Szabó Panna: „Nagyon várom a következő idényt!”

Szabó Panna a DVSC egyik legnagyobb tehetségeként a következő szezontól már a felnőttegyüttes teljes értékű tagjaként bontogathatja szárnyait, hiszen ő veszi át a távozó Hársfalvi Júlia helyét a balszélen. Pannával többek között az idei, Nyíradonyban szerzett tapasztalatairól és az előtte álló évad legfőbb kihívásairól beszélgettünk.

0

szabó1-200x300 Szabó Panna: „Nagyon várom a következő idényt!”

Hogyan kötöttél ki a kézilabdapályán?

Az aerobictól a lovagláson át az úszásig rengeteg sportágat kipróbáltam, de amikor elkezdtem kézilabdázni, teljesen egyértelmű volt, hogy komolyabban csak az jöhet számításba. Balmazújvárosról indulva kötöttem ki Debrecenben, ahol több edző keze alatt megfordultam korosztályos éveimben. Mindegyiküktől sokat tanulhattam, és úgy érzem, ezek a tapasztalatok rengeteget hozzátettek a fejlődésemhez, minden tekintetben.

A 2014/15-ös kiírásban 70 meccsen 408 gólig jutottál, és az „Év ifjúsági játékosa” lettél a DVSC-nél. Az az évad volt eddigi pályád csúcsa?

Tény, hogy nagyon jól sikerült az az időszak, és rengeteg meccsen jutottam szóhoz, ami szintén előnyömre vált. Ezzel együtt érdemes tudni rólam, hogy a meccsek kilencven százalékára nem emlékszem. Ha megkérdezik, egy adott helyzentél melyik irányba cseleztem, és hogy csináltam, vagy épp hány gólt lőttem, általában nem tudok mit mondani, mert teljesen ösztönösen cselekszek a pályán.

A 2016-os esztendőig irányítóként játszottál, nem is akárhogy, ám a felnőttcsapathoz kerülve szinte rögtön balszélen találtad magad.

Ez még Tone ötlete volt, miután egy futógyakorlat során látta, hogy gyors vagyok, atletikus a mozgásom, és talán az alkatom is jobban fekszik a szélsőposzthoz. Én pedig nem akartam megelégedni azzal, hogy stabil irányító legyek, de csak az NB1/B szintjén, így igent mondtam, dacára annak, hogy teljesen nulláról kellett kezdenem. Eleinte sokan azzal húztak, hogy még egy szalvétát sem lehetett kihúzni a lábam alól, olyan kicsit ugrottam.

Lelkileg hogyan élted meg a váltást, és azt, hogy szélsőként jóval kevesebbszer állsz az események homlokterében?

Az elején nehéz volt feldolgoznom, hogy nem kerül hozzám a labda a támadásoknál, de szép fokozatosan megszoktam, és belerázódtam. Ebben az idei, nyíradonyi szezon rengeteget segített. Úgy érzem, a most végzett munkából sokat profitálhatok majd a későbbiekben.

Nulláról kezdtél, na de most hol jársz a fejlődésben?

A társak és én is érzem, hogy egyre jobban, magabiztosabban mozgok a szélen. Az első félévben még nem voltam kifejezetten gólerős, de ma már a többiek is sokkal bátrabban lehúzzák nekem a labdákat. Az ellenfelek egyre jobban figyelnek, s készülnek rám, ami jó érzés, mert azt mutatja, hogy képes vagyok pluszt tenni a játékhoz. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy sokat kell fejlődnöm, és még közel sem tudok mindent. Az viszont mára teljesen biztossá vált, hogy csak a balszélen válhatok NB1-es szintű játékossá, annak ellenére, hogy időnként Nyíradonyban még belső posztokon is szóhoz jutok.

Ami a Nyíradonyt illeti, rosszul kezdtétek a bajnokságot, ám egy ideje jól megy a szekeretek. Minek köszönhető a javulás?

A rossz kezdés érzésem szerint annak volt betudható, hogy mi, fiatalabb játékosok nem igazán nőttünk fel a feladathoz. Az első meccsemen jóformán azt sem tudtam, hol vagyok, és ugye ez még csak NB1/B, ami színvonalában meg sem közelíti az elsőosztályt. Később mindannyian egyre jobban belerázódtunk, jöttek a győzelmek, jó irányba tartunk.

A következő szezontól viszont a Lokiban hárulhat rád kulcsszerep, hiszen a távozó Hársfalvi Júlia helyét te veszed majd át a balszélen, Vantara-Kelemen Éva mellett.

Nagyon örülök annak, hogy Vica lesz a párom, mert ő olyan, mint egy tyúkanyó. Mindig terelget, segít, tanácsokkal lát el. Persze, nagy élményt jelentett az is, hogy Julcsi idén nálunk játszott. Rá mindig felnéztem, elvégre Győrből jött, válogatott tapasztalattal is rendelkezik, így próbáltam ellesni a mozdulatait, és építkezni abból, mit hogyan csinál. Vele egyébként nagyon jó kapcsolatot ápolok, pályán kívül is.

Várod már a következő idényt?

Ugyan van bennem drukk és izgalom, de kijelenthetem, hogy még soha nem vártam ennyire a nyári alapozást, mint most, hisz hiába vagyok már második éve a felnőttkeret tagja, a jövőben minden eddiginél több szerep és felelősség hárul majd rám, úgyhogy kíváncsian várom, hogyan tudok élni a lehetőséggel. Addig viszont szeretném utolérni és felépíteni magam, hiszen a vakbélműtétem nagyon sokat kivett belőlem, elsősorban fizikálisan.

Azért az élvonal nem lesz számodra teljesen idegen terep, hiszen 2016 novemberében, Siófokon már átestél a tűzkeresztségen. Mi több, az azóta világbajnok Estelle-Nze Minko őrzőjeként fontos szereped volt a bravúros pontszerzésben.

Hiába voltam a keret közelében, és hiába dolgoztam hétről-hétre a felnőttcsapattal, nagyon meglepett, amikor Tone odaszólt nekem, hogy lehetőséget kapok. Nagyon izgultam, és már a legelején eltört az ujjam, de az egészből nem vettem észre semmit, csak percekkel később. Nem igazán emlékszem arra sem, hogy mi történt, csak próbáltam a maximumot hozni, és minden tőlem telhetőt megtenni.

szabó-300x169 Szabó Panna: „Nagyon várom a következő idényt!”

S miben kell előrelépned ahhoz, hogy az NB1-ben immáron hétről-hétre megálld a helyed?

Legfőképp mentálisan, mert úgy érzem, nem vagyok elég érett és tudatos, legfőképp a szélsőposzthoz. Sokat kell dolgoznom azon, hogy el merjem vállalni a különböző helyzeteket, és ne inogjak meg akkor sem, ha például az első lövéseim nem sikerültek. A profi szint elvárásait ezzel együtt könnyen megszoktam, mert bár Balmazújvárosról indultam, ahol közel sem követeltek tőlünk annyi fegyelmet, mint itt, ám miután bekerültem, és elkezdtem kézilabdázni első debreceni edzőmnél, Csapó Erikánál, sikerült elsajátítanom a profi szemléletet, és megtanultam, hogy alázat nélkül nem lehet célt érni. Számomra soha nem volt kérdés, hogy menjek-e edzésre. Persze, voltak nehezebb pillanatok, egy alkalommal még az is felmerült, hogy abbahagyjam, végül folytattam, s nem bántam meg, hisz ma már a nagycsapattal edzhetek, kivételes játékosok vannak előttem, akikre mindig követendő mintaként tekintek, és próbálok mindegyiküktől ellesni, tanulni valamit, legyen szó akár mentalitásról, akár játéktudásról.

Tavaly érettségiztél, milyen terveid vannak a továbbiakra nézve, pályán kívül?

Az Ady Gimnáziumban nagyon szép éveket tölthettem el, és rengeteget köszönhetek korábbi iskolámnak, hiszen minden támogatást megkaptam tőlük. Most mindenekelőtt szeretném megszerezni a második nyelvvizsgámat, ezen felül a gyógypedagógia nagyon érdekel, így mindenképp oda szeretnék majd felvételizni. Nekem nagyon szép és teljes gyerekkorom volt, és ez a minimum, amit idővel én is meg szeretnék adni a gyermekeimnek, így fontos számomra, hogy több lábon álljak, és képes legyek megalapozni a jövőmet akkor is, ha a pályán esetleg nem a terveimnek megfelelően alakulnak a dolgaim.

Fotók:dvsckezilabda.hu

T.S.