A bajnoki rajton vereséget szenvedtetek a Ferencvárostól. Utólag hogy emlékszel vissza arra a találkozóra?
Sajnos nem úgy sikerült a bajnoki bemutatkozásunk, ahogy elterveztük, vereséget szenvedtünk a Ferencváros otthonában. Talán túlságosan is tartottunk ellenfelünktől, nem is játszottunk jól, sok volt a pontatlanság a játékunkban, fejben lassúak voltunk. Védekezési és egyéni hibáinkat pedig kihasználta a Fradi, megérdemelten nyerték meg a mérkőzést. A vereségen túl kell lépnünk, már a következő mérkőzésre koncentrálunk, a játék minden elemében javulnunk kell, azon dolgozunk, hogy kijavítsuk a hibákat.
Bajnokság előtt, milyen célt fogalmaztatok meg?
Idén már erősebb bajnokságban indulunk, de itt is a dobogó elérése a célunk. Úgy gondolom, jól sikerült a felkészülésünk, sokat dolgoztunk, az edzéseken mindenki maximálisan odatette magát. Sokat gyakoroltuk a különböző taktikai elemeket, az erőnléti edzések mellett. Jöttek új játékosok, az edzőtábor alatt a csapat összekovácsolódott, de ez mindig jellemző volt ránk. Ebben az osztályban már gyorsabb a játék, a védekezésünkre is oda kell figyelni, ami az első meccsünkön sajnos nem volt rendben. Ahhoz, hogy eredményesek legyünk, minden mérkőzésen a legtöbbet kell kihozni magunkból.
Hogy kerültél kapcsolatba a labdarúgással?
A mamám szomszédjában lakó fiúk állandóan fociztak, mikor ott voltam, mindig hívtak, hogy álljak be én is, gondoltam, miért ne. Ők a nyírábrányi csapatban is játszottak, elcsaltak edzésre, onnantól kezdődött és tart ma is a labdarúgás iránti szenvedélyem.
Környezeted mit szólt, hogy focizol?
Sokan meglepődtek, hogy lány létemre focizok, de mikor láttak játszani, minden megváltozott, onnantól már bátorítottak. Szüleim, barátaim mindig mellettem álltak és támogattak, amit köszönöm nekik. Emlékszem, mikor elmentem az első edzésre, mennyire csodálkoztak a fiúk, de hamar megbarátkoztak a gondolattal, hogy lány a csapattársuk, befogadtak, segítettek. Edzéseken, meccseken viszont nem volt kivételezés, ugyan azt a munkát végeztem, amit a srácok.
Hogy kerültél Debrecenbe?
Egy Bozsik-tornán vettünk részt Hajdúsámsonban, akkor én már a Nyíradonyban fociztam, természetesen ott is fiúkkal. Mostani edzőm, Szegedi Szabolcs látott játszani, megkérdezte, lenne-e kedvem Debrecenbe igazolni, amire igent mondtam. Úgy gondolom, nagyon jó döntést hoztam, jó csapatba és jó közegbe kerültem, sikerült hamar beilleszkednem, csapattársaimtól minden segítséget megkaptam. Egységesek vagyunk, pályán és azon kívül is megértjük egymást, mindent megtudunk közösen beszélni, ebben is rejlik az erőnk.
Komoly sérülés után tértél vissza a pályára…
Igen, sajnos egyik edzésen elszakadt az elülső keresztszalagom, ezért kilenc hónapot ki kellett hagynom. Nagyon megviselt ez az időszak, az első három hét, amikor feküdnöm kellett, borzasztó volt, sose szerettem a tétlenséget. Sokáig tartott a felépülésem, gyógytornák, rehabilitációs edzések, sokat köszönhetek Takács Dani bácsinak, hogy ismét ott lehetek a pályán. Fokozatosan erősödtem, már teljes értékű munkát végzek, van még mit pótolni, de kezdem utolérni magam.
Milyen játékosnak tartod magad?
Sokat futok, elég jól védekezek, párharcokból sokszor én kerülök ki győztesen, szerintem a fejjátékom jónak mondható. Vannak még hiányosságaim, pontosabbnak kell lennem, javítani a helyzetkihasználásomon, de dolgozok keményen, mindent megteszek azért, hogy minél jobb legyek.
Mint ember?
Alapból csendes vagyok, nem szoktam a középpontban lenni, de az öltözőben, a csapattársaim közt megjön a hangom, de hangadónak nem nevezném magam. Már az boldoggá tesz, ha focizhatok, vagy ha a családommal, barátaimmal lehetek. A hazugságot, kétszínűséget viszont ki nem állhatom.
Említetted a családod, barátaidat. Milyen gyakran tudsz velük lenni?
Általában hétvégéken, ha nem ütközik a meccs időponttal, tudok otthon lenni, ilyenkor próbálom kipihenni a heti fáradalmakat, feltöltődni, de szüleimnek is sokat segítek. Barátaimmal össze szoktunk jönni, jókat beszélgetünk.
Labdarúgóként mennyire kell odafigyelned az étkezésedre?
A felépülés kilenc hónapja alatt szedtem fel egy kis pluszt, amiből még szeretnék leadni. Amennyire tudok, próbálok figyelni arra mit eszek, mondjuk kicsit válogatós is vagyok, de a kollégiumi koszt az adott. Amit viszont nagyon szeretek, az a franciasaláta rántott hússal.
Nagyot változott a női labdarúgás az évek alatt. Ha rajtad múlna, hogy népszerűsítsd, mit mondanál?
A női foci régen nem arról szól, hogy csak rugdossuk a labdát amerre állunk. Már taktikailag jól felépített, színvonalas, izgalmas, jó iramú mérkőzések vannak, technikailag képzettek a játékosok. Csak ajánlani tudom mindenkinek, bátran menjenek ki női meccsekre, nem fognak csalódni. Ez már nem „kisasszonyfutball”, benne van a játékban a keménység. Nemzetközi szinten az amerikai, német, norvég labdarúgás nagyon erős. De a miénk is egyre jobban fejlődik, sok a jó játékosunk, utánpótlásban is bővelkedünk tehetségekben, egyre nagyobb támogatást kap a női labdarúgás.
Vannak példaképeid?
A fiúknál Luka Modric, a nőknél pedig a Wolfsburgban játszó Jakabfi Zsanett és Csiszár Henrietta a Bayer Leverkusenből. A Loki meccseit is megnézem, ha épp nincs mérkőzésünk, ott szoktam lenni a stadionban, leginkább Kusnyír Erik játéka tetszik, ő egyébként osztálytársam is.
Vannak-e teveid a jövőre nézve?
Már többen megkérdezték tőlem, mi lesz a középiskola után, őszintén megmondom, ezen még nem gondolkoztam, de az biztos, tovább fogok tanulni. A futballal kapcsolatos terveim? Egyelőre a bajnokságra koncentrálok, szeretnék jó teljesítménnyel hozzájárulni a csapat sikeres szerepléséhez. Jó lenne visszakerülni a korosztályos válogatottba, erre úgy néz ki, lesz is esély, még az edzőtáborban felhívott a szövetségi edző, érdeklődött állapotomról és mondta, szeptemberben szeretne megnézni. Van egy távlati tervem is, idővel, ha lesz rá lehetőségem, megmérettetném magam a német bajnokságban.
Visszatérve a jelenbe, hétvégén újabb forduló. Milyen eredménnyel lennél elégedett?
Természetesen csak a győzelemmel. Olyan teljesítményt kell nyújtanunk a mérkőzésen, amivel bizonyítani tudjuk, a Fradi elleni vereség csak kisiklás volt. Azóta alaposan kielemeztük azt a találkozót, a héten azon dolgoztunk, hogy kijavítsuk a hibákat. Mindent meg fogunk tenni, hogy itthon tartsuk a három pontot.
