Köszönjük a 17 évet Daniella!

Elhagyta a DVSC-t a klub hivatalos honlapjának szerkesztője, Nyitrai Daniella, aki tizenhét éven keresztül lelkiismeretesen látta el feladatát.

0
daniella_720-300x150 Köszönjük a 17 évet Daniella!
Daniella által indult a Loki első honlapja 2002-ben, amikor még nagyon gyerekcipőben járt az internetes információszolgáltatás. Mindig fontosnak érezte, hogy a lehető legjobb és legpontosabb hírekkel szolgáljon a szurkolóknak a DVSC mindennapjairól.
A DVSC mellett volt a csapat legsikeresebb korszakaiban, végigdolgozta a bajnoki címek, a kupasikerek, valamint a Bajnokok Ligája és Európa-liga csoportkör időszakát is. Az utóbbi években a Debreceni Labdarúgó Akadémia sajtós feladataiban is nagy szerepet vállalt. Fontos láncszem volt a Loki életében, és mindig szívén viselte együttesünk sorsát.
Odaadó munkáját köszönjük a klub és a szurkolók nevében. Kívánjuk, hogy az életében és új munkahelyén is hasonló sikereket érjen el.
Daniella az alábbi gondolatokkal búcsúzott a DVSC-től: “Nehéz döntést hoztam meg: elhagyom a DVSC-t, amely két hónap híján 17 éven át volt a munkahelyem. Ez idő alatt sok nehézséggel szembesültem, hiszen nőként kellett elfogadtatni magam ebben a férfiak uralta sportágban, de rengeteg örömet is szerzett ez a munka.
Szerencsés helyzetben voltam, hiszen a klub legsikeresebb időszakának kezdetén kerültem a Lokihoz, részese voltam az összes bajnoki címnek, a Bajnokok Ligája és az Európa-liga csoportkörnek, a kupagyőzelmeknek.
Az elmúlt 7 évben a Debreceni Labdarúgó Akadémia sajtós feladatait is elláttam, az utánpótlás-játékosok és a szüleik, valamint az edzők közel kerültek a szívemhez, ezért nagyon fájó szívvel búcsúzom, de egyszer minden véget ér. Eljön az idő, amikor érezzük, hogy váltani kell, bármennyire is nehéz az elengedés. A sok szép emlék azért megmarad. 
Most új fejezet kezdődik az életemben, a DEAC-nál folytatom, ahol új sportágak, új célok, új kihívások és remek emberek várnak rám.
Kedves DVSC-dolgozók, játékosok, szurkolók, DLA-s kollégák és gyerekek! Köszönöm, hogy voltatok nekem! Sosem felejtelek el titeket! A szülőknek külön köszönöm, hogy rendszeresen elárasztottak a szeretetükkel és a hálájukkal, sokat jelentett nekem!
Mindenki nagyon fog hiányozni, de valahol, valamikor biztosan találkozunk még…”