Paróczai Sándor: „a szeretet és a megbecsülés ma is körbevesz”

A Békéscsaba, Honvéd, DVSC és a válogatott egykori kiváló védője kézilabdakapusból lett korának egyik legjobb játékosa, akiről a Real Madrid egykori edzője, Boskov is elismerően nyilatkozott. Pályafutása alatt legendás játékosok, világsztárok ellen lépett pályára, a magyar válogatott tagjaként részese volt az Argentína elleni sikernek. Sajnos csípő és derékproblémák miatt 30 évesen fel kellett hagynia a labdarúgással, visszavonulása óta is Debrecenben él.

0

565738103-300x205 Paróczai Sándor: „a szeretet és a megbecsülés ma is körbevesz”

Évekkel ezelőtt Parókával együtt egy kerti partin vettünk részt, mikor már elég emelkedett volt a hangulat, előkerült egy labda is, a társaságból valaki megkérdezte Sanyit, ülve tud-e százat dekázni. Fogadás lett a dologból, Paróka nagyjából 300 után megkérdezte, ennyi elég lesz-e.

Tudnál még ülve százat dekázni?

Már nem is emlékszem mikor értem utoljára labdába, régen dekáztam, de az biztos, a technikai érzék, ami meg volt illetve a sok gyakorlás belerögzült az emberbe, valószínű, nem jönnék zavarba. Egyébként emlékszem az esetre, nyertem is egy üveg whiskyt.

Békéscsaba, Budapest, Debrecen, pályafutásod és életed három állomása…

Mindhárom városhoz elszakíthatatlan kötelék fűz, de mindegyik várost másképp szeretem. Békéscsabán születtem, ott lettem első osztályú futballista, Budapestet én leszűkíteném Kispestre, ott voltam pályám csúcsán, Debrecenben fejeztem be játékos pályafutásomat, itt élek a mai napig.

Sokáig kézilabdáztál, mi volt az ok, amiért a labdarúgásra váltottál?

Kezdetben szertornáztam, majd átnyergeltem a kézilabdára, kapusként jó teljesítményt nyújtottam, bekerültem a korosztályos válogatottba. Egy kéztörés miatt nem védhettem, begipszelt kézzel elkezdtem focizni a szarvasi Medoszban, felfigyelt rám a Békéscsaba és 16 évesen leigazolt, egy év múlva már NB-I/B-s mérkőzéseken léptem pályára, nem sokra rá, pedig az első osztályban rúgtam a bőrt. Húsz évesen, 40 élvonalbeli mérkőzéssel a hátam mögött kerültem be az „A” válogatottba.

Fiatalon mennyire tudtad felvenni az NB-I ritmusát?

Az NB-I-ben már stabil csapattag voltam, jól ment a játék, meccsről meccsre jó teljesítményt nyújtottam, amire a válogatottnál is felfigyeltek. A védőfeladatom mellett a támadásokat is hatékonyan segítettem, előfordult, hogy akkori edzőm, Mészöly Kálmán jobboldali középpályásként számított rám. Amikor kiesésre álltunk, a Szeged, Dunaújváros, Kaposvár elleni kiesési rangadókon a góljaimmal és gólpasszaimmal nagyban hozzájárultam a bennmaradáshoz. Fiatalon, olyan edzőkkel dolgozhattam, mint Piller Sándor, Bobolcsay György, Szűcs Gyula és a már említett Mészöly Kálmán.

Három évet játszottál Békéscsabán, majd Budapestre költöztél. Hogy került képbe a Honvéd?

A Honvéd mellett több fővárosi csapat is megkeresett, a Fradi és a Dózsa is. Fazekas Laci, akinek válogatottbeli meccseit néhány ével előtte még a Népstadion lelátójáról néztem, mindig kijött kocsival értem a Keletibe és vitt a válogatott edzőtáborába, nagyon csábított Újpestre. Mégis Kispestre kerültem, ebben közrejátszott az is, hogy bevonultam katonának, de Bozsik József és Komora Imre hívó szavára nem lehetett nemet mondani, számomra ez hatalmas megtiszteltetés volt.

osztalynaplo_paroczai_sandor_akcioban-225x300 Paróczai Sándor: „a szeretet és a megbecsülés ma is körbevesz”

Egyből be tudtad verekedni magad a kezdőcsapatba?

Nagyon nem kellett beverekednem magam, hiszen a Honvéd akkor engedte el riválisaimat, Egervári Sanyit, Kőhalmi Gabit, Kelemen Rezsőt, lehetne úgy is fogalmazni, beleülhettem a készbe, de a válogatottban és Békéscsabán megküzdöttem azért, hogy megkapjam ezt a kiváltságot. Eleinte nem ment jól a játék, nehezen szoktam meg a fővárosi életet, na meg a katonaság se tett jót, de a vezetők türelmesek voltak velem, mondták, nyugodjak meg, előbb-utóbb formába lendülök. Ettől függetlenül stabil kezdő voltam, látták rajtam az akaratot és az elszántságot. Nagyjából fél év kellett, mire minden összeállt, az MTK elleni mérkőzésen már nagyon jól ment a játék, onnantól hat éven keresztül stabil, jó teljesítményt nyújtottam. 1980-ban, amikor megnyertük a bajnokságot, egyedül én játszottam végig minden mérkőzést.

Kemény, de sportszerű védőként ismertek, voltak, akik tartottak tőled?

Váradi Béla nyilatkozta egyszer: „Gerecz (világválogatott játékos volt) és Paróczai álmomban se jöjjön elő”, de Kovács Kálmán is azt mondta, jobb volt, míg szedte nekem a labdát.

1383065842_paroczai Paróczai Sándor: „a szeretet és a megbecsülés ma is körbevesz”

Mint Békéscsabán, a Honvédban is hatékonyan segítetted a támadásokat…

Törökkel, a Vasas védőjével forradalmasítottuk a szélső hátvédek játékát, rólam azt mondták, több időt töltöttem az ellenfél térfelén, mint a sajátomon, védő létemre nagyon sok gólpasszt adtam. Bozsik Józsi bácsi szeretett volna velem szélső középpályást játszatni, de csalódnia kellett, a csatárszintű lefordulások nekem nem mentek, sokkal hatékonyabb voltam szemben a kapuval. Gyakran előfordult, hogy az ellenfél külön védőt állított rám, így próbáltak kikapcsolni a játékból, később, amikor a Lokiban játszottam, szinte minden meccsen így volt. Amikor a Real Madrid ellen játszottunk, Boskov a meccs után pár nappal azt nyilatkozta, annak köszönhetően nyerték meg a meccset, hogy engem kikapcsoltak a játékból. Európa akkori leggyorsabb játékosát, Laurie Cunninghamet állította rám, aki kiváló játékos volt, sajnos már nincs közöttünk. Az, hogy a Madrid edzője szakmailag ezt nyilatkozta rólam, hatalmas megtiszteltetés volt számomra és büszkeséggel töltött el, nem sok magyar hátvédről mondtak ilyet európai topklubok edzői.

A Madrid ellen több meccsen is pályára léptél. Ez volt játékos pályafutásod csúcspontja?

Háromszor játszottam ellenük, mint ellenfél, ők és az argentin válogatott elleni mérkőzések voltak a csúcspont. De több élcsapat ellen is lehetőségem volt pályára lépni, hosszú lenne mindet felsorolni, ízelítőül azért megemlítenék néhány klubot: Vasco de Gamma, Marseille, Manchester United, West-Bronvich Albion, Sporting Lisszabon, Valencia, Real Madrid, Zaragoza, Betis, Porto, Sevilla, Werder Bremen, Duisburg, Braunsweig, Herta, Austria Wien, Antwerpen, Ajax, Deen-Hag, Pisa.

Ha már szóba került Argentína, ellenük debütáltál a válogatottban. Hogy emlékszel vissza arra a mérkőzésre?

Az erről a mérkőzésről készült egy fotó, amit Kadosa László készített, kint van otthon a falon. Azt az argentin válogatottat tudtuk legyőzni, akik egy évre rá megnyerték a világbajnokságot, olyan játékosok játszottak a csapatban, mint Ardiles, Passarella, Tarantini és az a Kempes, aki később aranylabdás, aranycipős, vb gólkirály lett. De a szövetségi kapitányt sem volt kis név, César Luis Menotti. Nehéz mérkőzés volt, a dél-amerikaiak agresszív, pörgős focit játszottak, nekem Kempest kellett kivennem a játékból, amit sikerült is megoldanom. 1976. március 27. ez a dátum örökre emlékezetes marad számomra, végeredmény: Magyarország – Argentína: 2:0. Kempesről csak egy érdekes történetet említenék: amikor a Valenciához kerül, a játékosok annyira tisztelték, hogy már a bemutatkozás alkalmával átadták neki a csapatkapitányi karszalagot.

Visszatérve a hazai bajnokságra, hat év után távoztál a Honvédtól és Debrecenbe igazoltál? Miért mentél el Kispestről?

Úgy éreztem, váltanom kell és jó döntést hoztam, mikor a DVSC-be igazoltam. A Honvéd vezetői megmondták előre, rivális csapatnak nem adnak ki, csak alsóbb osztályú klubnak. Mezei Györgytől arra kaptam ígéretet, amennyiben jó teljesítményt nyújtok, a másodosztályból is behív a válogatottba, hiszen az „A” és az olimpiai válogatottnak is kerettagja voltam, de ez csak üres ígéret maradt.

A Lokiban is jól játszottál, de 30 évesen visszavonultál. Mi indokolta ezt a döntésedet?

Kertész Tamás irányításával sikerült kiharcolnunk a feljutást, holtversenyben a Videotonnal álltunk az első helyen az őszi szezon végén. Nekem is jól ment a játék, a posztok szerinti rangsort toronymagasan megnyertem. Minden szépen alakult, de problémám volt a csípőmmel és a derekammal. A DVSC vezetői mindent megtettek a gyógyulásom érdekében, még a Bayer München orvosához, Tasnádi professzorhoz is kivittek vizsgálatra, aki azonban egyértelművé tette számomra, ennyi volt, nincs tovább.

l_19800517-2-207x300 Paróczai Sándor: „a szeretet és a megbecsülés ma is körbevesz”

Ez biztos vártatlanul ért, hogy tudtad feldolgozni?

Próbáltam a helyén kezelni, de nem volt egyszerű, kellett hozzá néhány év, mire ezt fel tudtam dolgozni. A legnagyobb csapást az jelentette, hogy teljesen eltiltottak a labdarúgástól, még barátokkal se lehetett kispályás meccseken játszanom, lábteniszeznem. Annyira nehezen viseltem, hogy sokáig még nézőként se mentem ki mérkőzésekre, mert úgy voltam vele, mindig jó nézni a focit, de játszani az igazi.

osztalynaplo_paroczai_sandor_valogatott_1976-300x188 Paróczai Sándor: „a szeretet és a megbecsülés ma is körbevesz”

Volt forgatókönyved arra az esetre, ha visszavonulsz, mivel fogsz foglalkozni?

Valamilyen szinten készültem erre, már volt a vendéglátásban egy vállalkozásunk, amit feleségem és egy ismerősöm vezetett, abban helyezkedtem el. De maradtam a labdarúgásnál, elkezdtem edzősködni, a DVSC ifi csapatát irányítottam, jó eredményeket értünk el. Az ott eluralkodott szakmai és emberi tényezőkkel viszont nem tudtam azonosulni. Később Kabán irányítottam a szakmai munkát, sikereket értünk el a csapattal, egy jó szellemű kerettel dolgozhattam, a Magyar Kupából három másodosztályú csapatot vertünk ki, a negyedik ellen csak büntetőkkel maradtunk alul, feljutottunk az NB-I/B-be. Egy év után távoztam, de később, mikor kiesési gondjai voltak a csapatnak, kétszer is visszatértem és sikerült kiharcolnunk a bennmaradást. Dolgoztam Szegeden, Békéscsabán, Tiszavasváriban, voltak megkeresések első osztályú kluboktól is, de akkor már ez a közeg engem nem vonzott.  Jelenleg az MLSZ alkalmazásában szövetségi ellenőrként tevékenykedek.

Visszatérve a beszélgetés elején említett három városhoz, visszavonulásod után nem Budapestre, vagy Békéscsabára tértél vissza, Debrecenben maradtál. Mi döntött a cívisváros mellett?

Mindenhol megkaptam a tiszteletet, elismerést, szeretetet, de ez Debrecenben felnőttként ért utol igazán, amiért nagyon hálás vagyok. Jól érzem magam a városban, szeretek itt élni, a szeretet és a megbecsülés ma is körbevesz.

Ha visszagondolsz pályafutásodra, elégedett vagy?

A labdarúgással kapcsolatban két kiváló döntést hoztam: az egyik, hogy elfogadtam Bozsik József felkérését, a másik pedig az, hogy a debreceni Császár Feri bácsi hívó szavára a városba költöztem, vele a mai napig baráti viszonyt ápolok. Most mondhatnám a szép szavakat, mindent ugyan úgy csinálnék megint, de ez nem lenne igaz. Az viszont igaz, hogy a mi generációnk volt az, aki három VB-re is kijutott, az európai ranglistán egyszer első, egyszer pedig második volt. Ilyen értelemben elégedett vagyok, és jó érzéssel tölt el, hogy ennek a generációnak a tagja lehettem.