Spakovszky Mátyás: „Sosem adom fel, az első perctől az utolsóig küzdök”

A DHK U16-os egyletének centere bízik benne, hogy szerdán megszerzik a bronzérmet a Pesterzsébet csarnokában.

0

                                                Spakovszky-200x300 Spakovszky Mátyás: „Sosem adom fel, az első perctől az utolsóig küzdök”Fotó:debrecenihoki.hu

Szerdán egy rendkívül fontos mérkőzés vár rátok, hiszen egy győzelemmel megszerezhetitek a bronzérmet a Pesterzsébet otthonában.

Igen, jelenleg 2–1-re vezetünk a három nyert meccsig tartó párharcban, szeretnénk pontot tenni a küzdelem végére. Az első két mérkőzés során mindenki betartotta az edzői utasításokat, ezzel sikerült győzedelmeskednünk, ám a harmadik összecsapáson kicsit könnyelműsködtünk, így szépített a riválisunk.  Nagyon szép eredmény lenne a harmadik hely, hiszen a szezon előtt mi sem számítottunk ilyen jó teljesítményre. Az érem eddigi karrierem legfényesebb sikere lenne.

Milyen stílust képvisel az ellenlábas?

A pesterzsébetiek szeretik összetömöríteni a mezőnyt, ami ellentétes az általunk képviselt játékfelfogással. Emellett ha vesztésre állnak, gyakran hajlamosak durváskodásra, sokatmondó adat, hogy náluk játszik a pontvadászat legtöbbet büntetett játékosa.

A Kárpát Ligában szintén jó eséllyel pályáztok a dobogóra.

Így van, itt is összejöhet a harmadik hely. A hétvégén Csehországban zárul a sorozat, nem lesz könnyű dolgunk, hiszen három nap alatt hét találkozó vár ránk, bár az némi könnyebbséget jelent, hogy a meccsek kétszer húszpercesek. Egyébként hasznosnak tartom a Kárpát Ligát, hiszen értékes tapasztalatokkal gazdagodtunk.

Térjünk át a pályafutásodra. Miért a jégkorong mellett tetted le a voksodat?

Több sportágat is kipróbáltam, négy évig úsztam, emellett fociztam is. Úszásban értem el szép eredményeket, de túlzottan monoton volt számomra, ezért hagytam abba. Jégkorongozni egy óvodatársam ajánlatára kezdtem el. Akadtak hullámvölgyek, amikor kicsit besokalltam, de akkor a szüleim leszögezték, ha befejezem a hokit, másik sportágat kell választanom, ezt pedig nem szerettem volna. A jégkorongban az tetszik a leginkább, hogy gyorsan pörögnek az események, rövid idő alatt komoly változás lehet egy-egy meccsen. Az edzőm szokta is mondani, akkor van vége egy találkozónak, ha lefújta a bíró.

Sok néző egy-egy durvább ütközés láttán felszisszen. Ezeket megszoktad már?

Ha szabályosan ütköznek le, elfogadom, de ha az ellenfél megmozdulása nem fair, próbálok elégtételt venni. A szüleim eléggé féltenek, egy komolyabb ütközést követően otthon gyakran kérdezik, hogy minden rendben van-e velem. Hiába kemény sportág a jégkorong, a zúzódásokat leszámítva szerencsére a komolyabb sérülések eddig elkerültek.

Édesanyádék sokszor adnak tanácsot?

A szüleimmel gyakran beszélgetünk a mérkőzésekről, rámutatnak, mit kellett volna másképp csinálnom, de azzal ők is tisztában vannak, hogy kívülről mindenki jobban látja az eseményeket.

Centerként erősíted a DHK U16-os egyletét. Hogyan jellemeznéd magad?

Korábban védőként vetettek be, de manapság már nem bekkelek. Egyik erősségem, hogy sosem adom fel, az első perctől az utolsóig küzdök. Sokszor csak a korongot nézem, és nem a társakat, amin változtatni szeretnék. Olykor az ígéretes helyzeteknél belebonyolódok a cselezgetésbe, amivel az edzőmet is ki tudom hozni a sodrából. Az előző idényben rengeteget fejlődtem, a játék minden elemében előreléptem.

Az idei teljesítményeddel elégedett vagy?

Nincs okom a panaszra, nyolc gólt ütöttem eddig, ezzel a csapat házi ranglistáján a harmadik helyen állok. Találataim többségét sunyi, lapos lövésekből értem el.

Több edző is egyengette az utadat. Kinek köszönheted a legtöbbet?

A jelenlegi edzőmet, György Józsefet tudnám kiemelni, remek csapatot faragott belőlünk, és én is sokat fejlődtem nála. Ha munkáról van szó, Józsi bácsinál nincs pardon, például húsvét második napján is edzést tartott, de az eredményeinket figyelembe véve kitűnik, van értelme az elhivatottságának.

A válogatott sem ismeretlen terület a számodra.

Valóban, az idény elején elhívtak az összetartásra, majd később bekerültem a bő keretbe, de nem tudtam elmenni, mivel új iskolába kerültem, és nem akartam sokat hiányozni. Meglepődtem azon, hogy számítottak rám, de jólesett. Az edzéseken főleg arra voltak kíváncsiak, hogy ki hogyan tud cselezni és lőni.

Ha már szóba hoztad az iskolát, adódik a kérdés, hol tanulsz?

A Tóth Árpád Gimnázium kilencedikes diákja vagyok, matematika-informatika szakos osztályba járok. Ezek a tárgyakat szeretem a legjobban, de a törivel sincs gondom, ellenben a magyar nem tartozik a kedvenceim közé. Hála az égnek a jegyeimmel nincs baj, stabil négyes átlagot produkálok.

Mivel tudsz feltöltődni?

Egyik kedvenc programom az alvás, emellett szeretek számítógépes játékokkal játszani, valamint a barátaimra is próbálok elegendő időt szakítani. Ha a tévében látok jégkorongot, megnézem, de kedvenc csapatom és játékosom sincs.

B.Á.