A DVSC egykori játékosa, a jelenleg a DEAC-ban futballozó Spitzmüller Istvánnal van rokoni kapcsolatod?
Mivel nem gyakori névről van szó, fiatalabb koromban én is meglepődve olvastam a Loki összeállítást, de nincs vele semmi családi kötődés, egyszerű névrokoni a kapcsolat.
A bajnokságot tökéletesen kezdtétek, magabiztos győzelmet arattatok. Hogy emlékszel vissza arra a mérkőzésre?
Nagyon jól játszottunk, próbáltuk minél többet birtokolni a labdát, sok támadást vezettünk, igyekeztünk széleken megbontani a védelmet, sajnos az elején ez még nem sikerült. Próbálkoztunk ívelésekkel, ezt már siker koronázta, egy beadás után sikerült a hálóba juttatnom a labdát. Szerintem ez megzavarta ellenfelünket, fellazult a védelmük, többször is mögéjük tudtunk kerülni, innentől könnyű volt a meccs.
Vasárnap újabb mérkőzés vár a csapatra, a Tarpát fogadjátok. Mit vársz a találkozótól?
Egy nehéz, küzdelmes mérkőzés vár ránk, de megpróbálunk mindent megtenni azért, hogy megszerezzük a győzelmet. Valószínűleg a klasszikus 4-4-2-es felállásban fogunk játszani, az első perctől nyomás alá kell helyeznünk őket, széleken vezetni a támadásokat és pontosan érkezni a beadásokra. Természetesen, a védekezésünkre is figyelni kell, a Tarpa előző mérkőzésen szerzett 10 gólja azért figyelemre méltó. De egyértelmű célunk, a három pont begyűjtése, nem is lehet más elfogadható eredmény számunkra, csak a győzelem.
Mire lehet képes a csapat az idei bajnokságban?
Egymás közt a feljutást fogalmaztuk meg célul, de ehhez először meg kell nyernünk a bajnokságot. Az első helyért vívott küzdelemben a Kisvárda a legfőbb riválisunk, de felkerültek új csapatok, akikről szinte semmit nem tudunk, okozhatnak meglepetéseket. De jó a csapatunk, egységesek vagyunk, rendkívül gyors a támadójátékunk, Szőke Attila, Nagy Dániel, Varga Balázs jól indulnak meg széleken, Asztalos Mártonnal pedig nagyon jó összhangban vagyunk elől. Összetartó társaság a miénk, nem csak a pályán, azon kívül is jól megértjük egymást.
Mi adta a lökést, hogy elkezdj focizni?
Ötévesen kezdtem el focizni az Olasz Focisuliban, Szabó László ismertetett meg a játék alapjaival. Nagyon megszerettem ezt a szép játékot, de aki igazából inspirált, az Ronaldinho volt, mindig csodáltam a játékát, hozzá szerettem volna hasonlítani, TV-n keresztül szinte minden Barcelona mérkőzést megnéztem. Gyerekként is komolyan vettem az edzéseket, amit edzőim kértek tőlem, igyekeztem a lehető legjobban végrehajtani. Néhány év múlva átkerültem a DLA-hoz, de egy komoly sérülés miatt két évet ki kellett hagynom, így elkerültem az akadémiáról. Felépülésem után Józsán töltöttem négy évet, majd átigazoltam a Sportiskolához. De hobbi szinten más sportokba is belekóstoltam, kipróbáltam a kosárlabdát, asztaliteniszt, vízipólót.
Mikor derült ki, hogy komolyabban kell foglalkoznod a labdarúgással?
Öt éve, még a Józsa játékosaként volt egy mérkőzésünk, amit megnézett a DVSC egyik szakembere és ő mondta, tehetségesnek tart és komolyabb szinten kellene folytatnom a labdarúgást.
Család hogy fogadta azt a tényt, hogy labdarúgást választottad?
Szerencsésnek mondhatom magam, mindig meg volt a háttértámogatás, szüleimtől minden segítséget megkaptam, amiét nagyon hálás vagyok nekik. Amikor tehetik, ott vannak a mérkőzéseimen, édesapámmal mindig átbeszéljük a játékomat, elmondja, szerinte mit kellett volna másképp csinálnom, de soha nem erőltette rám az elképzeléseit. Édesanyámnak is van sportmúltja, ő Nyíregyházán kézilabdázott, idősebbik testvéremmel együtt rúgtuk a bőrt az Olasz Focisuliban, ő kapus volt, de úgy érzete, ez nem neki való és befejezte.
Mit jelent számodra a futball?
Mindent! Nagyon sokat köszönhetek a labdarúgásnak, úgy gondolom, emberileg is megváltoztatott, megtanított a fegyelemre, bizalomra, hiszen ha nem bíznék csapattársaimban, ők pedig bennem, nem tartanék most ott, ahol jelenleg vagyok, de ez kölcsönös szerintem.
Edződdel, Jankovics Sándorral milyen a kapcsolatod?
Elképzelni sem tudok jobb edző-tanítvány kapcsolatot, nagyon megbízunk egymásban, edzések után sokat beszélgetünk, de mérkőzések előtt, csapatkapitány társammal, Aranyi Tomival kiegészülve sok mindent átbeszélünk. Nagyon sokat kaptam tőle, nagyon tisztelem, tudom milyen jó labdarúgó volt, sokat mesél nekünk az akkori időkről, gyakran megmutatja nekünk az edzéseken, mit és hogyan kellene csinálnunk.
Mi az erényed?
Ami erősségemnek számít, a labdával való gyorsaságom, az alkatom, elég erős fizikummal rendelkezek, jó a fejjátékom és nagyon akaratos és kitartó vagyok. A technikámon még csiszolni kell, de nem elégedhetek meg azzal sem, ami jól megy, dolgoznom kell keményen, hogy még tovább tudjak fejlődni.
Iskola és a foci jól megfér egymás mellett?
Szerencsére ezzel nincs problémám, jól össze tudom egyeztetni a kettőt, tavaly négyesnél rosszabb osztályzatom nem is volt.
Szabadidődet mivel töltöd?
Ilyenkor tudok többet lenni a családommal, hiszen a hétközi edzések, iskola és a hétvégi mérkőzések azért sok időt elvesznek. Van, amikor elmegyünk vakációzni, de meccseket is közösen nézünk a TV-ben. Ilyenkor érdekes helyzet áll elő, mivel én Atletico Madrid szurkoló vagyok, a család viszont Realos, mennek is a zrikák, főleg, mikor egymás ellen játszik a két csapat. De a labda is előkerül, a focit nem tudom megunni. Barátokkal is összejövünk, eljárunk bowlingozni, dartsozni. A baráti köröm az iskolából és a csapatársaimból áll, Prokisch Dominik, Nemes Zétény, Nagy Dániel, Szőke Attila, akikkel többet vagyok, de sorolhatnám az egész csapatot, mindenkivel jó a kapcsolatom.
Milyen terveid vannak a közeljövőben?
Szeretnék minél többet fejlődni, idővel az NB-1-ben játszani, ez a minimum cél, itt elsősorban a DVSC-re gondolok, Sanyi bácsitól úgy tudom, figyelnek engem a Lokitól, ez pedig hatalmas motiváció számomra. Ahhoz, hogy céljaimat elérjem, elengedhetetlen az akart, elszántság, a játék iránti alázat és rengeteg munka. Jelenleg is elsőként érkezek edzésre és utolsónak hagyom el az öltözőt. Iskola terén a legfontosabb, hogy sikeresen leérettségizzek, majd a továbbtanulás, bár az, hogy milyen szakon folytatom majd tanulmányaimat, még elég képlékeny.
Jankovics Sándor az U17-es csapat edzője: Józsáról került a hozzánk több évvel ezelőtt, gyors, kemény és agresszív játékost ismertem meg személyében és ilyen a mai napig is. Mindent meg tesz a csapatért, nem véletlenül lett Aranyi Tomival a csapatkapitány, a pályán igazi vezér, lelkesíti, buzdítja a többieket a mérkőzéseken. Korosztályának egyik tehetsége, ha a gyors mozgás közbeni technikai dolgokban tud fejlődni, szerintem tud, nagy jövő áll előtte. Időnként túlfutja magát, meg kell tanulnia beosztani az erejét, meg kicsit lehiggadni, mert akkor még jobb teljesítményre lesz képes. Levente egy nagyon jószívű csapatember, mindenkinek, nekem is sokat segít.
