Szabó Zita: „felfoghatatlan, amit véghez vittünk”

A DEAC újdonsült vb-bronzérmes kiválóságával a tornán szerzett tapasztalatokról, a kényszer szülte kétpontosokról, valamint a 3x3-as kosárlabda sajátosságairól is beszélgettünk.

0

image-300x200 Szabó Zita: „felfoghatatlan, amit véghez vittünk”Fotók: FIBA

Vasárnap este véget ért a 3×3-as kosárfieszta Debrecen főterén, több ezer szurkoló mellett az NBA-legenda Andrei Kirilenko is élőben láthatta az USA tarolását, mindkét nemnél az amerikaiak emelhették magasba az U18-as világbajnokság győztesének járó trófeát. Ami pedig számunkra a tengerentúliak sikerénél is fontosabb, hogy néhány órával korábban a magyar női válogatott megnyerte a bronzmérkőzést Németország legjobbjai ellen, így felállhatott a dobogó alsó fokára. A nemzeti csapat vezére ráadásul egy debreceni hölgy, a DEAC-ban pallérozódó Szabó Zita volt, akit az öt mérkőzésen szerzett 31 pontjával a legeredményesebb magyar játékosnak bizonyult. A történelmi siker másnapján a fiatal kosárlabdázó exkluzív interjút adott a Debreceni Sportéletnek, beszélt a kezdetekről és a csapategység szerepéről, s a tűpontos kinti dobások titkát is elárulta.

Sikerült valamennyit aludnod az éjszaka?

Bevallom őszintén, nem sokat tudtam, a díjátadót követően alaposan megünnepeltük a sikert családi körben is. A fizikai és mentális fáradtság ellenére sokáig fent voltam, a németek elleni bronzmérkőzésen jártak a gondolataim, közben pedig olvasgattam a gratuláló üzeneteket, és egyszerűen nem akartam elhinni, hogy mindez velem történik meg. Leírhatatlan, amit érzek, nagyon boldog vagyok, ez a bronzérem az életem eddigi legnagyobb eredménye. Egyet már aludtam rá, de még mindig felfoghatatlan, amit a lányokkal együtt véghez vittünk.

Hogyan kezdődött a kapcsolatod a kosárlabdával, és mikor ismerkedtél meg a 3×3-as szakággal?

Tizenegy éve kosárlabdázom, a többséghez hasonlóan én is az 5 az 5 elleni játékkal kezdtem, akkoriban még kevésbé volt népszerű a 3×3-as, utcai változat. A DEAC-nál Kovács Imre kezei alatt pallérozódtam, tavaly nyáron pedig az ő ajánlására segítettem be a 3×3-as válogatottnak, egy hiányzó lányt kellett pótolni. Szerencsére hamar beilleszkedtem, nagyon megtetszett a játék, augusztusban pedig már egy nemzetközi tornán vehettem részt a csapattal. Sikerült olyan teljesítményt nyújtanom, hogy idén is visszahívjanak, ezúton is köszönöm a bizalmat és a lehetőséget Földi Attila vezetőedzőnek.

Mi kell ahhoz, hogy valakiből jó 3×3-as kosárlabdázó váljon?

Ami talán a legfontosabb, hogy felvedd a játék ritmusát, ami gyorsabb, mint a nagypályás változat esetében, sokkal kevesebb idő jut a gondolkodásra, lévén a támadóidő is csak 12 másodperc. Nincs sok javítási lehetőséged, tíz perc alatt kell a maximumot kihoznod magadból, s valóban bármi megtörténhet, előfordul, hogy támadásról támadásra változik a vezető csapat kiléte. A rövidebb játékidő fokozottabb terheléssel párosul, belülről bizony nagyon fárasztó tud lenni egy-egy mérkőzés.

image-1-300x200 Szabó Zita: „felfoghatatlan, amit véghez vittünk”
Szabó Zita (balra) és társai ünneplik a történelmi sikert

Milyen érzés volt napról napra a világ legjobbjai ellen pályára lépni?

Természetesen nagy megtiszteltetésnek éreztük, de igyekeztünk úgy készülni ezekre a mérkőzésekre, mintha csak egymás ellen játszanánk, az esélyesség terhét úgysem nekünk kellett cipelni. Nem volt veszítenivalónk, tudtuk, hogy csak akkor lehet esélyünk, ha mindent beleadunk, ezért a szívünket-lelkünket kitettük a pályára, amit a debreceni közönség fantasztikus szurkolással hálált meg. A felkészülés során olyan mértékben fejlődött az állóképességünk, hogy talán azt is bírtuk volna, ha holnaputánig kell játszani.

Mikor kezdtétek el hinni, hogy akár a dobogóra is odaérhettek?

Nem volt könnyű dolgunk, mert nem úgy indultunk neki a világbajnokságra, hogy lenne esélyünk ilyen szép eredményt elérni. Már annak is örültünk, hogy csoportelsőként bejutottunk a negyeddöntőbe, ám igazán az oroszok elleni mérkőzés szakította át a gátakat, az a győzelem olyan löketet adott nekünk, ami a torna végéig kitartott. A kedvenc találkozómnak mégsem ezt, hanem az utolsót, a németek elleni bronzmérkőzést mondanám, mert ott sem nekünk állt a zászló, mégis sikerült borítanunk a papírformát, a dudaszó után pedig mi voltunk a világ legboldogabb emberei.

Mivel telt a spanyolok ellen elvesztett elődöntő és a bronzmérkőzés közötti bő egy óra?

Próbáltuk kitisztítani a fejünket, de egyáltalán nem volt könnyű, mert győzelemre készültünk, szerettünk volna döntőt játszani… Az edzőnk, Földi Attila nem hagyott minket sokáig búslakodni, mindent megtett, hogy elfelejtsük az elődöntőt, s minden idegszálunkkal a bronzmérkőzésre összpontosítsunk. Tudatosította bennünk, hogy a hőn áhított érem még meglehet, dióhéjban átbeszéltük a taktikát, és sikerre éhesen mentünk fel a pályára. A nyári felkészülés során elsősorban a kemény védekezésre összpontosítottunk, az utolsó mérkőzésen pedig mindent megvalósítottunk abból, amit a szakvezetők kértek tőlünk.

image-2-300x200 Szabó Zita: „felfoghatatlan, amit véghez vittünk”
Szabó Zita (jobbra) a vb All Star-csapatában

A magyar válogatott legeredményesebb játékosaként az All Star-csapatba is beválasztottak. Mi a tűpontos külső dobások titka?

Ahogy a mondás tartja, a szükség nagy úr… Fizikálisan a legtöbb ellenfelünk fölénk kerekedett, betörésekből könnyen szereztek pontokat, így tudtuk, ha kizárólag egypontos dobásokkal próbálkozunk, nem fogjuk tudni utolérni őket. Muszáj volt tehát kintről is dobni, annak pedig külön örülök, hogy így jött ki a lépés, a sikeres kétpontosokon felbátorodva újabb duplákkal tudtam segíteni a csapatot. Ami az All Star-csapatot illeti, nagyon különleges érzés volt az amerikai Williams és a spanyol Buenavida társaságában átvenni a díjat, ahogy a fotókon is látszik, fel sem fogtam, hogy hol vagyok (nevet).

Még gimnazista vagy, miközben a DEAC női kosárcsapatát erősíted. Hogyan tovább?

Egyelőre a tanulás is nagyon fontos, de természetesen hosszú távra tervezek a kosárlabdával, ez a bronzérem megerősít abban, hogy jó úton járok. Életre szóló élményekkel gazdagodtam, és alig várom, hogy újra találkozhassak a DEAC-os csapattársaimmal, mert túlzás nélkül olyanok vagyunk, mint egy kis család, nagyon tudunk örülni egymás sikereinek. Igyekszem a helyén kezelni ezt a vb-bronzérmet és folytatom a kemény munkát, mert szeretnék a bajnokságban is jó teljesítménnyel kirukkolni.

P.G.