Fotó: Nagy Anita
Január 3-án, szerdán álltatok vissza a mindennapok edzésmunkájába. Sikerült kipihenned magad a rendelkezésetekre álló időben?
Az utolsó bajnoki meccsünk után durván két hetünk volt a regenerálódásra, pihenésre. Sikerült megfelelően feltöltődnöm, de már vártam az edzések kezdetét. Egyébiránt nekem soha nem esik nehezemre edzésre menni, kifejezetten örülök, amikor együtt lehetek a társakkal, és belevethetjük magunkat a közös munkába. Pláne, ha mindezt újult erővel tehetjük.
Milyen a hangulat most az öltözőben?
Nincs széthúzás, együtt van a csapat, mint mindig, most is jó a légkör. Bár az edzéseken – pláne a jelenleg zajló kőkemény fizikai felkészítés idején – nincs helye a poénoknak, ennek ellenére remek a hangulat.
Kikkel vagy a legjobb viszonyban a csapatból?
Nem szeretnék senkit kiemelni, de ha egy nevet mondanom kell, akkor a kapitányunkat, Kállay Márkot említeném. Vele egy időben kerültünk a klubhoz. Egyébként pedig felsorolhatnám a komplett keretet, mert tényleg mindenkivel rendezett, jó kapcsolatot ápolok.
Egy kérdés erejéig térjünk még vissza az őszi hónapokhoz. Kemény a bajnokság, pillanatnyilag ötödik helyen álltok az A-csoportban. Hogyan értékelnéd az együttes eddigi teljesítményét?
A tavalyihoz képest megújult, több ponton kicserélődő csapattal vágtunk neki az idei szezonnak, ezért időre volt szükségünk ahhoz, hogy megfelelően összecsiszolódjunk. Ez a fajta érési folyamat az eredményeinken is érzékelhető volt, ám az utolsó bajnokikon, a BVSC és a Vasas ellen egyaránt bizonyítottuk, hogy alapvetően jó együttest alkotunk. Hiányosságok persze vannak, de most minden erőnkkel azon dolgozunk, hogy kiküszöböljük azokat. A kulcspillanatokban koncentráltabb, higgadtabb játékra és döntésekre van szükségünk. A csapatot sok esetben egyfajta túlzott akarás jellemzi. Ezt mindenkinek egyénileg kell kontrollálnia, s olykor bizony el kell fogadni az esetleges sérelmeket is. Ha ebben a tekintetben javulunk, mindenképp eredményesek lehetünk a bajnokság hátralévő részében, és elérhetjük a szezon kezdetekor megfogalmazott célunkat.
Ami a legjobb négy közé kerülés lenne a csoportban, mely felsőházba repítené a csapatot.
Így igaz, mindenképp szeretnénk elérni a felsőházi rájátszást. Három olyan mérkőzésünk van, melyeken reális győzelmi esélyekkel szállhatunk vízbe. Persze egyik találkozó sem lesz sétagalopp. Pláne annak ismeretében, hogy kettőt idegenben játszunk, de ha ezeket a bajnokikat sikerrel vesszük, azzal nagy lépést teszünk a célunk felé.
Saját teljesítményedet hogyan értékelnéd?
A csapat pillanatnyi pozíciójából adódóan a saját teljesítményemmel sem lehetek elégedett. Ugyanakkor látom, tudom, hogy miben tudok, illetve miben kell még fejlődnöm ahhoz, hogy a lehető legtöbbet hozzá tudjam tenni a csapat játékához. S mindent meg fogok tenni azért, hogy ez sikerüljön.
Milyen ponton szeretnél előrelépni?
Ilyen például a támadások segítése, mert bár alapvetően védekező feladatok hárulnak rám, elengedhetetlen, hogy elöl is veszélyes legyek. A mai vízilabdában már nem azt az időszakot éljük, mely során úgymond bárkit bárhova el lehetett „dugni” annak érdekében, hogy ne ütközzenek ki a hiányosságai. Mindenkinek jól kell játszania minden pozícióban.
Említetted, hogy a bajnokságban lesz még három mérkőzés, amely nagyon fontos a csapat céljai szempontjából. Előtte viszont nem kisebb feladat vár rátok, mint egykori csapatod, a BL-győztes Szolnok. Majd a Fradihoz mentek. Mi várható ettől a két meccstől?
Egyáltalán nem mi vagyunk a favoritok, de nem feltartott kezekkel ugrunk majd a medencébe. Lehet, és kell is rájuk készülni, ezzel együtt rendkívül kemény mérkőzések várnak ránk. Elvégre a magyar bajnokság talán két legerősebb csapatáról beszélünk, akik erősebb kezdősorral, hosszabb cserepaddal rendelkeznek. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy a világ legjobb játékosai úsznak majd szembe velünk, s nekünk az lesz a feladatunk, hogy felvegyük velük a versenyt. Egyébiránt már abból is épülhetünk, ha egy-egy párharcból – akár védekezésben, akár támadásban – győztesen tudunk kijönni. Szerelünk, blokkolunk, lövünk róluk egy gólt, mind-mind önbizalmat, lendületet adhat a jövőre nézve. Végtelenül nehéz lesz négy negyeden át tartani a szintjüket, azonban a momentumok is fontosak lesznek, melyek sikereit el kell raktároznunk a továbbiakra. Ha jól küzdünk, egy hasonló szintű csapat ellen már némiképp könnyebb dolgunk lehet.
Mint ismert, Szolnokon kezdtél el játszani, mi inspirált arra, hogy a vízilabdát válaszd?
Úszó-tagozatos iskolába jártam, és bevallom őszintén, én nagyon untam, hogy egyfolytában csak róni kell a hosszakat. Amikor megláttam, hogy csoporttársaim egy labdával játszanak, úgy gondoltam, az már sokkal élvezetesebb lesz számomra. Ez jelentette az első lökést, a másodikat pedig az, hogy Szolnokon a vízilabda mellett a kosárlabda számított népszerűnek, az viszont engem nem igazán mozgatott meg.
Az első, medencében kapott pofonokat könnyen kezelted?
Posztomból eredően én inkább adom, semmint kapom a pofonokat. Egyébként, amikor felnőttem, eléggé Pest-centrikus volt a sportág, a vidéki csapatok jelentősen elmaradtak tőlük. Ebből kifolyólag igyekeztek kompenzálni, keménységgel, harciassággal. Én is ebben a rendszerben nőttem fel, ezért nem riadtam vissza a pofonokból. Ha kaptam egyet, azt visszaadtam.
Motivált, hogy profi szintre lépj?
Nem kifejezetten, ám később kiderült, hogy a tehetségesebb gyerekek közé tartozom, majd végigjártam a korosztályos ranglétrát. Így mondhatom, hogy szép eredményekkel a hátam mögött adott volt, hogy a legmagasabb szinten folytassam. Na meg persze, szerettem is pólózni.
Több évet lehúztál nevelőegyesületedben. Ma milyen érzés medencébe szállni ellenük?
Nincs bennem semmiféle pluszmotiváció, vagy drukk, mert bár Szolnokon nevelkedtem, az idei már a hatodik szezonom Debrecenben, így a DVSE-t tekintem hazai csapatomnak, hisz a korosztályos évek után itt húztam le a legtöbbet. Ezzel együtt nyilván sokkal értékesebb egy Szolnok ellen jól játszani, és párharcokat nyerni, mint egy tudásban hozzánk közelebb álló együttes ellen. Még akkor is, ha a pontokat nekünk inkább az utóbbi meccseken osztják.
Palermoban a légióséletbe is belekóstoltál.
Huszonnégy évesen adódott a lehetőség, végül egy évet töltöttem kint, mert annyira nem jöttek be a számításaim. Leginkább a magány volt az, amit nehezen viseltem. Fokozta a helyzetet, hogy a csapatnál én voltam az egyedüli magyar és az egyedüli légiós. Ugyan tudtam volna maradni, ám a Szolnok hívott, én pedig örömmel jöttem. Elvégre, amikor hazatér az ember, azt mindig szívesen teszi.
Amikor Debrecenbe érkeztél, gondoltad volna, hogy ilyen hosszú karrier vár rád a cívisvárosban – mely természetesen még hosszabbra nyúlhat a jövőben?
Nem kimondottan hosszútávú ambíciókkal érkeztem a városba, ezzel együtt a pályafutásomat tekintve elmondható, hogy soha nem voltam egy vándormadár típus, minden állomáshelyemen több évet eltöltöttem. S ma már a DVSE-ben idáig lehúzott hat szezon abszolút kiemelkedik, ami nagyban köszönhető a kifogástalan körülményeknek.
Jól érzed magad itt?
Köszönöm a kérdést, nagyon jól érzem magam, hiszen Debrecen egy élhető város, a klubnál pedig tényleg minden feltétel adott ahhoz, hogy jó munkát végezzünk és eredményesek legyünk. Talán említenem sem kell, hogy honnan indult az egyesület. Majd az, ahová eljutott, érzésem szerint egy nagyszerű dolog. Engem örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy mindennek részese lehettem, illetve lehetek. Örömmel pólóztam, s pólózok itt a mai napig.
Lehet összegezni az elmúlt öt és fél idényt, tapasztalatok, élmények, eredmények szempontjából?
Nehéz ezt összefoglalnom. Magasztosabb célokkal igazoltam Debrecenbe, ám meglehetősen viszontagságos éveink voltak. Az érkezésemet követő két szezont mindenképp kiemelném. Ötödik, majd hatodik helyet szereztünk a bajnokságban, érzésem szerint a csapat és saját magam szempontjából is remek éveket zártunk. Majd következett egy kisebb visszaesés, mely után sajnos nem sikerült megismételnünk korábbi sikereinket. Emiatt az utolsó néhány év némiképp csalódás számomra, mivel rendre elcsúsztunk egy-egy banánhéjon, s nem igazán tudtuk eredményekkel meghálálni azt a támogatást, melyet a klub- és a városvezetés részéről megkaptunk. Amit még fontosnak tartok kiemelni, hogy Debrecen mindig az első három helyen áll a szurkolók számát illetően, sokan buzdítanak minket. Szeretnénk nekik is megfelelni.
Süveges Máténak sok sikert kívánunk a továbbiakban!
T.S.
