Szentkirályi István: „a sport mai napig meghatározó része az életemnek”

Sikeres vívóból lett még sikeresebb veterán vívó, emellett 50 évig praktizált fogorvosként Szentkirályi István, aki a 2018-as veterán világbajnokságon bejutott a legjobb nyolc közé, míg Európa-bajnokságon négy alkalommal is felállhatott a dobogó legalsó fokára. Mai napi rengeteg energiával rendelkezik a 76. életévét taposó, Kolozsváron született sportoló, aki közel három évtizede él családjával Debrecenben.

0

50035242_280999815916232_298538606899757056_n-300x225 Szentkirályi István: „a sport mai napig meghatározó része az életemnek”

Milyen körülmények között kezdett el vívni, egyáltalán mi volt a fő motívuma annak, hogy ezt a sportágat választotta?

Marosvásárhelyen kezdtem el vívni Kakucs Endre bácsi kezei alatt, aki kiváló hangulatot és közösséget teremtett a vívóteremben, ez olyannyira igaz, hogy a mai napig élnek az ott kialakult barátságok. Érdekes, hogy eredetileg a nővéremet kísértem el az edzésre, ezért is jártam le kezdetben a terembe, majd ott ragadtam, holott nem feltétlenül tartoztam a legtehetségesebb vívók közé. Azonban a szorgalmammal sikerült felküzdenem magam és az első jelentős sikert 1959-ben értem el, amikor a „kicsi Ifi” korosztályban sikerült a 6. helyet megszereznem.

Majd húsz évig vívtam a román élvonalban, ami akkoriban nagyon magas nívót jelentett. 1967-ben a román válogatott csapatban világbajnok lett, egy évvel később egyéni olimpiai bajnoka is volt az országnak. Ebben az időszakban tehát a világ élvonalába tartozott a román vívás, de Szentkirályi névvel, nagyon nehéz volt bekerülni a válogatottba, pláne úgy, hogy nem kívántam elhagyni Marosvásárhelyt. Sok sikert értem el vívásban, azonban nagyon fontos volt számomra a sporton kívüli életem menedzselése is. Így lettem fogorvos, és ezt a hivatást egészen nyugdíjba vonulásomig végeztem.  Már profi pályafutásom alatt is edzősködtem, voltak időszakok, mikor én voltam a vezetőedző jobb keze.

Hogyan került ezek után Magyarországra?

Gyermekeinknek nem volt igazán jó lehetőségük továbbtanulni helyben, így a Cívisvárosba költözött a család. 42 évesen hamar bekapcsolódtam a helyi vívóéletbe, akkor Fülöp Gyula bácsi volt a vezetőedző, sikerült is feljutni az első osztályba a csapattal. Ekkor már túl voltam felnőtt pályafutásom csúcsán, ám egy szatmári barátommal, aki utána csatlakozott a csapathoz, úgy érzem, sokat tudtunk hozzátenni a helyi vívócsapat teljesítményéhez. Sajnos azonban az első osztályban maradást nem tudtuk kiharcolni a következő évben, a kiesés után sokáig nem is igazán lehetett Debrecenben vívni, így én magam is felfüggesztettem sportpályafutásomat. A családommal nagyon megszerettük a várost, itt telepedtünk le. Nagyon pezsgő és még mindig sokat fejlődőd városról van szó, ahol véleményem szerint minden megtalálható, ám megmaradt a barátságos, közvetlen jellege is.

Hogyan látja jelenleg a debreceni vívás helyzetét?

Jelentős Debrecen vívóélete, két klub van jelenleg a városban, egyrészt a Békessy Béla Vívó Klub, másrészt az Interfencing Debrecen SC. Mindkét klubnak meg vannak a maga jellegzetességei és mindkét klubban vannak szép eredményeket elért tanítványok. Mindezek mellett nem biztos, hogy jót tesz a város vívósportjának, ha ketté van szakadva, talán egy közös klub sokkal hatékonyabban és még eredményesebben működhetne, de ez csak az én véleményem. A veterán vívás terén sajnos nem túl rózsás a helyzet, ugyanis nem igazán vannak Debrecenben veterán sportolók, akik ellen tudnék gyakorolni. Sajnos egy megfelelő edzőpartner eléréséhez sokat kellene utazni, viszont ha egy aktív, felnőtt sportolóval vívok, az hosszú távon nem a legmegfelelőbb egyikünk számára sem.

A debreceni tenisz is fejlődésben van, talán emiatt is választotta ezt amolyan kiegészítő sportágként a vívás mellett?

Egyetemistaként Marosvásárhelyre kerültem az 1970-es években és már ott megismerkedtem a tenisszel, ám inkább kevesebb, mint több sikerrel űztem ezt a szép sportot. Rendkívül dinamikus teniszélet alakult ki akkor a városban, még magánórákat is vettem két edzőtől, a fonákütést például Bacsinszky Tímea édesapja, Igor oktatta nekem. Nagyon jól összehangolható a két sportág, nyáron többet tudtam a tenisszel foglalkozni, amikor a vívásban kevésbé sűrű a versenynaptár, ilyen szempontból is kiválóan kiegészíti egymást a két sportág. Sikerült fejleszteni a tenisztudásomat a sok gyakorlással, így párosban országos bajnokságot nyertem a veterán profik mezőnyében.

A veteránok mezőnyében milyen sikereket ért el?

2000-ben Gödöllőn szerepeltem először veterán világbajnokságon. Nem voltam tökéletesen felkészülve a versenyre, még a felszerelést is kölcsön kellett kérni, így csak a 14. helyezést értem el. Az első sikereket 2009-ben értem el, mikor is 2. lettem az Európa-bajnokságon a 60 éves korosztályban, 66 évesen. Hetvenévesen aztán Várnában csapatban világbajnokok lettünk, majd egy évvel később sikerült Európa-bajnokokságot is nyerni, szintén csapatban. Négy alkalommal szereztem bronzérmet egyéniben kontinensviadalon, viszont világbajnokságon korábban nem sikerült a legjobb nyolc közé jutni. Aztán jött az áttörés, az idei világbajnokság, ahol már sikerült elérni ezt a célt is. A veterán vívó világbajnokágon egyébként 970 versenyző volt az összlétszám, ezen belül 70 év felett 44 versenyző is indult, így komoly szakmai sikerként könyveltem el ezt az eredményt. A magyar csapatból sajnos egyéniben nem jutott be senki a legjobb négy közé.

Szentkirályi-225x300 Szentkirályi István: „a sport mai napig meghatározó része az életemnek”

Ön szerint milyen tényezők szükségesek ahhoz, hogy valakiböl jó vívó legyen?

Nagyon fontos, hogy milyen vívóteremben nő fel, milyen mesterek között, milyen mintát, példát lát maga előtt. Természetesen szükséges a jó reflex, a gyors gondolkodás, hiszen hirtelen kell döntéseket hozni, emellett a jó ritmusérzék is elengedhetetlen. Ebben a sportágban is nagyon sok tanulható rész van, amik hosszú évek munkájával és szorgalommal sajátíthatók el, csakúgy, mint a legtöbb sportág esetében.

Mit gondol a magyar vívás jelenlegi helyzetéről?

Tőrvívásban sajnos le vagyunk maradva a nemzetközi mezőnytől, ha összességében nézzük, nincs igazából nemenként 4-4 jó tőröző, akik egymás ellen tudnának hatékonyan gyakorolni, fejleszteni egymást. Kardban szerencsére sokkal jobb a helyzet, hiszen mind a férfiaknál, mind a nőknél van legalább 4-4 nemzetközileg is erős versenyző. Párbajtőrben vegyes a kép, hiszen a férfiaknál erős a mezőny, bárki meg tudja verni a másikat az élmezőnyben, viszont a hölgyeknél Szász Emese egyértelműen kiemelkedik. Részt vettem a tavalyi országos bajnokságon meghívottként, ami meglátásom szerint egy nagyon érdekes, élvezetes verseny volt. Azt gondolom, hogy egy megfelelő vezetéssel, olyan karizmatikus személyekkel, mint például – azóta sajnos elhunyt – Kulcsár Győző volt, a vívás továbbra is eredményes sportág lehet az országban.

Mivel telnek a mindennapjai?

Már nyugdíjas vagyok, ám majdnem minden napra jut egy edzés (vívás, tenisz), azaz a sport mai napig meghatározó része az életemnek. Nagy öröm, mikor a családommal, unokáimmal lehetek, igazi kikapcsolódás ez egy nagyszülőnek. Mindezek mellett szívesen kertészkedem, hosszú órákat el tudok tölteni a növényekkel foglalkozva.

Milyen személyes motivációt tud leginkább megemlíteni a sporttal kapcsolatban?

Annyira szerves részévé vált a sport az életemnek, hogy ha két-három napig nem mozgok, sportolok valamit, akkor már érzem a hiányát, és valamit tenni kell az ügy érdekében. Ekkor rendszerint eljárok vívni vagy teniszezni, de van egy szobabiciklim otthon, amit gyakran használok. A versenyszellem természetesen továbbra is bennem van, „vérre menő” teniszmeccseket szoktam játszani és mindig nagyon jó érzés egy-egy ilyen csatát megnyerni.

 

Rádin Márkó