Suny: „legyünk bárhol az országban, világban, büszkén kiállunk azért, amit képviselünk”

Szanyi Sándor, vagy ahogy táboron belül szólították, Suny, 15 éven keresztül a debreceni szurkolói csoport oszlopos tagja volt, később idősebb társaival életre hívták az NSH-t. Jelenleg külföldön él, de továbbra is figyelemmel kíséri a foci és kézi eseményeket.

0

sanyi5-300x199 Suny: „legyünk bárhol az országban, világban, büszkén kiállunk azért, amit képviselünk”

Emlékszel még, melyik volt az első mérkőzés, amikor már a lelátóról buzdítottad a csapatot?

Az 1979/80-as idényben voltam először Loki meccsen, igaz a csapat akkor még DMVSC néven játszott, édesapámmal együtt néztük meg a Debrecen Diósgyőr elleni, 2:1-re megnyert mérkőzését. Innentől egy éven keresztül minden mérkőzésre elkísértem édesapámat, legyen az hazai vagy idegenbeli találkozó. 1981-től jött egy hosszabb, tíz évig tartó szünet, mivel Németországba költöztünk, de 91-től hazatértünk és természetesen újra ott voltam a lelátón.

Az ultra csoport egyik meghatározó tagja voltál. Mi adta a lökést, hogy csatlakozz hozzájuk?

 Barátokkal, Tócós és Vénkerti srácokkal az akkori „Lófelbrigád” mellett álltunk a lelátón, viszont az ultrákkal egy kosárlabda mérkőzésen kerültem kapcsolatba. Abban az időben olyan nevek fémjelezték a csoportot, mint Komcsi, Hancsi, Pethe Tomi,  Pere Norbi, Nagy Balázs és még sokan mások. Elnézést kérek mindenkitől, akit nem soroltam fel, hosszú lenne a lista. Innentől velük jártam mérkőzésekre és 15 évig nem volt Magyarországon olyan stadion, ahol ne lettem volna. Mérkőzésekről akkor hiányoztam, ha munkám ebben meggátolt, de ez nagyon ritkán fordult elő.

sanyi2-248x300 Suny: „legyünk bárhol az országban, világban, büszkén kiállunk azért, amit képviselünk”

Időközben Szepesi Zsoltival, Csoma Sanyival, Szöcskével, Pelles Tibivel és Kevert Ferivel, Cimpi, Kaktusz, Bai Zoli megalakítottuk az NSH-t (North Side Hooligans). 2000-ben pedig Komcsi engem és Cimpit tiszteletbeli SZUD taggá fogadott.

sanyi4-300x202 Suny: „legyünk bárhol az országban, világban, büszkén kiállunk azért, amit képviselünk”

Hogy kívülállónak is legyen némi rálátása, mit is jelent az ultrának lenni?

Elsősorban kitartani a végsőkig a csapat és a város mellett. A lelátón és legyünk bárhol az országban, világban, büszkén kiállunk azért, amit képviselünk, klubunk színeiért. Az Ultra több mint szurkoló, ez egy életstílus, amit nagyon nehéz elmagyarázni a kívülállóknak. Szótárunkból az a szó, hogy lehetetlen, hiányzik, mindent megoldottunk.

Az köztudott, hogy idegenbe, sőt külföldre is kísértétek a csapatot, ezt könnyű volt megoldani, megszervezni?

Nem volt egyszerű, főleg a külföldi túrákat megszervezni. Ha csak az anyagi oldalát nézzük ezek az utak nem két forintba kerültek, de mindig megoldottuk, hogy valamekkora létszám képviselje a tábort és a várost. Több olyan idegenbeli mérkőzést tudnék felsorolni, ahol létszámban többen voltunk, mint a hazaiak, idegenben is otthon voltunk. Nyíregyházára, Diósgyőrbe, Békéscsabára mindig nagy létszámmal utaztunk. Természetesen, a kézilabdacsapatot is sok idegenbeli mérkőzésre elkísértük.

sanyi-300x199 Suny: „legyünk bárhol az országban, világban, büszkén kiállunk azért, amit képviselünk”

Több klubnak is van szervezett szurkolótábora. Milyen volt velük a kapcsolat?

Nekünk a Diósgyörel és Videotonnal volt illetve van jó viszonyunk. De létezik egy német (Arminia Bielefeld-Boys Bielefeld) valamint lengyel kapcsolat.

Vannak olyan mérkőzések, amelyek különösen emlékezetesek valamiért?

A hosszú évek alatt nagyon sok mérkőzésre gondolok vissza jó szívvel, de azt kell mondjam, mindegyik emlékezetes valamiért. A külföldi találkozók azért mindig emlékezetesebbek, gondolok itt a spliti, manchesteri, liverpooli, szaloniki, varasdi, elfsborgi túrákra, de ide sorolnám a Rabotnicki elleni mérkőzést is.

Ha nevezhetjük életed ezen részét korszaknak, meddig tartott?

Egészen 2006-ig, akkor újra Németországba költöztem, azóta is itt élek, dolgozok, időközben családot is alapítottam. Munka és család miatt kevés időm marad kedvenc elfoglaltságomra, de van kint egy másik kedvenc csapatom, a Dinamo Berlin, a hazai mérkőzéseire ki szoktam járni. A klubról annyit kell tudni, tízszeres NDK bajnok volt, nagyjából 1200-1500 néző látogatja a mérkőzéseiket, de a Frankfúrt elleni kupatalálkozón jó tízezren is voltak. Évente hazajárok, ilyenkor első dolgom tájékozódni, a DVSC épp hol fog játszani és természetesen követem őket.

sanyi1 Suny: „legyünk bárhol az országban, világban, büszkén kiállunk azért, amit képviselünk”

Magával a sporttal, mint aktív résztvevője volt kapcsolatod?

Aktív résztvevője voltam a labdarúgásnak, játékosként középpályás poszton szerepeltem, majd edzőként és menedzserként is tevékenykedtem a foci világában. Kevesen tudják, de Magyarországon mi voltunk az elsők, akik labdarúgó klubot alapítottunk. Debreceni Ultras néven indultunk a városi kispályás bajnokság harmadosztályában. Később Ultras Debrecen SE néven a nagypályás bajnokságba is beneveztünk. Tartottunk egy toborzót, amire több mint százan jöttek el, kiválogattuk a legjobbakat és elindultunk a megyei harmadosztályban, ahonnan sikerült feljutnunk a kettőbe. Volt utánpótláscsapatunk is, sok fiatal játszott nálunk. Mindezekre nagyon büszke vagyok.

Jelenleg külföldön élsz, de figyelemmel kíséred a DVSC mérkőzéseit. A Loki visszatért arra az útra, hogy a saját nevelésű játékosokat részesíti előnyben. Véleményed szerint ez a járható út?

Mindig úgy alakítom a napi programom, hogy a Loki mérkőzéseit meg tudjam nézni, még az edzőmérkőzéseket is, ha adja valamelyik internetes portál. De folyamatosan tájékozódok, hogy képben legyek. Hiszek abban, hogy az a járható út, ha visszamegyünk a gyökerekhez és abból építkezünk amink van, a saját nevelésű fiatalokból. Meg kell mutatni nekik, miért is jó számukra, ha a Lokiban játszanak és itt nem az anyagiakra gondolok, sokkal inkább a minőségi képzésre, lehetőségre, amit tudnak majd kamatoztatni a jövőben. Fontos dolognak tartom a klubhűséget, de ehhez meg kell becsülni a játékosokat.

Az idei bajnokság végén mit vársz a kézisektől és a labdarúgóktól?

Ez egy nagyon nehéz kérdés. Megmondom őszintén, a kézisektől sokkal többet vártam a bajnokságban, az utóbbi évek legrapszodikusabb teljesítményét nyújtják. Magyarország legjobb csarnoktábora előtt játszhatnak, a városban imádják a kézilabdát. Azt gondolom, az idei bajnoki célok már nem valósulnak meg, de bízok abban, a közeljövőben az első négy hely valamelyikére odaér a csapat. Erre a bajnokságra helyezést nem mernék jósolni, remélem, a 7-8 hely egyikén fogunk végezni. Ez nem lesz egyszerű.

A focisták nagyon kellemes meglepetés számomra, ott vannak az élmezőnyben és a Magyar Kupában is versenyben vannak. Én abban reménykedem, az idény végén a 3.-5. hely egyikén végzünk, titokban pedig a kupagyőzelemben bízok. Régen nyertünk már, kellene az ilyen siker, mert pozitív lökést adhatna a jövőre nézve.

Visszatérve a szurkolói csoporthoz, a régi társaság szokott összejárni?

Mint említettem, évente járok haza és kötelezően ott vagyok a lelátón, leginkább a SZUD-ból Dobrán Csabival, Force Fieldből Kiss T. és társaival, a Dunántúli Lokista Varga Tamással nézzük a mérkőzéseket. Az is előfordult, nem egyszer, hogy meglátogattak és a Dinamo Berlin stadionjában közösen szurkoltunk. Egyébként a hétköznapokban telefonon és az internet adta lehetőségekkel élve, szinte mindenkivel tartom a kapcsolatot.

sanyi3-300x225 Suny: „legyünk bárhol az országban, világban, büszkén kiállunk azért, amit képviselünk”

Mi a véleményed a jelenlegi táborról?

A fiatalok nagyon jó úton járnak, ennek előbb vagy utóbb meg lesz a gyümölcse létszám tekintetében is.

Mit gondolsz, lesz még 10000 szurkoló a Nagyerdei Stadionban?

Ebben biztos vagyok. Ha továbbra is a helyi kötődésű játékosokra épít a klub, ha jönni fognak az eredmények, növekedni fog a nézőszám és meg lehet a 10.000.

Fotók: Privát képek