Fotó: dvsckezilabda.hu
Majoros Gréta 2025. októberében Budaörsön debütált az NB I-ben, amely találkozón az utolsó három percben állt a DVSC Schaeffler kapujában. A 13. fordulóban, immár hazai közönség előtt ismét a vonalra állhatott, a Kozármisleny ellen a második félidőben kapta meg a bizalmat Szilágyi Zoltántól és végig ő védett. A 18 éves játékos élt is a lehetőséggel, kiváló teljesítményt nyújtva, 50 százalékos hatékonysággal őrizte a kaput.
Aznap az NB I/B-ben is pályára léptem, majd izgatottan vártam a Kozármisleny elleni mérkőzést. Két kiváló kapusunk van, ezért is gondoltam azt, ha úgy alakul az eredmény, kapok 10 percnyi lehetőséget. Szünetben tudtam meg, hogy a második félidőben én állok a kapuba. Volt bennem egy kis izgalom, ekkor tudatosult bennem, most kell megmutatnom, mit tudok, minél jobb teljesítményt kell nyújtanom. Nem számítottam ennyi játékidőre, úgy érzem, tudtam élni a lehetőséggel. Ez a nap örök emlék marad számomra, győztes meccsen mutatkozhattam be a debreceni szurkolók előtt.
A 2026-os esztendő jól indult számodra, a klub hároméves profiszerződést kötött veled…
Nem is reméltem, hogy fél év elteltével megvalósul az álmom, és elértem, amikre vágytam, bemutatkozhattam a felnőtt csapatban és profi szerződést írhattam alá. Ez bizonyítja számomra, hogy jó úton járok, plusz motivál is, de tudom, még többet kell dolgoznom, hogy minél jobb kapus váljon belőlem.
A napfény városából költöztél a kicsit hűvösebb Debrecenbe. Hogy érzed magad a hajdúsági fővárosban?
Valóban, itt kicsivel hűvösebbek a napok, ehhez hozzá kellett szoknom, de nagyon tetszik a város, csapattársaimnak köszönhetően már egészen jól ismerem Debrecent. A főtér kimondottan tetszik, közel van a lakásomhoz,ez azért is jó, mert pár perc sétával mindenhová el lehet érni, már a karácsonyi vásárba is többször kilátogattam. A beilleszkedés is könnyen ment, egy kiváló közösség tagja lehetek. Az, hogy ide költöztem, elhagytam a szülői házat, nagy váltás volt az életemben. A Debreceni Egyetemen folytatom tanulmányaimat, ez is nyomós érv volt, hogy a cívisvárosban folytassam sportpályafutásomat. Távol kerültem otthonról, édesanyámon érzem leginkább, hogy hiányol, de minden nap beszélünk telefonon, általában kéthetente, ha a meccsek engedik, haza is utazok.
Mi döntött annak idején a kézilabda mellett?
Leginkább a húgom inspirált, ő két évvel hamarabb kezdett kézilabdázni, én ekkor még balettoztam és hobbiból festegettem. Majd anyáékkal megbeszélve, én is kipróbáltam magam ebben a sportban, mára bebizonyosodott, jól döntöttünk. Igazából akkor tudatosult bennem, hogy profi kézilabdázó akarok lenni, mikor először kaptam meghívót a válogatottba.
Gréta először 2016-ban lett a torna legjobb kapusa
Testvéred továbbra is kézilabdázik?
Igen, ő továbbra is a Szeged NB I/B-s csapatában játszik. Már volt ellenük meccsünk, de azon a találkozón nem léptem pályára. Rossz érzés lett volna azok ellen játszani, akikkel együtt nőttem fel, hiszen ők voltak a második családom, ráadásul nincsenek könnyű helyzetben. Természetesen azt, hogy kihagyom azt a meccset, megbeszéltem az edzőmmel, közösen hoztuk meg a döntést. Húgommal egyébként eljátszottunk a gondolattal, milyen lenne egymás ellen meccselni, hiszen jól ismerjük egymást, jó kis csata lenne kettőnk között.
Ebben a sportban közelről jönnek az erős lövések, a kapusok megérzik a találkozást a labdával. Nincs benned félelem?
Aki fél, az ne álljon a kapuba! Édesapám is azt tanácsolta, ne ezt a posztot válasszam. Tény, a testemen vannak nyomai meccsek után a labdának, már többször fejen is találtak, ami nem kellemes érzés, de ez is benne van a kézilabdában. Fáj, viszont örülök, hiszen az is egy védésnek számít.
Pályafutásod egyenletesen ívelt felfelé, valamennyi korosztályos válogatottnak meghatározó tagja voltál és vagy. 2024-ben a kínai U18-as világbajnokságon bronzérmet nyertél a nemzeti csapattal…
Számomra feledhetetlen élmény az a vb, főleg a bronzmérkőzés, amely a mai napig élénken él bennem. Úgy vélem, jó teljesítményt nyújtottam, hozzá tudtam tenni a válogatott győzelméhez. Szokatlan volt, hogy mikor hazaérve böngésztem a social mediát, és magamat láttam benne.
Mit éreztél, mikor először átlépted a felnőtcsapat küszöbét és találkoztál a lányokkal?
Kicsit izgultam, egy kis félelem is volt bennem, hogy nem tudom majd azt a teljesítményt hozni, amit elvárnak, hiszen nem vagyok velük azonos szinten. De a lányok kedvesen fogadtak, mindenben segítettek. Nagyon szerencsés helyzetben vagyok, mivel két kiváló kapustól tanulhatok, Jessica (Jessica Ryde – szerk.) és Adrianna (Adrianna Placzek – szerk.) jó tanácsokkal látnak el, ez pedig magabiztosabbá tesz. Az, hogy a felnőttekkel is edzhetek, nagyban hozzájárul a fejlődésemhez, az NB I/B-ben is jobban teljesítek. Amihez leginkább hozzá kellett szoknom, ezen a szinten gyorsabb, dinamikusabb a játék, pontosabbak és erősebbek a lövések. Mentálisan is fejlődnöm kell, szeptember óta mentáltrénerhez járok, ami sokat segít, emellett az izomzatomat kell még erősítenem.
A sport mellett ott az egyetem is, a jogi kar első éves hallgatója vagy. Mennyire sikerül egyensúlyba hozni a kettőt?
Mindig nagyon komolyan vettem az iskolát, kitűnő tanuló voltam, a gimnázium után egy pillanatig nem volt kérdés, hogy egyetemre jelentkezek. A debreceni campus azért volt tökéletes választás, mert magas szinten tanulhatok és mellette magas szinten kézilabdázhatok. Nem egyszerű a kettőt összehangolni, még keresem azt a tanulási módszert, mellyel az egyetemen is minél jobban tudok teljesíteni. De már tudom, min kell változtatnom a következő félévben, mi az, amit az elsőben jól csináltam. Jogot tanulok, de nem tudom magam elképzelni ügyvédként, idővel sportjogászként szeretnék dolgozni.
Sport és tanulás mellett mire marad még időd?
Azt vallom, arra van időnk, amire szeretnénk, hogy legyen. A hétköznapjaimat a tanulásnak és a sportnak szentelem, a hétvégén pedig egyik nap meccsek vannak. Amikor tehetem, utazok haza, hogy együtt legyek a családommal, találkozhassak a barátaimmal, egykori csapattársaimmal. Nem mondom, hogy ritkán egy-egy buli nem fér bele, de csak szolidan, túlzásba nem szabad esni.
A debreceni szurkolók megtanulták a nevedet. Milyen érzés hallani ezt a Hódos lelátójáról?
Az maga a katarzis. Mikor az ellenfél támadott, ezek a hangok nem jutottak el hozzám, olyankor próbáltam mindent kizárni, csak a védésre koncentrálni. Libabőrös voltam, mikor egy-egy jó védés után megtapsoltak és a nevem skandálták.
Ha egy év múlva leülnénk beszélgetni és visszatekintenénk a 2026-os esztendőre, mivel lennél elégedett?
Ha minél több játékidőt kapok az NB I-ben, és a bizalmat jó teljesítménnyel hálálnám meg. A hab pedig az lenne a tortán, ha a Bajnokok Ligájában is pályára léphetnék. Az Esbjerg ellen már voltam kerettag, az maga volt a csoda, hogy világsztárokkal, akiket nagyon tisztelek, pacsizhattam a kezdés előtt. Viszont ahhoz, hogy ezek az álmaim is megvalósuljanak, sokat kell még fejlődnöm, de mindent megteszek azért, hogy ezek ne csak álmok legyenek. A junior válogatottra nyáron világbajnokság vár, ha megkapom a bizalmat, és csapattársaim, Ratalics Luca és Varga Katalin is tagjai lesznek a keretnek, szeretnék éremmel visszatérni Debrecenbe. De előtte a március eleji összetartáson egy nemzetközi tornán lépünk pályára.
Mit jelent számodra a kézilabda?
Röviden megfogalmazva: a kézilabda az életem! Imádom ezt a szép sportágat, jól döntöttem, mikor ezt választottam.
