Kota Szabina: „az edzésekbe fektetett munka kifizetődik”

A DLA U19-es lánycsapatának tehetséges középpályásával beszélgettünk a labdarúgás iránti szenvedélyéről.

0

kota2-240x300 Kota Szabina: „az edzésekbe fektetett munka kifizetődik”

Szerdán kiütéses győzelmet arattatok a Cegléd ellen. Milyen volt a mérkőzés belülről?

Nagyon jó mérkőzést játszottunk, amit az edzőnk kért, hogy a támadásainkat építsük fel és próbáljuk minél nagyobb százalékban értékesíteni helyzeteinket, sikerült megvalósítanunk a pályán. Csapatként működtünk, szervezetten játszottunk, természetesen előfordultak hibák, de ezeket mérkőzés közben próbáltuk javítani. Biztos vezetésnél se vettünk vissza a tempóból, minél több gólt szerettünk volna szerezni, szerencsére ez sikerült, a vége 16 lett.

Jól szerepeltek a bajnokságban, harcban vagytok az első helyért. Miben rejlik a csapat ereje?

Legfőképpen abban, hogy jó játékosok alkotják a keretet, Szegedi Szabolcs személyében nagyon jó edzőnk van. Egységesek vagyunk, kiváló a közösségi szellem csapaton belül, nem csak a pályán, hanem azon kívül is jól megértjük egymást.

Teljesítményedre a válogatottnál is felfigyeltek, meghívtak a korosztályos együttesbe…

Nem csak engem, még két csapattársamat is meghívták a válogatottba. Kimondhatatlanul boldog voltam, mikor megkaptam az értesítést. Ez megerősít abban, hogy jó úton járok, az edzésekbe fektetett munka kifizetődik.

Milyen volt a kezdet, mi inspirált, hogy focista legyél?

Pici gyerekként se voltam az a babázó típus, már akkor is a labda kötötte le a figyelmemet. Általános iskola első évében szüleim megkérdezték, mit szeretnék sportolni, azonnal a focit választottam, az azóta eltelt idő bebizonyította, jól döntöttem. De mondhatnám, örököltem a labdarúgás szeretetét, hiszen anyukám és apukám is focizott, testvérem szintén ezt a sportot űzi. Tiszafüreden kezdtem, annak az öt évnek az volt az érdekessége, hogy fiúk közt edzettem, majd Szolnokra kerültem, ahol országos bajnokságot is nyertünk, onnan pedig Debrecenbe.

Környezeted könnyen megbarátkozott a gondolattal, hogy focizol?

Ezzel nem volt gond, tudták mennyire szeretek focizni. A fiúk meglepődtek, hogy lány létemre velük edzek, de látták, jó barátságban vagyok a lasztival, így hamar befogadtak. Az iskolában eleinte furcsállták, de ahogy jöttek a sikerek, már biztattak.

Hogy kerültél Debrecenbe?

Debrecenbe jelentkeztem gimnáziumba, ezért egyértelmű volt a váltás, igaz, végül a tiszafüredi gimibe járok. Szegedi Szabolcs már hamarabb is hívott, de szerettem volna Szolnokon befejezni a bajnokságot, így csak tavaly nyáron igazoltam a DLA-hoz.

Egy új közegbe kerültél. Könnyen ment a beilleszkedés?

A legtöbb lányt már ismertem a csapatból, korábbi mérkőzéseken találkoztam, beszélgettem velük, így nem volt teljesen ismeretlen a társaság. Kedvesen fogadtak, mindenben segítettek, hamar összecsiszolódtunk.

19-lányok-1-300x225 Kota Szabina: „az edzésekbe fektetett munka kifizetődik”

Említetted edződet, Szegedi Szabolcsot. Mit tanultál tőle?

Nagyon sokat fejlődtem, mióta hozzá kerültem, technikailag, fizikálisan nagyot léptem előre. Természetesen bőven van még mit tanulnom, elégedett soha sem lehetek, mindent meg fogok tenni, hogy minél jobb legyen a játékom.

Milyen poszton szerepelsz a csapatban?

Az irányító szerepkör áll közel hozzám, szeretem szervezni a támadásokat, de ha lehetőségem van rá, a gólszerzésből is kiveszem a részem. Védőként kezdtem, még Szolnokon is ezen a poszton játszottam, majd a DLA-nál kipróbáltam magam támadóként is, de idővel kiderült, a középpálya az igazi közegem, ott tudom a legjobb teljesítményt nyújtani.

dsc_0142_custom_-300x300 Kota Szabina: „az edzésekbe fektetett munka kifizetődik”

Debrecenben focizol, Tiszafüreden élsz, tanulsz, sokat utazol. Mennyire megterhelő ez számodra?

Szerencsés helyzetben vagyok, nem kell állandóan a két város közt ingáznom, hetente háromszor Füreden tréningezek. Amikor utaznom kell, szüleim visznek kocsival. Nekik nagyon sokat köszönhetek, mindenben támogatnak, amit szeretnék megköszönni. Nélkülük nagyon nehéz lenne minden.

Mire jut időd a foci és a tanulás mellett?

Túl sok szabadidőm nincs, de próbálok minél több időt tölteni a családommal és a barátaimmal. Otthon természetesen a labdarúgás iránti közös szenvedélyből adódóan gyakran nézünk meccseket, mindannyian Barcelona drukkerek vagyunk, nekem személy szerint Iniesta a kedvencem, de más sportokat is megnézünk, ökölvívás (apukám nagy boksz rajongó), kosárlabda, jégkorong, vízilabda és kézi (régebben hobbi szinten én is kéziztem)is leköt minket. Barátokkal, ha tehetjük, kihasználjuk a Tisza nyújtotta lehetőségeket, kajaktúrákat szervezünk, vagy csak egyszerűen csónakázunk. Bográcsozni is szoktunk, bár nem erősségem a főzés, ebben is van még mit pótolnom, de rajta vagyok.

A jövőre nézve, milyen terveid vannak?

Bár még van időm eldönteni merre tanulok tovább érettségi után, de már van tervem, a sportmasszőri, esetleg sportorvosi pályát választanám. A sport terén, jó lenne, ha az NB-1-ben játszhatnánk, erre alkalmas is lenne a csapatunk, illetve a válogatottban szeretnék alapemberré válni.