Utolsó lépcsőfok
Ezzel a csapattal második éve dolgozunk együtt, már az U17-ben is én irányítottam a gárdát, szinte ugyan azzal a kerettel kezdtük meg a felkészülést. Az U19 már úgymond az utolsó lépcsőfok az utánpótlásban, innen a következő lépés a felnőtt bajnokság. Az előző évhez képest próbáltuk finomítani a játékot, sokat gyakoroltuk az átmeneteket, gyorsabban menjünk át védekezésből támadásba, illetve labdavesztés után minél hamarabb visszarendeződjünk. Nagy hangsúlyt fektettünk a posztspecifikus képzésre, hetente kétszer minden játékos a saját posztjából adódó feladatokat gyakorolta. Játékrendszer tekintetében már azt a felállási formát, formákat igyekeztünk elsajátítani, amit a második és első csapat is játszik, ezáltal azok a játékosok, akik odakerülnek, könnyebben beilleszkedjenek a felnőtt gárdák játékrendszerébe. Sokat beszélgettünk kollégámmal, Dombi Tiborral együtt edzések, mérkőzések előtt, után a fiúkkal, próbáltuk átadni nekik a tapasztalatainkat. A játékosok minden edzésen igyekeztek 100%-os teljesítményt nyújtani, csak betegség, sérülés esetén hiányoztak, jó hangulatban teltek a foglalkozások, de alapvető elvárás nálam a fegyelem, szerencsére e téren sem volt senkivel probléma. Csapatszinten és egyénileg is tapasztalható volt a fejlődés, a tavalyi „gyerekek” tavaszra nagyot léptek a felnőtt futball felé. Az edzőmeccseken nyújtott jó teljesítmény – felnőtt együttesek ellen játszottunk – bizakodásra adott okot a bajnokságra nézve.
Harmadik hely
A nyolc csapatos kiemelt U19-es bajnokságában szerepeltünk, itt nem az eredményesség volt az elsődleges cél, de úgy gondolom, meg kell tanulniuk eredményesen futballozni már ebben a korban. Azt tudni kell, nagyon kiegyenlített volt a mezőny, nem voltak könnyű mérkőzések, bárki győzhetett bárki ellen, minden egyes pontért meg kellett küzdenünk. Nagyon sok jó mérkőzést játszottunk, a bajnok MTK elleni idegenbeli találkozónkat kiemelném, végig vezettünk, csak a 93. percben tudtak egyenlíteni a kék-fehérek. Az a 90 perc olyan ritmusban zajlott, ami már egy NB-II-es bajnoki szintjét is megütötte. Amiket edzéseken gyakoroltunk, viszont láttam a pályán, az adott mérkőzésekre kidolgozott taktikát igyekeztek betartani a fiúk, ez megmutatkozott eredményesség terén is. A harmadik helyen zártuk a bajnokságot, amihez minden játékos hozzátette a maga kis szeletét, igazi csapatként funkcionáltunk, egységesek voltunk, a fiúk nem csak a pályán, azon kívül is jól megértették egymást, egy nagyszerű közösséget alkottak. A sikeres szerepléshez kellettek azok a játékosok is, akik már az első csapat ajtaján kopogtatnak, gondolok itt Pintér Ádámra, Szabó Árpádra, Gyönyörű Gergőre, vagy Burai Erikre. Szezon elején még Zsóri Dani és Bárány Donát nálunk játszottak, huzamosabb ideig vezettük is a tabellát, de úgy gondolom, ha rájuk folyamatosan számíthatok, előrébb is végezhettünk volna a tabellán, viszont gyakran léptek már pályára a fiókcsapatban, illetve Zsóri még az NB-I-ben is letette a névjegyét. Összességében elégedett vagyok a bajnoki szereplésünkkel, főleg a harmadik hellyel, egy-két mérkőzés után maradt bennem hiányérzet játék minőségég terén, többet birtokolhattuk volna a labdát, gyorsabbak lehettek volna az átmenetek.
Felkészülés a felnőtt bajnokságra
A szünet nem lesz túl hosszú, mivel az első csapat kerete nem volt teljes, a nagyterületű játékokban besegítettünk, illetve a kis Lokiban az osztályozón is játszottak néhányan, így később kaptak szabadságot a fiúk. A következő bajnokságot szinte mindenki, egy-két játékos kivételével, az NB-III-as csapatban kezdi meg, csak két hét pihenőt kaptak, július elsején már folytatódik a munka. Azt, hogy a jövőben melyik korosztályt fogom irányítani, egyelőre nem tudom megmondani, ez hamarosan kiderül. Szeretném megköszönni edzőkollégáim, Dombi Tibor, Téglási Gábor, Fekete Róbert, Mező József, az erőnléti és mentáltrénerek segítségét, köszönet a fiúknak az egész éves munkáért, mindenkinek jó pihenést kívánok.
