Herczeg András a Kosicky-Mészáros, Kinyik, Szatmári, Bényei-Bódi, Jovanovic, Tőzsér, Varga-Könyves, Mengolo összeállításban küldte pályára fiait. Míg hazai oldalon Pintér Attila újfent a fiatal akadémistákat kívánta előtérbe helyezni, s eme törekvésének a Hegedűs-Poór, Hegedűs J., Spandler, Trajkovski-Molnár, Balogh, Mevoungou, Perosevic, Knezevic-Henty névsorral adott nyomatékot.
Sajnos a meccs nem a szánk íze szerint kezdődött, Henty szinte a kezdő sípszó pillanatában megszerezte a vezetést csapatának, miután egy szöglet után pofozta be a kipattanó labdát. Nem sokkal ezután Knezevic megiramodása okozott átmeneti zavart védelmünkben, ám Bényei belelépett a hazai támadó lövésébe, így az jócskán a kapu fölött hagyta el a játékteret.
Mieink próbálkoztak letámadással, de egy jó váltás után élesen belőtt labdát, és egy könnyűszerrel blokkolt Tőzsér-átlövést leszámítva sok vizet nem zavartunk Hegedűs kapuja előtt. Szűk húsz perc után ismét a góllövő Henty jutott főszerephez: simán verte meg emberét a büntetőterületen belül, majd nem sokkal a hosszú alsó mellé bombázott. Az ő robbanékonyságát előszeretettel próbálta kihasználni a hazai együttes, gyorsaságbeli fölényét látva elégedetten csettinthettünk, amikor Szatmári a legrutinosabb hátvédeket meghazudtoló könnyedséggel szerelte őt egy erősen kétséges kimenetelű versenyfutás végén.
A találkozó első sárga lapját Bényei kapta, majd a szabálytalanságért megítélt pontrúgás végén az előrehúzódó Hegedűs fejelt veszélyesen.
Vendégoldalon az első érdemi jelenetsor Varga Kevin nevéhez fűződött, miután ifjú szélsőnk jól kevergetett a szélen, életerős bombáját Hegedűs öklözte az alapvonalon túlra. Ennek hatására felpezsdült a cívisvárosi támadógépezet, s egyértelműen debreceni percek következtek, hiszen előbb Mengolo ugrott fel fejelni, majd Könyves piszkált bele egy beadásba, de Varga is nagy kedvvel játszott, sokat mutatta magát, rendre megjátszható volt, és lelkesen próbálkozott, legyen szó akár passzról, akár lövésről. Ám pechünkre az utolsó megoldásokba mindig hiba csúszott.
Majd ahogy az lenni szokott, a futball íratlan törvényszerűségei életbe léptek, és a Puskás egy pontatlan átadást, valamint Henty gyorsaságát kihasználva kettőre növelte előnyét. Ki sem bosszankodhattuk magunkat a találaton, a játékrész hajrájában pedig már három volt közte. Ugyanis hiába kezezett egy nagy védelmi hibánkat követően Perosevic, Erdős József csak Kinyik lökését vette észre, így utolsó emberként, gólhelyzetben szabálytalankodó középhátvédünk piros lapot, míg a Felcsút szabadrúgást kapott, melyet a sértett tekert Kosicky kapujának bal alsó sarkába. 3-0!
Sajnos a rémálomszerű első etap végén egyértelművé vált, hogy Könyves nem tudja folytatni a játékot, így az ő helyén Sós Bence futott ki a pályára a térfélcsere után. A vendéglátók pedig a háromgólos előny dacára sem óhajtottak visszavenni a lendületből, előbb Molnár, majd Hegedűs veszélyeztette Kosicky kapuját.
Kedvenceink is próbálkoztak becsülettel, ám a létszámhátrány alaposan megnehezítette játékosaink dolgát, a kapu elé csak elvétve tudtunk odaérni. Henty pedig kicsit élesebb koncentrációval akár a párharcot is lezárhatta volna, szerencsénkre tiszta helyzetben nem tudott lekezelni egy beadást.
A játékrész derekán aztán úgy tűnt, lehet még visszaút. Az első igazán veszélyes debreceni lehetőséget a Mengolo cseréjeként beszálló Takács Tamás megpattanó lökete jelentette. A szögletet követően Bódi próbálkozott átlövéssel, Hegedűs csak Sós Bencéig tudta öklözni a játékszert, ám fiatal középpályásunk csúnyán kapu fölé bombázta a helyzetet. Egy perc telt el, amikor Jovanovic lőtt elemi erővel, ám a felcsúti kapuvédő újra résen volt.
S persze, Varga sem állt meg, előbb kecsegtető szabadrúgáspozíciót harcolt ki, majd veszélyesen lőtt távolról, de ezek sikertelensége ellenére megérdemli az elismerő szavakat, elvégre a védekezésben is sokat segített. A negyedik felcsúti gombócra viszont nem volt orvosság: Molnár ugratta ki remek ütemben Knezevicet, aki pontosan lőtt a hosszúba. 4-0! Eldőlt?
Herczeg András a további találatok elkerülése érdekében Filipet küldte be, és bár Molnár kapufára zúdított egy ellentámadást követően, további hazai gólok már nem születtek. 4-0 a vége. Pokoli nehéz visszavágó elé nézünk, de meg kell próbálni a lehetetlent.
Puskás Akadémia – DVSC 4-0 (3-0)
Pancho Aréna, 818 néző. Vezette: Erdős (Szert, Széchényi)
Puskás Akadémia: Hegedüs L. – Poór, Hegedűs J., Spandler, Trajkovski – Molnár G., Balogh B., Mevoungou, Knezevic (Diallo 80.), Perosevic (Prosser 69.) – Henty (Szakály 85.)
DVSC: Kosicky – Mészáros, Kinyik, Szatmári, Bényei – Bódi, Jovanovic, Tőzsér, Varga K. (Filip 80.) – Könyves (Sós 46.), Mengolo (Takács T. 54.)
Gól: 1-0 Henty (2.), 2-0 Henty (31.), 3-0 Perosevic (43.), 4-0 Knezvic (79.)
Sárga lap: Bényei (23.), Poór (54.)
Kiállítva: Kinyik (42.)
T.S.
