Fotó: dvsc.hu
Viszontagságos időszakot tudhat maga mögött Lipcsei Péter, ugyanis sérülés miatt hosszú hónapokat kellett kihagynia, csak a szezon végén térhetett vissza. Tavasszal érettségi várt a tehetséges védőre, így figyelme elterelődött a pályáról, ám a sikeres vizsgák után ismét a labdarúgásra koncentrál, újra edzésbe állt.
„Nehezen éltem meg az elmúlt hónapokat, azt, hogy nem léphettem pályára, és csak az oldalvonalon kívülről nézhettem a csapat mérkőzéseit. Szerencsére a sérülésem már a múlté – a gimnáziumi évek is, sikeresen leérettségiztem – társaimmal együtt én is megkezdtem az NB-III-as kerettel a felkészülést. 100 százalékos állapotban vagyok, bár a hosszú kihagyás miatt fizikálisan minimális lemaradásom van, de egy-két hét és teljesen utolérem magam. Két kemény, fárasztó hetet tudhatunk már magunk mögött, a munkát nem könnyíti meg a nagy hőség, de azzal, hogy korán reggel és késő délután vannak az edzések, elviselhetőbbek a tréningek. Teljesen átalakult a keret, az átlagéletkort tekintve fiatalabbak vagyunk, mint az előző csapat, ám jól ismerjük egymást, hiszen az akadémián is – bár többekkel más-más korosztályban – együtt futballoztunk. Ennek is köszönhető, hogy hamar összeszoktunk, kialakult egy jó közösség. A bajnoki mezőny legfiatalabb csapataként próbáljuk majd felvenni a versenyt a rutinos, idősebb játékosokkal rendelkező gárdákkal. Minden meccsen odatesszük magunkat, a fiatalság erejével harcolunk, hogy ez mire lesz elég, majd a bajnokság végére kiderül. Bízom abban, a sérüléseket hosszú időre letudtam, csak a futballra koncentrálhatok, ha megkapom a lehetőséget, stabil, jó teljesítménnyel szeretnék hozzájárulni a csapat minél sikeresebb szerepléséhez” – fogalmazott a fiókcsapat belső védője.
A Petya becenévre hallgató játékos idén közel volt ahhoz, hogy az első csapattal készülhessen, ám a sérülés keresztülhúzta a számításokat. Barátja, Farkas Tamás viszont az első kerettel kezdte meg a munkát.
„Nagyon örültem, mikor megtudtam, Totya (Farkas Tamás – szerk.) felkerült az első csapathoz, úgy vélem, nem érdemtelenül, hiszen egy jó játékosról beszélünk. Drukkolok neki, hogy minél hamarabb a legmagasabb osztályban, bajnoki meccsen is pályára léphessen. Jó barátok vagyunk, együtt kezdtük gyerekként tanulni a labdarúgást, minden korosztályban egyazon csapatban rúgtuk a bőrt. Én is ott álltam a nagycsapat kapujában, ám a sérülés közbeszólt, de remélem, és ezért mindent megteszek, lesz még lehetőségem belépni a kapun. Azért kezdtem el futballozni, hogy egyszer a DVSC játékosa lehessek, ám míg ezen álmom megvalósul, keményen dolgozok, edzésmunkámmal, jó teljesítményemmel próbálom felhívni magamra a szakmai stáb figyelmét” – zárta mondandóját Lipcsei Péter.
KZT
