Fotó: Berényi Ibolya
Egy megszokottól eltérő felkészülés után sikerült Lucának megjavítania 100 gáton Siska Xénia 36 évvel ezelőtt felállított országos csúcsát. Benne volt a levegőben ez a fantasztikus idő?
Én inkább úgy fogalmaznék, idén másabb volt a felkészülésünk. Az előző évektől eltérően a márciusi, áprilisi időszakban kevesebbet tudtunk konditeremben edzeni, illetve otthoni környezetben kellett készülni. Abban is volt eltérés, hogy idén nem májusban, hanem júliusban kezdődött a szabadtéri szezon. Azoknak, akik tudtak alkalmazkodni ehhez a helyzethez, megoldást találtak rá, ez nem okozott akkora gondot, mint azt előzetesen sokan gondolták. Lucán kívül többen is nagyon jól teljesítettek, Gyürkés Viktória hatalmas országos csúcsot futott 3000 méteren, 9 percen belülre került, de Vindics Balázs is közelebb tudott kerülni 800-on az országos rekordhoz, illetve a dobók közt is akadt, aki jól teljesített.
Soha nem beszéltünk csúcsokról, most is az volt a célunk, jobbat fussunk mint tavaly, jobb legyen a versenyátlagunk. Vannak bizonyos résztávjaink, melyeket önmagunk ellenőrzésére teljesítünk, ezek a felmérések azt mutatták, hogy az idei eredmények jobbak, mint a tavalyi, Luca sokkal erőteljesebb és magabiztosabb futást tudott produkálni. Ebből éreztük, hogy jobbak lehetünk, úgy gondoltuk, realizálni tudjuk a 12.80 körüli időt. Arra, hogy a Gyulain 12.71-et fog mutatni az óra, nem gondoltunk. Ez egy óriási eredmény, mely arra jó, ha jelentkezünk egy versenyre, például a Golden League, biztosra vehető Luca indulása.
Edzői szemével rendben volt a futás?
Luca mindig rosszabb reakcióidőt szokott produkálni, mint a vetélytársai, a Gyulain sem volt ez másképp. Viszont futásának erejét és milyenségét bizonyítja, hogy az első gáthoz már Visserrel együtt érkezett, aki csak a hetedik után szerzett minimális előnyt. Én azt láttam, a tizediknél Luca közelebb került vetélytársához, csak egy mellbedobásnyi különbséggel nyert a holland lány. Visszanézve a futását, mondhatom, technikailag rendben volt, e téren is felzárkózott a nemzetközi elithez.
Milyen érzések kavarogtak benned, mikor megláttad az időt, mi volt az első mondat, melyet Lucának mondtál?
Miután tudatosult bennem, hogy egy 36 éves országos csúcsot adtunk át a múltnak, hatalmas feszültség szabadult fel bennem. Gyulai Miklóssal, aki mellettem izgulta végig a futást, boldogan öleltük meg egymást, a kollégák sorra gratuláltak. Gyorsan zajlottak célba érés után az események, mire odaértem tanítványomhoz, már túl volt a nyilatkozatokon. Egyikőnk se tudta eltitkolni érzéseit, akkor csak annyit tudtam mondani: Köszönöm Luca! Legbelül sejtettem, ezzel az országos csúccsal a 60. születésnapomon szeretett volna megajándékozni, de ugyanolyan örömöt szerzett most is vele, mintha akkor futotta volna meg.
Nincs benned hiányérzet, hogy ezt az időt az olimpiai kvalifikációnál nem veszi figyelembe a nemzetközi szövetség?
Ezzel nem szabad foglalkozni, erre szokta mondani Luca: ha valamit elértél és azt stabilan futod, akkor azt egy év múlva is meg kell tudod futni, ha semmi nem jön közbe.
Milyen kihívások várnak még idén Lucára?
A héten Lengyelországban lesz egy verseny, majd itthon a csapatbajnokságon és a Szuperliga Döntőn áll rajthoz. Elviekben vannak még versenymeghívásaink, de azt, melyiket fogjuk abszolválni, a vírushelyzet miatt jelenleg még nem tudom megmondani.
