Sain Anna: „Nagy álmom vált valóra”

A DLA-DEAC U19-es lánycsapatának legfiatalabb játékosa múlthéten az U17-es korosztályos válogatott összetartásán vett részt. Mint elmondta, az, hogy ott lehetett Telkiben, nagy megtiszteltetés számára és azért fog dolgozni a hétköznapokon, hogy legközelebb is megkapja a lehetőséget.

0

sainanna_valogatott720-1-300x186 Sain Anna: „Nagy álmom vált valóra”

– Nagy álmom vált valóra azzal, hogy ott lehettem a válogatott összetartásán, amit legbelül már vártam, de nem gondoltam, hogy már az elsőn részt vehetek Telkiben. Az iskolából hazaérve tudtam meg, hogy behívtak, nehéz szavakat találni arra, amit akkor éreztem, kimondhatatlanul boldog voltam, egyből édesanyám ölébe ugrottam, felhívtuk édesapámat, az egész család velem örült. Az első napi tréningen, mivel épp aznap írtam a felvételimet, még nem voltam ott, csak a másodiktól kapcsolódtam be a munkába. A lányok hamar befogadtak, mindenki nagyon kedves volt velem. Az edzéseken labdás gyakorlatokat végeztünk, illetve technikai feladatokat, nagyon izgultam, de megpróbáltam a lehető legjobbat kihozni magamból, a tréningeket pedig egymás elleni játékokkal zártuk. Utolsó nap edzőmérkőzést játszottunk az U19-es csapattal, belső védő poszton szerepeltem, ami után megdicsértek, elmondták, hogy elégedettek a teljesítményemmel. Nagyon jól éreztem magam a négy nap alatt, élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtam, ezekért a pillanatokért éri meg minden nap keményen dolgozni, úgy gondolom, jó úton járok. Idén lesz hetedik éve, hogy elkezdtem futballozni, az volt az álmom, hogy egyszer tagja lehessek a korosztályos válogatottnak.

Anna elmondta, a labdarúgás előtt úszott, de túl monotonnak tartotta, amikor testvérét Balázst, aki már focizott Hajdúszoboszlón, elkísérte egy edzésre, azonnal megtetszett neki ez a játék és onnantól a labdarúgás mindennapi életének szerves részévé vált, bár édesapja eleinte ellenezte, inkább a kézilabda felé szerette volna terelni, nem sikerült lebeszélnie a fociról.

– Azon az edzésen nem volt ott a kapus, az edző, Sarkadi Zoli bácsi megkért, álljak be, de másnap már én is a mezőnyben fociztam a fiúkkal. Több posztot is kipróbáltam, védőként kezdtem, utána jobbszélsőként játszottam, majd Debrecenben a középpálya tengelyébe kerültem, ez áll hozzám legközelebb, a válogatottban pedig belső védőként vettek számításba. Az, hogy ott lehettem Telkiben, nagy megtiszteltetés számomra, hatalmas lökést, motivációt adott, ezután még keményebben fogok dolgozni, hogy legközelebb is számításba vegyen a szövetségi edző, nagyon szeretnék a korosztályos válogatott elitkörös bő keretébe kerülni.

A fiatal játékos Hajdúszoboszlón ismerkedett meg a játék alapjaival, majd Debrecenbe került, több szakember keze közt pallérozódott, akikről természetesen nem feledkezett meg, mint arról sem, mennyit köszönhet családjának.

– Szeretném megköszönni szüleimnek és nagyszüleimnek, hogy mindenben támogatnak, mellettem állnak, ez nagyon sokat jelent számomra. Volt edzőimnek, Sarkadi Zoltánnak, Moskovics Gábornak, Szűcs Jánosnak, László Richárdnak, Szegedi Szabolcsnak, Takács Tamásnak és jelenlegi edzőmnek, Üveges Katalinnak is szeretném köszönetemet kifejezni azért, hogy idáig eljutottam.

A fiatal játékosról, jelenlegi edzőjét, Üveges Katalint is megkérdeztük:

– Anna a legfiatalabb a csapatban, az, hogy 14 évesen behívták az U17-es korosztályos válogatottba, már önmagában kiváló eredmény. Nagyon jó felépítésű játékos, fizikálisan, mentálisan rendben van, rendszeresen jár edzésekre, a feladatokat próbálja képességei szerint a legjobb tudása szerint elvégezni, meg van benne a játék iránti alázat, egy rossz szót nem tudnék rá mondani. Azokon a posztokon, ahol játszik, nagyon jól megállja a helyét. Egy dolgot hiányolok a játékából, mégpedig a csibészséget, remélhetőleg ez változni fog a jövőben. Úgy gondolom, idővel hasznos, stabil tagjává fog válni a válogatottnak. Nagyon jó természetű, igazi sportember.