Fotó: dvsc.hu
Hetek óta beszédtémát szolgáltat a DVSC futballcsapatának bennmaradása. Olvasóink egészen biztosan nyomon követték – vagy legalábbis aligha tudták elkerülni – az ezzel kapcsolatos híreket. Május is hasonló hullámvasútként telt, mint a tavasz nagy része. Az MTK elleni 0-0 a szezon egyik legrosszabb meccse volt, a Felcsúton elszenvedett 4-2-es vereség kalkulálható volt, míg a Paks elleni (újabb) 0-0 során már lehetett érezni, hogy az egyetlen cél az volt, hogy kedvezőbb helyzetből várhassuk az utolsó fordulóban Székesfehérváron esedékes bajnokit. Itt engedjenek meg egy személyes kitekintést. Azt kellett keserűen megfogalmaznunk az újságíró kollégákkal a Paks-meccs után, hogy a 32. forduló záró meccsén „szurkolnunk” kell a Fradinak, hogy ne kelljen „szurkolnunk” az utolsó játéknapon a Nyíregyházának. Két ősi rivális kezébe tettük le a sorsunkat, majdnem napra pontosan 20 évvel azután, hogy először került Debrecenbe az NB I serlege… Természetesen teljes erőnkkel arra koncentráltunk, hogy a mindent eldöntő összecsapáson sikerrel járjunk, de tudtuk, bármi is történik ott, nagyon sok mindent át kell majd gondolnunk a május 24-ét követő napokban. A végeredmény ismert: a csapat okosan játszva nemcsak kiszenvedte a bennmaradást, hanem győzelemmel távozott a Vidi otthonából. Nem értek egyet azokkal, akik a játékosok és a stáb szemére vetik, hogy úgy örültek, mintha bajnokságot nyertek volna. Aki valaha sportolt versenyszerűen (akár alacsonyabb szinten is), az tudja, hogy a lefújás pillanatában felszakadnak az érzelmek. Akkor is, ha a győzelem vagy vereség a bajnoki címről, vagy éppen a kiesés elkerüléséről szól. Nekünk ebben a szezonban utóbbi jutott, amivel nyilván nem lehetünk elégedettek, de egy olyan fontos célt teljesítettünk, ami után rövid ideig megérdemelt az ünneplés. Látjuk a székesfehérvári polgármester és a klubtulajdonos csörtéjén (és sajnos emlékezhetünk is rá öt évvel ezelőttről), hogy milyen feszültséggel és akár hosszú távú következményekkel járhat egy ilyen szégyen, úgyhogy ebben az összefoglalóban a megkönnyebbülésé a terep. További, árnyaltabb elemzésekkel már úgyis jelentkeztünk, illetve a jövőt látva fogunk is még.
Vegyük számba a második legnépszerűbb csapatsportág hajráját. A DVSC Schaeffler női kézilabdacsapata hiába hozta a kötelezőket az utolsó hetekben, a Békéscsaba, a Dunaújváros, a Kisvárda és a Vác magabiztos legyőzése sem ért bronzérmet, mert a rivális Esztergom sem hibázott. Hiába az NB I újoncáról beszélünk, lehetett tudni, hogy Elek Gábor két szezonnal ezelőtt nem azért veszi át a semmiből az akkor még harmadosztályú Esztergomot, hogy alacsonyabb szinteken ellötyögjön edzői pályafutása hátralévő részében. Az ambiciózus célok azonnal meglátszottak a nem túl gazdag sportági hagyományokkal rendelkező város kirakatcsapatán, és végül a Lokit pontazonossággal, de egymás elleni jobb gólkülönbséggel megelőzték Szucsánszki Zitáék. Így a szezon előtt a valóságtól nem elrugaszkodott módon akár három érmet is megcélzó debreceniek kiemelkedő siker nélkül maradtak a 2024/25-ös szezonban. Az Európa Ligában a final four szereplésre is esélyes együttes szürreális módon főtáblára sem jutott, miután a selejtezőben kiesett a szintén bivalyerős Valceával szemben. A Magyar Kupa négyes döntőjét óriási meglepetésre szintén a mieink nélkül rendezték meg, miután máig megmagyarázhatatlan módon a Mosonmagyaróvár – legyünk őszinték – B-csapata kiejtette Szilágyi Zoltán együttesét. A bajnokságban, ha le akarjuk egyszerűsíteni a kérdést, a Budaörs elleni hazai betli döntött, igaz, gondolkodhatunk úgy is, hogy azt a pontvesztést kompenzálta az együttes a Fradi elleni döntetlennel, így végső soron mégiscsak az Esztergom elleni hazai vereséghez kell visszakanyarodnunk. Ugyanakkor, ha a futballisták sikeres szezonzárását árnyaltuk, itt is hozzá kell tennünk, hogy egész évben gyakorlatilag négy gyenge meccset játszott a csapat, csakhogy ezeket a legrosszabbkor, így nem lehetünk elégedettek, de a keresztvizet sem szedhetjük le a lányokról.
A DEAC férfi kosárlabdacsapata is remekül zárta az idényt. Pethő Ákos fiai április végén elvesztették a negyeddöntőt a Zalaegerszeg ellen, így legjobb esetben is az ötödik helyen zárhatták a bajnokságot. Példaértékű motivációval vetették bele magukat a két helyosztó párharcba Djordje Drenovacék, pedig nem volt könnyű dolguk. A ZTE ellen Andre Williamson megsérült, így pályafutása utolsó szezonját nem tudta befejezni, ennek ellenére az Alba Fehérvárt összességében magabiztosan fektette két vállra első „vigaszági” meccsén a fekete-fehér alakulat. Itt újabb rossz hírt kellett feldolgozniuk a srácoknak, hiszen a csapatkapitány Mócsán Bálint egy ártalmatlan ütközés után láthatóan nagy fájdalmakkal hagyta el a parkettet, neki is véget ért az idény. Ennek ellenére a párharc második meccsét is megnyerte a maródiakért is küzdő egyetemi csapat, méghozzá idegenben, hosszabbítás után. Ezzel eldőlt, hogy legrosszabb esetben is hatodik helyen zár az együttes, ám nem elégedett meg ennyivel, és a Körmendet is megverte az Oláh Gábor utcán, majd a vasi városban is. Ezzel történelme második legjobb eredményével zárta a csúcs- és mélypontoktól sem mentes szezont a DEAC, és bár a Zalaegerszeg egymás után másodszor fosztotta meg az elődöntőbe jutástól a Debrecent, ezzel a májusi zárással a pohár inkább félig telinek tekinthető. Így gondolta ezt a klub menedzsmentje is, és meghosszabbította Pethő Ákos vezetőedző és Jávor Barna másodedző megbízatását.
A ctrl+c – ctrl+v kombináció a lusta újságírók barátja, de most akár használhatnám is. Gyakorlatilag lemásolta a kosárcsapat szezonzárását a férfi röplabda együttes is (vagy fordítva, ez nézőpont kérdése). Az Extraliga legjobb négy csapata közé nem sikerült kvalifikálnia Fodor Antal legénységének, de az ötödik helyre két párharc megnyerésével odaért. A MAFC együttesén még áprilisban jutott túl az egyetemi klub, így májusra a Kecskemét elleni párharc maradt, ami nem kezdődött jól, de végül kétszettes hátrányból megfordítva az első, hazai meccset, előnnyel utazhattak Bács-Kiskun vármegye székhelyére Remete Lászlóék. Ott pedig már játszmát sem vesztettek, három szoros szettben diadalmaskodva szerezték meg az ötödik pozíciót.
Véget ért a férfi futsal NB I is, és továbbra is maradunk a szép idényzárás tematikánál. A DEAC idén az alsóházba került az alapszakaszt követően, ott viszont kiemelkedett a mezőnyből. A májust három győzelemmel abszolválták Tihanyi Csaba tanítványai: előbb a TFSE fővárosi, majd a Rubeola veresegyházi otthonában diadalmaskodtak, végül a hazai szezonzárón a Nyírbátort győzték le. Így végül nagyon magabiztosan végeztek a bajnokság hetedik helyén. A női futsalosok májusa már hozott egy aranyérmet, hiszen a Magyar Kupa négyes döntőjében előbb az Eger ellen simán, majd a fináléban a TFSE ellen drámai körülmények között, hosszabbításban nyertek, így sorozatban ötödször hódították el a hazai kupát. Meglehetett volna a másik aranyérem is a szezonban, de remélhetőleg ami késik, nem múlik. Arról van szó, hogy a bajnoki döntőben – ahol szintén a TFSE az ellenfél – három mérkőzést kell nyerni, ebből az elsőt hozta is a DESOK Csarnokban Quirikó Viven csapata. A második összecsapást is a hazai csapat nyerte, sajnos ez a Testnevelési Egyetem együttese volt, így az már biztos volt, hogy a döntés júniusra marad. A rendkívül fontos harmadik mérkőzésen szintén megvédte hazai pályáját a DEAC, így hétvégén elhódíthatja a bajnoki címet is, ha viszont folytatódik a sorminta, akkor mindent eldöntő meccsre kerül sor Debrecenben.
A bőség zavarával küszködve kell döntenünk arról, hol is folytassuk. Tartsunk egy kis szünetet a DEAC-hegemóniában, és tegyünk egy kitérőt a Debreceni Sportuszodába. Szezon közben volt esélye bebiztosítani a bennmaradást a DVSE-nek, de a szerencse, vagy éppen a játékvezetői korrektség nem állt Kádár Kálmán csapatának oldalán. Így a Pécs elleni, az egyik csapat harmadik sikeréig tartó párharcban dőlt el, hogy melyik együttes búcsúzik az élvonaltól. A debreceniek lényegében végig kézben tartották az eseményeket, és a playout-ot 3-0-val abszolválva kiharcolták a jogot, hogy az OB1/B második helyezettjével vívjanak újabb összecsapást a bennmaradásért. Mivel az ellenfél nem vállalja az elsőosztályú megmérettetést, így hivatalossá vált, hogy jövőre is OB1-es csapata lesz városunknak.
És akkor újra DEAC. Ezúttal szakítva elveinkkel, megemlékezünk egy másodosztályú eredményről is, hiszen a férfi kézilabdázók NB I/B-s bronzérme akkora siker, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ráadásul a harmadik helyet úgy szerezte meg az együttes, hogy már május első hétvégéjén biztossá vált eredménye. Ezen felbuzdulva a hazai szezonzárón 43 gólt szerezve búcsúzott közönségétől, majd az utolsó körben feltéve a koronát a szezonra, elhozták a két pontot a már bajnok Szigetszentmiklós otthonából is.
A DEAC egyéni sportolói is halmozták az érmeket májusban. Osváth Richárd az Egerben rendezett kerekesszékes vívó világkupán a tőrözők között a harmadik helyen végzett, majd kardban is az elődöntő jelentette számára a végállomást, így két bronzot akasztottak a nyakába a hevesi városban. A női kardozók számára Limában rendeztek vk-versenyt, ahol Battai Sugár Katinka volt érdekelt. Csapatban csak Franciaországtól kaptak ki a lányok, és mivel ez a legjobb négy között történt, így itt is bronznak örülhettünk. A legjobb tusarányt megint Sugi hozta a válogatott négy tagja közül, és az egyéni versenyben is bizonyította, hogy kisebb sérülése után jó formában tért vissza. Egészen a negyeddöntőig menetelve, ott is csak egyetlen tussal kikapva zárt a hatodik helyen. Mindeközben a kínai Vuhsziban a női párbajtőrözők léptek pástra. A DSI-s Nagy Blanka egyéniben a 40. helyen fejezte be a világkupa-versenyt, a csapattal pedig a negyedik helyen zárt. Madridban a sportiskola másik versenyzője, Iliász Nikolász volt érdekelt. A férfi kardozók csapatversenyében a magyar együttes ezüstérmet szerzett, Iliász az első, Spanyolország elleni asszóban nem vívott igazán jól, így később nem kapott lehetőséget, egyéniben viszont a 32-ig eljutott, végül a 25. lett.
Maradva a DSI-nél, Kozák Luca nagyon kellemes meglepetésre arany kategóriás versenyt nyert Bydgoszczban, a 100 méteres gátfutók között. A lengyel városban erős mezőny vonult fel, de a magyar klasszis 12.83-as idővel idei legjobbját futotta meg, ami ezúttal elég volt a győzelemhez. Reméljük, hasonlóan jó formában folytatja a szabadtéri szezont.
Végezetül álljon itt egy csapaton belüli egyéni siker. A DEAC jégkorongozója, Mihalik András óriási tettet hajtott végre azzal, hogy bekerült az A-csoportos világbajnokságra utazó nemzeti csapat keretébe. De a saját nevelésű tehetség nem várost nézni ment Herningbe. A kiélezett mérkőzéseken is lehetőséget kapott, hasznos mezőnymunkájával nem is okozott csalódást, de a figyelmet az igazán nagyok ellen hívta fel magára. Az NHL-sztárokkal teletűzdelt Csehország ellen a magyar csapat legjobbja volt, a 6-1-es vereség során egyetlen gólunkat ő szerezte, majd másnap a házigazda dánok elleni 8-2-es vereség alkalmával is eredményes volt. A skandinávok később Kanada legyőzésével elődöntőbe jutottak, így a súlyos vereség is más megvilágításba kerül. A legfontosabb azonban, hogy Kazahsztán legyőzése elég volt a bennmaradáshoz, így története során először a magyar jégkorong-válogatott egymást követő két évben is az elit tagja lehet.
Ezzel zárjuk havi összefoglaló rovatunkat, de természetesen továbbra is minden fontos debreceni sporteseményről napi szinten számolunk be.
Horváth Zoltán
