Aki a debreceni futballéletet az utóbbi húsz évben egy kicsit is figyelemmel követte, azok számára bizonyára Ibrahima Sidibe neve is ismerősen csenghet. A szenegáli születésű, 193 centis labdarúgó útja Tunézián, Németországon és Ausztrián át vezetett Debrecenig, ahol aztán mérkőzésről mérkőzésre a DVSC kezdőcsapatában kapott helyet. A 2005/2006-os szezonban 15 bajnoki találatig jutott, majd következőnek az NB I-ben 17 gólt termelt, a nemzetközi kupaporondon pedig a Hajduk Split, a Sahtar Doneck és a Rabotnicki mellett a Manchester United ellen is megcsillogtatta tudását. Nem csoda tehát, hogy tehetségére Belgiumból is felfigyeltek, és ugyan profi karrierje öt esztendőn át a flamandoknál folytatódott, a cívisvárosban még visszavárták.
A háromszoros magyar-szuperkupa győztes (2005, 2006, 2007) és kétszeres magyar bajnok (2006, 2007) Sidibe aztán 2012-ben visszatért a Lokihoz, hogy aztán a Magyar Kupát is megnyerje. Az elsőosztályú bajnokságban is rendre szerephez jutott, mellette pedig a BL, valamint EL selejtezőiben vállán vitte a csapatot, nyolc csapat ellen 10-szer tudott eredményes lenni. 2016-ban azonban a játékos második Debrecenben íródó fejezete is véget ért, hiszen egy belga együttes ismét lecsapott rá.
A sors úgy hozta, hogy Sidibe harmadjára is jött, látott, s győzött a cívisvárosban, immáron a DEAC színeiben. 2018 tavaszán a harmadosztályban hét mérkőzésen hatszor zördítette meg az ellenfelek hálóját, ezzel megmutatta, hogy még mindig lehet számítani rá. Miután magyar állampolgár lett, tavaly a Debreceni Egyetem csapatával az NB II-ben is kipróbálhatta magát. Bár már egyre inkább csereként lép pályára, jelenléte még mindig nagyon fontosnak bizonyul.
A hórihorgas csatár (aki egyébként olykor védőként is besegített) múlt vasárnap a Tállya ellen hatgólos vezetésnél a 70. percben állt be a házi gólkirály Székely Dávid helyére. Szabó Leventét ugyanekkor a 17 esztendős Varga Balázs váltotta, aki minden bizonnyal jobban izgult a rutinos Sidibe-nél, de mindkét játékos remekül helytállt. Sidibe amint pályára lépett, gólveszélyessé vált, a 82. minutumban pedig játszi könnyedséggel bólintott az ellenfél kapujába. Nemcsak Varga Balázsnak, hanem az összes fiatal tehetségnek példát mutatott a csapatkapitányi karszalagot viselő Sidibe, aki húsz percen át minden szuflát kihajtva magából, szívvel-lélekkel focizott, és még 41 éves korában is eljutott egy félprofi bajnokságban 10 gólig.
A történetet még érdekesebbé teszi, hogy Sidibe minden magyar labdarúgósorozatot figyelembe véve immáron 99 találatnál jár. A DEAC az idei szezonra már bebiztosította második helyét a tabellán, az utolsó két fordulóban, a Sényő vagy a Salgótarján ellen pedig Sidibe Magyarországon szerzett góljai száma 100-ra is gyarapodhat.
Bár a nemzetközi porondról ismerhetünk néhány Sidibe-t, azonban mára már Debrecenben mindenki Ibrahimára asszociál. Megmutatta, hogy aki több mint hatezer kilométerre, egy másik kontinensen születik és nő fel, az is meghatározó személyisége lehet a cívisvárosnak. Népszerűségét annak is köszönheti, hogy még ennyi év távlatában is mosolygósan, nagy segítőkészséggel megy oda a fiatalokhoz, akik még csak remélni tudják, hogy hasonlóan sikeres karriert tudhatnak majd magukénak.
Azért válhat a fiatal sportszeretők számára követendő példává Sidibe, mert amellett, hogy a pályán mindig próbált beleadni apait-anyait, életvitelével és jó tulajdonságaival is elnyerte a társadalmi közeg tetszését. Mint korábban hangoztatta, feleségével, Mariann-nal 2017-ben úgy döntött, hogy hosszabb távon is Debrecenben képzeli el a jövőjét, a futball mellett pedig civil munkát is vállal.
Eme hasábokat pedig leginkább annak az élménye szülte, amint a Tállya elleni, 8–0-s, kiütéses győzelmet követően Sidibe néhány társával karöltve a Dóczy utcai stadionban körbement és megtapsolta a szurkolókat. A játékosok és drukkereik közösen ünnepeltek, hiszen a DEAC ezüstérme biztossá vált – amely megszerzésében Sidibe nemcsak a pályán vállalt szerepet, hanem tekintélye az öltözőben is mindvégig nagyon sokat jelentett. Amíg a többiek levezettek, majd lassacskán az öltözőbe vonultak, addig Sidibe a családját már láthatóan izgatottan várta. Lányával, Aishával hosszasan diskurált valamiről, aztán a DEAC U8-as csapatában pallérozódó kisfia, Noel egy kis passzolgatásra és ívelgetésre elhívta. Önfeledt, derűs mosoly volt arcukon, minthogy azon nézőkén is, akik az utolsó kortyokat itták ki poharukból miközben a boldog családot nézték. Szóba jött, hogy Sidibe kétszer még a szenegáli válogatottban is szerepelt, hogy mit tett a Lokiért, az utóbbi esztendőkben pedig a DEAC-ért. Egy-két ifjú rajongója még aláírást is kért tőle, amit már bizonyára megszokott, de mindannyiszor oly kedves hangnemben teljesíti a kéréseket.
Kétség sem férhet hozzá, hogy Ibrahima Sidibe Debrecenben új otthonra lelt, ahol láthatóan jól érzi magát. Jelenlétével még a futballmeccsek színvonala is nő, mert lehet, hogy gyorsasága már megkopott, de azt a technikát, amit karrierje során elsajátított, már nem veheti el senki tőle.
T.H.
Fotók: DEAC
