Hétvégén léptél pályára először a DLA játékosaként tétmérkőzésen és mesterhármassal mutatkoztál be…
Nagyszerű érzés így bemutatkozni, boldog vagyok, hogy első mérkőzésemen három góllal tudtam hozzájárulni a csapat sikeréhez. Egy gólom volt még, de azt a játékvezető les miatt érvénytelenítette. Jól éreztem magam a pályán, a csapat felszabadultan játszott, akár több góllal is győzhettünk volna. Bízok benne, ilyen lesz a folytatás és a hátralévő mérkőzéseinken is eredményesek tudunk lenni, szeretnénk dobogón végezni.
Úgy tudom, sokáig vizes sportágat űztél, hogy kötöttél ki a labdarúgás mellett?
Ez tényleg a véletlen műve volt. Először úsztam, majd egyik sporttársam átpártolt a kajakozásra és elhívott egy edzésre, megtetszett a sport, a Tisza parton ragadtam. Szép sikereket értem el, bekerültem a korosztályos válogatottba. A labdarúgás mindig szerepet játszott az életemben, hobbi szinten, amikor lehetőségem adódott, fociztam. Barátokkal kimentünk játszani a pályára, ott volt Szalánczi Tamás, aki invitált, próbáljam ki magam a DLA-nál. Eljöttem egy edzésre, ennek már fél éve és végül a labdarúgásnál tettem le a voksomat. Nehéz döntés volt, de a focit mindig szerettem, nem bántam meg, hogy így döntöttem. Szeretnék itt is minél sikeresebb lenni, mindent meg fogok tenni, a csapat jó szereplése érdekében.
Könnyen ment a beilleszkedés az új közegbe?
Szerencsére ezzel nincs különösebb problémám, a csapattársaim mindenben segítettek, segítenek, jól érzem magam, néhány játékostársammal már baráti a viszonyom. Debrecen sem ismeretlen számomra, régebben is gyakran jártam be.
Család, ismerősök, hogy fogadták ezt a döntésedet?
Hamar elfogadták, környezetemben mindenki tudja, mennyire szeretek focizni. Szüleim, papám segítenek, mindenben támogatnak, amit itt is szeretnék megköszönni nekik.
Családodból sportolt, sportol még valaki?
Édesanyám régebben kézilabdázott, mindkét nagyapám focizott, testvérem rendszeresen jár konditerembe.
Görbeházán élsz, onnan jársz Debrecenbe edzésre. Ez mennyire megterhelő számodra?
Sok szabadidőm nem marad, eléggé be kell osztani az időmet. Az iskolában fél 2-kor végzek, de már kettőkor indulnom kell Debrecenbe edzésre. Szerencsére Tóth papám és édesanyám ebben is segít, kocsival visznek, majd hoznak haza. De a tanulásra is kell időt szakítanom, most végzem a 8.-at, szeretnék minél jobb átlagot elérni, ősztől pedig már Debrecenben, a Balásházyban fogok továbbtanulni.
Visszatérve a focihoz, milyen poszton szerepelsz?
A középpálya jobb oldalán játszottam a hétvégi mérkőzésen, tetszik ez a szerepkör. Szerencsére mindkét lábamat jól tudom használni, de inkább jobblábas vagyok. A kajakos múltam miatt fizikálisan rendben vagyok, technikailag viszont van hová fejlődnöm, szerencsére a DLA-nál jó kezekben vagyok, ezen a téren nagyot léptem előre fél év alatt, de van még bőven mit tanulnom.
Edzéseken kívül is jelen van az életedben a labdarúgás?
Igen, otthon gyakran nézek focimeccseket a TV-ben, nem csak a támadók játékát figyelem, hanem minden játékosét, mert mindenkitől lehet tanulni, legyen bármelyik poszton. Leginkább édesanyámmal szoktunk meccseket nézni, próbálom közben a szabályokat is elmagyarázni neki. Ha kajak versenyt adnak, azt meg közvetíteni szoktam otthon.
Zsúfolt a napi programod, a kevés szabadidődet mivel szoktad tölteni?
Amikor lehetőség van rá, összejövünk a barátokkal, próbálunk minél több időt együtt tölteni, beszélgetünk, focizunk, tollasozunk, lábteniszezünk.
Milyen terveid vannak hosszabb távon?
A labdarúgásban szeretnék komoly sikereket elérni, a civil életben jelenleg a sikeres iskolai záróév. Érettségi után esetleg a fogorvosi szak jöhet számításba az egyetemen vagy az edzői pálya. Van még bőven időm ezt eldönteni, de ezen a két lehetőségen gondolkozok.
