenccel vezettek a piros-fehérek, a szünetet jelző sípszó után 19:11 állt a táblán, ide.

Nem változott a kép a második harminc percben sem, öt perccel a vége előtt tíz volt közte, a mester mindenkit a pályára szólított, sűrűn cserélt, a vége 32-25-ös DVSC győzelem lett.

Értékelt: Mindent beleadtunk, de a végét elkapkodtuk. Igaz szerettem volna játék lehetőséget adni a padon ülőknek. Ma sokkal jobb csapat voltunk, mint a Tempo KSE. Ilyen arányban is megérdemelt a sikerünk. Különösen tetszett Torda Vanessa a kapuban, és az a Panyi Anna, akit én ajánlottam be a felnőtt csapatba. Ma tíz gólig jutott. Nincs gond az utánpótlással.

Aztán beült az autójába, úgy ahogy volt, Loki melegítőben és hazament. Ha jövő héten megint helyettesíteni kell valakit, újra ott lesz. Meg én is, mi is. Mert ő még ma is élmény!

W.Gy.