Fotó: dvsc.hu
Szokásos havi összesítőnknek általában két forgatókönyve van. Leggyakrabban a DVSC labdarúgócsapatával kezdjük, hiszen továbbra is a sportok királya éri el legnagyobb arányban az érdeklődés ingerküszöbét, de ha kiemelkedő nemzetközi eredményt érnek el sportolóink, kivételt tehetünk. Így van ez most is, mégpedig a sportok királynője miatt, hiszen fedett pályás atlétika Európa-bajnokságot rendeztek Apeldoornban. A 60 méteres gátfutás előfutamát és középdöntőjét is sikerrel vette Kozák Luca. A DSI Debrecen klasszisa 8.04-es időeredménnyel kezdett, az elődöntőben viszont már nem bízta a véletlenre és futamában 7.96-tal harmadik helyet szerezve automatikusan a fináléba került. Ott viszont sajnos szó szerint nem jött ki a lépés Luca számára: hiába volt jó esélye akár a dobogóra is 50 méterig, az utolsó gátban megbotlott, elesett, így időeredmény nélkül zárt. Klubtársa, Klekner Hanga a rúdugrók mezőnyében 445 centimétert teljesített, a 455-öt mindháromszor leverte, így éppen csak nem jött össze a döntőbe jutás, a 9. helyen zárt. Keserédes végkifejlet volt ez mindkét hölgy számára, egyikük esetében sem sok hiányzott a bravúrhoz, de remélhetőleg ez nem elkeseríti, hanem motiválja őket a szabadtéri szezon kezdetéhez közeledve.
És akkor folytassuk a Lokival. Ebben a pillanatban nehéz értékelni a csapat márciusát, hiszen az előző írásunkban már kielemzett Fehérvár elleni vereséget követően a Ferencváros is elvitte a három pontot a Nagyerdei Stadionból, de ez egy vállalható vereség volt. Nestor El Maestro megpróbálta meglepni a Fradit, és az első harminc percben labda nélkül folyamatosan nyomás alatt tartotta a címvédőt, de a presszing sokat kivett a csapatból, így a második félidőben nem igazán lehetett érezni az egyenlítéshez szükséges energiát a fiúk lábaiban. Öt nappal később a kiváló formában lévő Győr otthonában volt jelenése a DVSC-nek, és némi meglepetésre a meccs nagy részében uralta is a játékot a Lokomotív, gólt azonban ekkor sem szerzett, így egy ponttal tért haza az ETO Parkból. És akkor jött a válogatott szünet, ami katasztrofálisan alakult, több szempontból is. A parádés formában védő, és a csapatnak több pontot is megmentő Hegyi Krisztián a nemzeti csapat edzésén megsérült, és az idénye is véget ért. Az U21-esek közé meghívót kapó Vajda Botond szinte még a szállását sem foglalta el, már fordulhatott is vissza, mert, mint kiderült, – nemhogy játékra, de – még edzésre alkalmas állapotban sincs. Aztán jött az újabb hír, miszerint Szűcs Tamás edzésen izomszakadást szenvedett, így ő is jöhetett haza. Azt gondoltuk, öröm az ürömben, hogy legalább Vajda felépült a Kecskemét elleni bajnokira, aztán még boldogabban konstatálhattuk, hogy többek között az ő góljának is köszönhetően 3-1-re nyerte meg a csapat a rendkívül fontos kiesési rangadót. Amikor is éppen az ő szereplése miatt jött a sokk. A lila-fehérek megóvták a meccset, mert állításuk szerint balhátvédünk jogosulatlanul lépett pályára. Álljanak itt a tények, és mindenki döntse el az eset szürrealitásának mértékét. Három kulcsfontosságú debreceni játékos utazott el az MLSZ hívására, közülük ketten úgy sérültek meg, hogy hetekre kidőltek. Harmadikuk a klub támogatásával, kisebb sérülése ellenére elutazott a válogatotthoz, vállalva a kockázatot, hogy rosszabbodhat az állapota, de az MLSZ alkalmazásában álló orvosok azonnal megállapították, hogy semmi értelme terhelni, pihenje ki a fájdalmait. Ezen csapásokat tetézte, hogy Dzsudzsákéknak már rögtön pénteken pályára kellett lépniük a Széktói Stadionban, köszönhetően az MLSZ és a közmédia korszakalkotó ötletének, a „Péntek esti foci” elnevezésű csodának… Ez nemcsak azt jelentette, hogy a sérült játékosoknak egy-, illetve két nappal kevesebb idejük volt felépülni, hanem azt is, hogy a találkozó éppen beleesett azon ötnapos időintervallumba, amelyről csak az nem hallott, aki életében először most találkozik sporthírrel. Feltételezve, hogy olvasóink között nincsenek ilyenek, nem részletezném a szabályt, a lényeg, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség és a balsors kéz a kézben sújtotta az együttest, ennek ellenére sikerült kiharcolni a győzelmet Gera Zoltán csapatának otthonában. Ha ezek után az MLSZ 3-0-val a KTE-nek adja a meccset, akkor a hátralévő fordulókban szinte lehetetlen helyzetből „csakazértis” ki kell ásnunk magunkat a sírból, és bent kell maradnunk.
Nem a kiesés ellen, hanem a bronzéremért küzd a DVSC Schaeffler a női kézilabda NB I-ben, de a lányok márciusban nem a szebbik arcukat mutatták. Már a Szombathely kínkeserves legyőzésével sem büszkélkedhetett a csapat, de a Győr és a Fradi elleni meccsek már egyértelműen elmaradtak a várakozásoktól. Az ETO kiváló formában játszik az elmúlt hetekben, ehhez képest remek első félidőt produkált a Loki a két együttes debreceni rangadóján. Sajnos a szünet után elléptek, a végén pedig nyolc góllal nyertek a vendégek, ami nagy csalódás azok után, hogy a két együttes ezt megelőző négy meccse egyaránt egyetlen góllal dőlt el. Nem számíthattunk könnyebb meccsre a másik bajnokaspiráns, a Ferencváros otthonában sem, de a 41-24-es vereség a legpesszimistábbak számára is hidegzuhannyal ért fel. Madártávlatból nézve nincs rossz helyzetben Szilágyi Zoltán csapata a bajnoki dobogóért vívott küzdelemben, de ezt a hónapot nagyon gyorsan el kell felejteni, és a hátralévő hét meccset játékban és hozzáállásban is esélyeshez méltó módon kell megvívni.
Kísértetiesen hasonló módon kezdte a tavaszt a DEAC férfi kosárlabdacsapata, azzal a különbséggel, hogy az egyetemisták már megkezdték a gödörből való kilábalást. Drenovacék mentségére legyen mondva, kőkemény heteken vannak túl, hiszen a fontos bajnokik mellett a Magyar Kupában is szerettek volna helytállni. Először utóbbi sorozat négyes döntőjében volt érdekelt Andjelko Mandics csapata. A Körmend nehéz, de verhető ellenfélnek tűnt, a görcsösséget azonban nem tudták levetkőzni a fekete-fehérek, így a vasi együttes összességében magabiztosan jutott a fináléba. A bronzmeccsen már teher nélkül léphettek parkettre Mócsánék, hiszen nem sokan fogadtak volna rájuk az Atomerőmű SE ellen, de talán éppen ez hozta ki a legjobbat a srácokból, akik hatalmasat küzdve kiharcolták a hosszabbítást, ott viszont 1,6 másodperccel a vége előtt behullott a paksiak győztes kosara, így a DEAC nem szerzett érmet a kupában. Érthető módon sem fizikálisan, sem mentálisan nem volt elég egy hét, hogy összeszedje magát a csapat az egy héttel későbbi bajnokira, amit ráadásul az ország másik felén, Zalaegerszegen kellett megvívnia. A 21 pontos vereséget követően Mandics vezetőedző lemondott, és bár nem ő volt a nehézségek okozója, mégis, ahogy lenni szokott, az edzőváltást követően új lendületet kapott a gárda. A Szolnokot némi meglepetésre, a Kecskemétet pedig papírforma szerint verték a cívisvárosi kosarasok, így az utolsó két játéknapon, két alsóházi csapat (Szeged, Oroszlány) ellen jó eséllyel kivívhatják a negyeddöntőbe jutást.
Ez már sikerült a DEAC férfi röplabdázóinak az Extraligában, sőt, március végén el is kezdődött az egyik csapat harmadik győzelméig tartó párharc a Kazincbarcika ellen. Az első meccset a borsodiak nyerték 3-1-re, a második, debreceni összecsapás pedig szintén az övék lett, noha két meccslabdája is volt Fodor Antal legénységének. A Barcika otthon lezárhatta volna a csatát, de még drámaibb ütközetben, három meccslabdát hárítva nyert öt szettben a DEAC, így kiharcolta a túlélést, de ma este újra a kiesés rémével szembenézve kell helytállni a Vegyész ellen, ezúttal a DESOK-csarnokban.
Véget ért viszont a szezon a DEAC jégkorongozói számára. Múlt havi összefoglalónk megjelenésének napján vívta az OB1 döntőjének negyedik mérkőzését Vaszjunyin Artyom csapata, de nem sikerült kiharcolni a döntő csatát. A Budapest Jégkorong Akadémia HC 3-2-re győzött a cívisvárosban, így 3-1-es összesítéssel nyerte el a magyar bajnoki címet, a DEAC-nak maradt az ezüstérem. Alighogy véget ért a hazai bajnoki rájátszás, már kezdődött is az Erste Liga negyeddöntője. A debreceniekre a Csíkszereda várt a legjobb nyolc között, és az alapszakaszban botladozó erdélyiek teljesen megfojtották Mihalikék játékát. A párharcot 4-1-re nyerték a kék-fehérek úgy, hogy az öt meccsen összesen(!) négy gólt kaptak. Ha hozzátesszük, hogy ők is messze elmaradva az elfogadhatótól, mindössze kilencet lőttek, abból egyet üres kapura, akkor el tudjuk képzelni, milyen típusú meccseket játszott a két csapat. Gyakorlatilag bármelyik meccs alakulhatott volna fordítva is, de összességében a csíkiek továbbjutása megérdemelt, a mieink pedig idén sem tudtak bejutni a legjobb négy közé. Sovány vigasz, de a Csíkszereda tényleg más fokozatba kapcsolt márciusban, hiszen egy körrel később, az elődöntőben az alapszakaszgyőztes BJAHC csapatát is 4-1-gyel búcsúztatta.
A férfi futsal NB1-ben sok izgulni valója nem lesz a DEAC-nak. Az alsóházba csúszott együttes két meccset játszott márciusban: az Aramistól 2-1-es vereséget szenvedett, a TFSE csapatát viszont 4-1-gyel küldte haza. Kiesni nem fog Tihanyi Csaba együttese, viszont legjobb esetben is csak a hetedik helyen zárhat. A szakosztály női játékosai sem életük legizgalmasabb napjait élik. Az alapszakasz utolsó két fordulójában a második és harmadik helyen álló TFSE és Tolna-Mözs lesz a listavezető debreceniek ellenfele. Márciusban egy Újpesten aratott 6-0-s győzelemmel sikerült hangolni a rangadókra, a Csepel pedig nem utazott el városunkba, így megúszta 3-0-val…
A férfi vízilabda OB1-ben véget ért az alapszakasz. A DVSE az elmúlt hetekben járt fent is, lent is, végül a levegőben lógva maradt a sorsa. A Szolnok, a BVSC és az OSC elleni vereségek kalkulálhatók voltak, amellett viszont nem mehetünk el szó nélkül, hogy a Szeged botrányos játékvezetés mellett az utolsó másodpercekben nyert 9-8-ra a Debreceni Sportuszodában. Az igazságtalanságból erőt merítve a következő fordulóban hatalmas bravúrral nyert a Honvéd otthonában Kádár Kálmán együttese, de így sem tudott elmozdulni a 13. helyről, ami azt jelenti, hogy osztályozót játszik a 14. helyen végző Péccsel. A párharc vesztese kiesik, de a győztes sem nyugodhat meg: az OB1/B második helyezettjével kell játszania a jövő évi elsőosztályú tagságért.
Végül két szép vívósikerről számolhatunk be. Battai Sugár Katinka a Heraklionban rendezett világkupán szerzett egyéni bronzérmet a kardozók között, míg az olaszországi Pisában a kerekesszékes tőrözők között Osváth Richárd bizonyult a legjobbnak.
Horváth Zoltán
