December közepén jelentette be a klub, hogy profi szerződést kötött a 19 éves, saját nevelésű szélsővel, Ratalics Lucával. Az utánpótlás válogatott játékos a Debreceni Sportiskolában tanulta a kézilabda alapjait, majd 2021-ben került a DVSC Kézilabda Akadémiára. Itt végigjárta a ranglétrát, előbb a serdülő, majd az ifjúsági (U19-es) csapat játékosa lett, mindeközben többször is meghívást kapott a korosztályos nemzeti csapatokba. Idén nyáron szerepelt az U19-es Európa-bajnokságon, a magyar válogatott összes mérkőzésén pályára lépett és összesen 14 gólt szerzett. Szeptemberben Fehérváron debütált az NB I-ben – egy gólt szerzett – majd januárban a Vác elleni mérkőzésen a Hódosban láthatták bajnokin a Loki szurkolók. A balkezes szélső a második félidőben kapta meg a lehetőséget és a 35-24-es győzelemből két találattal vette ki a részét.
Jobban nem is indulhatott volna az év, hiszen ezúttal a debreceni drukkerek előtt is bemutatkozhattál a legmagasabb osztályban. Jól sejtem, hogy a január 5. emlékezetes dátum számodra?
A Vác elleni találkozó különleges helyet foglal el a szívemben, győzelemmel mutatkozhattam be hazai közönség előtt. Mivel Vivi (Grosch Vivien – szerk.) megbetegedett, a mérkőzés előtti napokban Kudor Kitti szólt, hogy ott leszek a keretben. Legbelül reménykedtem abban, hogy az utolsó negyedórában már mi fogjuk uralni a meccset és pályára léphetek. Arra azonban nem számítottam, hogy a második félidő elején beállhatok, hiszen ekkor még tapadt ránk a Vác, Szilágyi Zoltántól azonban megkaptam a bizalmat. Még nem dőlt el a meccs, tudtam, hogy nagyon koncentráltan kell játszanom, leginkább a védekezésre kell odafigyelnem. Volt bennem egy jó adag drukk, ám a stressz általában jó hatással van rám, az első lövés után felszabadultabb leszek. Szerencsére viszonylag hamar sikerült betalálnom, így pár perc után elmúlt az izgalom. Posztomon a véleményem szerint a világ egyik legjobbja, Alicia Toublanc játszik, hatalmas megtiszteltetés volt számomra, hogy őt válthattam.
A kézilabda volt az első szerelem?
Kicsi gyerekként tornáztam, műkorcsolyáztam, hat évet töltöttem a jégen, majd jött a nagy szerelem, a kézilabda. Az első edzés után biztos voltam abban, hogy ez az én sportágam, 11 évesen eldöntöttem, kézilabdázó akarok lenni. Az átlagnál később kezdtem, kicsit le voltam maradva a többiektől, de Rozi néninek (Tóth Róza – szerk.) köszönhetően az idősebb korosztály edzésein vehettem részt, így sikerült utolérni társaimat.
Mik az erősségeid, miben kell fejlődnöd?
Talán a védekezést mondanám erősségemnek, ezt érzem biztosabbnak, Győrvári Viktortól jó alapokat kaptam. Elég agresszív vagyok, bátran felvállalom az ütközéseket, de e téren is sokat kell még javulnom. Mióta a felnőttekkel edzhetek, megtapasztaltam, milyen nehéz jól védekezni, hiszen gyorsabb a tempó, hamarabb kell dönteni. De mint korábban említettem, a játék minden elemében van még hová fejlődnöm.
Nem csak a pályán kell bizonyítanod, hanem az iskolában is. A sportot és tanulást nehéz egyeztetni?
Eddig ezzel nem volt problémám, azonban idén érettségi vár rám és azt érzem, egyre nehezebb a kettőt összehangolni. Nem is a tanulással van gond, hanem azzal, hogy rávegyem magam a tanulásra, annyira fáradtan érek haza az edzések után. Viszont nem hanyagolhatom el, hiszen tudom, véges a sportpályafutás, egy sérülés is bármikor közbejöhet, így lenni kell egy B tervnek. Nagyon érdekel a pszichológia, a Debreceni Egyetemen erre a szakra szeretnék felvételt nyerni. Magas a ponthatár, de nem dől össze a világ, ha elsőre nem sikerül, akkor marad a kommunikáció és média szak. Azonban határozott célom, hogy pszichológus leszek, biztos, hogy a második diplomámat ebből fogom szerezni.
Edzések, meccsek, iskola kitölti a napjaidat, kevés a szabadidőd. Mivel tudsz feltöltődni?
A családommal és a barátaimmal töltött idő, ami igazán feltölt, velük szoktunk közös programokat szervezni. Szeretek a természetben sétálni, gyakran megyünk ki a Nagyerdőre. Nemrég fogadtunk örökbe egy kiskutyát, Puszedli a neve, amikor tehetem, mindig viszem magammal.
Visszatérve a kézilabdára. Következő lépcsőfok a Bajnokok Ligája?
A Podgorica ellen voltam már a keretben, utazhattam a csapattal a montenegrói fővárosba. Hatalmas ugrás lenne pályafutásomban, ha BL meccsen is pályára léphetnék, de már az megtisztelő lenne számomra, ha leülhetek a padra. Merek nagyot álmodni, de a fokozatosság híve vagyok, mindig reális célokat tűzök ki magam elé, lépésről-lépésre haladok. Mindent megteszek azért, hogy rendszeresen ott legyek az első keretben, ám a mostani idényben az NB I/B-n van a fókusz, ott szeretnék stabil, jó teljesítményt nyújtani. Sokat kell még tanulnom a kézilabdából, de szerencsés helyzetben vagyok, Alicia (Alicia Toublanc – szerk.) által megismerhettem a sportág legmagasabb fokát, illetve a Grosch Vivitől is próbálok minél többet ellesni.
Mit üzennél a gyerekeknek, miért válasszák a kézilabdát?
A legfontosabb üzenetem: mindenképp sportoljanak! Nem feltétlenül versenyszerűen, de a rendszeres mozgással sokat tehetnek egészségük védelméért, a közérzetük is jobb lesz a sport által. A kézilabdát azért ajánlanám, mert csapatsport, megtanulnak alkalmazkodni, egymásért küzdeni, barátokra lelnek, ráadásul ez egy nagyon izgalmas, szép játék.
Kiknek köszönheted, hogy most itt tartasz?
Hosszan sorolhatnám a neveket: Láng Emese, Tóth Rózsa, Bujárszki Ádám, Márián Blanka, Kudor Kitti, de ha egyet kellene kiemelnem, akkor Győrvári Viktort mondanám. Mindig hitt bennem, rengeteget köszönhetek neki, szakmailag és emberileg sokat tanultam tőle, véleményére mindig adni fogok. Szüleimnek is hatalmas köszönettel tartozok, mindenben támogattak, minden segítséget megkaptam tőlük.
Ha egy év múlva visszatekintünk 2026-ra, mivel lennél elégedett?
Ahogy mondtam, magammal szemben maximalista vagyok, de ha minden meccsen jó teljesítménnyel tudnám segíteni a csapatot, és úgy jöhetek le a pályáról, hogy mindent kiadtam magamból, elégedett lennék.
