Első magyar bajnokságodon aranyérmet szereztél. Milyen érzés a dobogó legmagasabb fokán állni?
Leírhatatlan, szavakkal nehezen kifejezhető, fantasztikus, felemelő érzés. A dobogón állva arra gondoltam, megcsináltam, meg van, amire vágytam. Ez volt a cél onnantól, hogy Zolival (Kecskés Zoltán) elkezdtünk együtt dolgozni, aki már akkor azt mondta, menni fogunk az országos bajnokságra, amire én visszakérdeztem: „Az fél év múlva lesz, biztos vagy benne?” Azért volt bennem kétkedés, mert a nulláról kezdtem, a súlyemelés pedig egy borzasztóan nehéz technikai sport, sokan évekig edzenek, hogy eljussanak egy komoly szintre. Számomra hatalmas dolog, hogy ilyen rövid idő alatt magyar bajnok lettem.
Mennyi munka fekszik a bajnoki címben?
Rengeteg, egy fél évig szinte minden nap keményen dolgoztam, a napi 11 óra munka után este 9-kor mentem edzeni, elvégeztem a Zoli által előírt feladatokat, ha másnap szabadnapos voltam a munkahelyemen, délelőtt is edzettem. Kemény időszak volt, de megérte, hiszen a befektetett munka meghozta gyümölcsét, magyar bajnok lettem. Köszönöm Zolinak, hogy segített, bízott bennem, nélküle ez nem sikerült volna.
Említetted, fél éve kezdtél komolyan foglalkozni a súlyemeléssel, előtte fitnessmodell voltál, mi inspirált, hogy átnyergelj a súlyzók világába?
Akkor még a kocka has volt a cél, de úgy éreztem, kinőttem, nem volt már motivációm, hiszen amit akartam elértem, nekem pedig mindig új célok kellenek. Először az erőemeléssel próbálkoztam, technikailag és fizikálisan nagyon sokat fejlődtem, de váltani akartam, a súlyemeléssel pedig már régóta kacérkodtam. Barátnőmmel sokszor próbálgattuk a szakítást és a lökést, videóról igyekeztünk ellesni a technikákat, de nyilván az nem olyan, mintha szakember segítene, maximum sérüléseket lehet szerezni. Senkit nem ismertem, aki súlyemeléssel foglalkozik, interneten keresgéltem, így találtam Kecskés Zoltánra, írtam neki, aki azonnal elvállat és elkezdtük a közös munkát.
Azért a súlyemelés eléggé igénybe veszi az izomzatot, főleg a lábakat. Nem volt benned félsz?
Ellenkezőleg, éppen azzal voltam elégedetlen előtte, hogy a lábam nem fejlődik úgy, ahogy szerettem volna, bíztam benne, hogy a sok guggolástól ez biztosan változni fog.
Családod nem lepődött meg, hogy sportágat váltottál?
A párom mindig azt mondta, ő azt szereti, ha én boldog vagyok és ragyogok, márpedig ha ezáltal tudok kiteljesedni, maximálisan támogat. Természetesen félt, de mindenben mellettem áll, amit szeretnék neki megköszönni.
Nem csak hogy dolgozol a sport mellett, de családanyai is vagy. Okozott nehézséget a sportot összehangolni az egyéb teendőiddel?
Ezzel nem volt probléma, a gyermekeim már nagyok, önellátóak, nem igénylik, hogy anya babusgassa őket. Tőlük is rengeteg támogatást kaptam, egyébként a fiam is sportol, testépítéssel foglalkozik.
A súlyemelés nem csak az erőről szól, jelentős szerepe van a technikának. Mennyire sikerült ezt elsajátítanod?
Néha az az érzésem, soha nem fogom rendesen megtanulni, annyira bonyolult és összetett a technikai rész. Maga az erő meg van, de ezzel sokat kínlódok, van, mikor edzéseken vissza kell szedni a rúdról kilókat és újra a bemelegítő súlytól gyakorlom a technikát. Folyamatosan próbálok koncentrálni a feladatra, mert minden fejben dől el igazából.
A versenysúlyodat könnyen tartod?
Amíg fitnesseztem, igazából nem kellett mérlegre állnom, most viszont egészen más helyzet állt elő. Amíg a 64 kilósok közt indultam, nem volt gond, mindig tartottam a 61-63 kilót, de fejembe vettem, hogy az 59 kilóban akarok versenyezni. Arra viszont nem gondoltam, hogy ez nem lesz egyszerű, mert ez pont nem az a sport, ahol lehet diétázni, itt az erőt meg kell tartani. A magyar bajnokság előtt konkrétan négy kilót kellett ledobnom egy hét alatt, hogy beférjek ebbe a súlycsoportba. Szerencsére mindent sikerült tökéletesen időzíteni, a kilók is lementek, az erőm is megmaradt. Mindent betartottam, amit Zoli előírt, így 58,5 voltam mérlegeléskor.
Magára a versenyre hogy emlékszel vissza?
Az utolsó nap, hogy tartsam a súlyomat, nem sokat ittam, ezért a közérzetem messze nem volt ideális, így pedig nehéz volt kimenni a dobogóra. Zoli viszont megveregette a vállam és annyit mondott: “nyomás kifelé!” Lelkileg tökéletes állapotban voltam, ez azért volt meglepő, mert egyébként nagyon izgulós típus vagyok. Az első fogásomat elrontottam, akkor oda lett a nyugalom, de két perc alatt sikerült összeszednem magam és kiszakítottam a 35 kilós kezdősúly. Nem ez volt életem gyakorlata, de az a lényeg, hogy megcsináltam, ezt a fogásnemet egyébként 40 kilóval zártam. A lökés már viszonylag könnyű volt, addigra teljesen lenyugodtam, úgy mentem ki a gyakorlatokra, hogy most megváltom a világot, szinte repült föl a súly, mindhárom fogásom sikeres volt. Az utolsó kísérletnél nagy erőt adott, mikor bemondták: csúcsjavítás következik. Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült, fantasztikus érzés, hogy az új országos csúcs az én nevemhez kötődik.
Említetted, számodra kellenek az új célok. Az elkövetkező időszakra mit tűztél ki magad elé?
Most egy kicsit szeretnék pihenni, de utána újra teljes intenzitással folytatom az edzéseket. Egy nagy cél lebeg a szemem előtt, amit most még félve fogalmazok meg, nagyon szeretnék ott lenni egy év múlva, a masters Európa-bajnokságon. Addig rengeteg munka vár rám, mentálisan, fizikálisan erősödnöm kell, csiszolni a technikámat, bízok benne, sikerül addigra tökéletesen felkészülnöm.
