Zalaegerszegen eltiltás miatt nem lehetettél a pályán. TV-n keresztül, hogy láttad azt a mérkőzést.
Nagyon rossz úgy kezdeni egy hetet, hogy tudod, a következő bajnokin nem lehetsz ott a pályán. Pont egy olyan időszakban, mikor komoly célokért küzdhetsz és minden pontra nagy szükség van. A ZTE jó formában van, a második körben nem sok csapat nyert az otthonukban. Egységes a csapat, erős a keretük, jó focit játszak, és egy ilyen gárda ellen egy mély talajú pályán a döntetlen jó eredménynek számít. Én büszke vagyok társaimra, hátrányban sem estek össze, ebből a meccsből kihozták a maximumot, le a kalappal előttük.
Az előző idényben a kiesés elkerülése volt a cél, most viszont ott vagyok az élmezőnyben. Mitől más az idei csapat?
A 2024-25-ös bajnoki év őszi szakaszában belekerültünk egy lefelé tartó spirálba, ami mentálisan nagyon megviselt minket. Voltak meccsek, melyeken jobbak voltunk ellenfelünknél, de semmi nem akart összejönni, ráadásul Fortuna sem fogta a kezünket. Tavasszal végig azért küzdöttünk, hogy elkerüljük a kiesést, ez pedig az utolsó fordulóban dőlt el. 20 évesen életem egyik legfontosabb mérkőzésén, tízezer néző előtt nem könnyű pályára lépni, de én szeretem az ilyen kiélezett párharcokat. Nyertünk, megtartottuk NB I-es tagságunkat, ez a siker örök emlék marad számomra. De én tudtam, ez a csapat többre hivatott, az új szakmai stáb egy olyan gondolkozásmódot hozott, melyet szerintem csak a spanyol vonal tud. Kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtunk, megfontoltan játszunk, nincs ad hoc a focinkban. Kiváló a hangulat az öltözőben, összetartó, nagybetűs csapattá váltunk. Egy-egy vereség után nem esünk össze, az előző idényhez képest fel tudunk állni. Tesszük a dolgunkat, minden hetet úgy kezdünk, hogy a következő meccset meg kell nyernünk. Nem véletlenül állunk a 3. helyen, ezt pedig a szakmai stáb, a játékosok és a szurkolók együtt érték el.
Három nagy lépés volt pályafutásodban. Az első tinédzser korodban, a második kamaszként, a harmadik pedig még fiatal játékosként, de már felnőttként…
13 évesen nagy lépés volt, hogy a Honvéd akadémiájára kerültem. Ilyen fiatalon, elszakadva a szülői háztól, nagyon nehéz volt megszokni az új közeget. Minden új volt, hajdúszoboszlói gyerekként Budapest túl nagy és idegen volt nekem. Egy hónap után felhívtam édesapámat, és közöltem vele, nem érzem jól magam, haza akarok menni. Ő mondta, ne siessem el a hazajövetelt, nyugodjak meg, próbáljak beilleszkedni. Jó hogy hallgattam rá, mert egy szép négy évet töltöttem Kispesten, kiváló szakemberektől tanulhattam, remek társakkal focizhattam. A Horváth Ferencnek köszönhetően a Honvédnál debütáltam az NB I-ben, ez egy 16 éves srácnak hatalmas dolog. 18 évesen jött a következő lépés, Dániába szerződtem, majd két év múlva Debrecenbe, az utóbbi volt a legkönnyebb váltás.
Hogy kerültél Dániába?
A Honvéddal két meccset játszottunk Spanyolországban és szóltak, hogy a København vezető játékosmegfigyelője megtekinti a találkozókat. Ez hatalmas motiváció volt számomra, nagyon jó teljesítményt nyújtottam, gólt rúgtam, gólpasszt adtam. A játékom tetszett a szakembernek és már akkor tudtam, márciusban utazok Koppenhágába. Izgatottan vártam, hogy mehessek, de kicsit tartottam ettől a váltástól, és a félelmeim be is igazolódtak. Tudni kell a kinti utánpótlásközegről, hogy általában a skandináv országokból keresnek játékosokat. Közép-és Kelet-Európából ritkán igazolnak, én az elsők között voltam. Ezzel nem tudtak mit kezdeni a csapattársaim, bár nem értettem a nyelvet, tudtam, hogy az öltözőben rólam beszélnek. Nehéz volt beilleszkedni, ami talán könnyebb lett volna, ha bemutatkozhatok a felnőttek között. Mentálisan nehéz időszakon mentem keresztül, ráadásul sérülések hátráltattak, egyszerűen nem találtam a kiutat. De tudtam, hogy lesz egy újabb váltás a pályafutásomban, ezért fel kell építenem magam, hogy az új csapatomban ne csak a kispadon kapjak helyet. Szerencsére az utolsó félévben a Københavnnál rendszeresen pályára léphettem, ez sokat segített. Azt, hogy Debrecenbe kerültem, a klub részéről jelentős részben Gulácsi Bencének köszönhetem, ő volt az egyetlen játékosmegfigyelő Magyarországon, aki kiutazott Koppenhágába és megnézett engem az edzéseken és a meccseken.
Az alapfelállásban szűrőként vagy a védelem előtt, de támadásban szervezed a játékot, úgy tűnik, mintha kötetlen lenne a posztod…
Soha nem mondta a vezetőedző, hogy a hatos, nyolcas, vagy a tízes pozícióban kell lennem, bár valóban az alapfelállásban a hatoson vagyok. Szabadon mozoghatok, tudnom kell hová helyezkedjek, ha kell a védelmet segítem, ha szélen van üres terület, akkor ott veszem fel a labdát, de sokszor a tízes pozícióba is fellépek. Kötetlen a posztom és ezt nagyon élvezem, ezáltal ki tudom hozni magamból a maximumot. Hálás vagyok Navarronak, hogy ebben partner.
Hárman is képesek vagytok irányítani a csapatot a pályán, rajtad kívül Dzsudzsák Balázs és Youga is képes fazont szabni a játéknak. Ami nagy pozitívum, nem oltjátok ki egymás játékát…
Ez valóban így van, ismerjük egymás erősségeit, olvassuk egymás játékát, tudjuk, mire számíthatunk. Ha Balázsnál van a labda, tudjuk, indulnunk kell, mert jönni fog egy beadás – mint például legutóbb Zalaegerszegen, ahol zseniálisan ívelt Guerrerohoz, ez is mutatja klasszisát – Amos megtartja a játékszert, jó meglátásai vannak, pontos passzokat ad, én pedig mélységből indulva le tudok venni két-három embert. Szeretek velük lenni a pályán, mint ahogy Batik Bencével is, aki ad számomra egy magabiztosságot.
Télen sokszor került a neved az újságokba, azzal kapcsolatban, hogy külföldre szerződsz. Volt valóságalapja?
Kaptam két nagyon jó ajánlatot, az egyiket egy Serie A-s csapattól, a másikat a Ferencvárostól, de tudom az utam és ez az út jelenleg a DVSC. Mindig évekre előre gondolkozom, hiába jön egy kecsegtető ajánlat, az nem biztos, hogy hosszútávon kifizetődő. Menedzseremmel, Esterházy Mátyással, aki szerintem az egyik legjobb a szakmájában és maximálisan megbízom benne, egyetértettünk abban, hogy Debrecenben kell maradnom. Imádok a Nagyerdei Stadionban pirosfehér színekben futballozni, érzem a szurkolók szeretetét, jól érzem magam a cívisvárosban.
Az U21-es válogatottban rendszeresen számítanak rád, de a felnőttek közötti bemutatkozásod még várat magára…
Marco Rossi rendszeresen figyeli az NB I-et, ha egy játékos folyamatosan jó teljesítményt nyújt, számíthat arra, hogy behívja a válogatottba. Egy álmom, hogy pályára léphessek a nemzeti felnőtt csapatban, azért dolgozok nap mint nap, hogy ez ne csak álom maradjon. Én leszek a legboldogabb, ha majd jönni fog a meghívó, de nem e körül forog a gondolatom. Teszem a dolgom a klubomban, mindig a következő meccsre koncentrálok és úgy lépek pályára, hogy kihozom magamból a maximumot. A mester dönti majd el, mikor leszek méltó a válogatottságra, úgy vélem, mindennek eljön az ideje.
Szezon közben az edzéseké és a meccseké a főszerep, de jut idő a feltöltődésre?
Azért van szabadidőnk, bár az edzések után próbálom kipihenni a fáradalmakat. A párommal és csapattársaimmal, leginkább Vajdával és Dodóval (Bárány Donát – szerk.) szervezünk programokat. Van, hogy csak beülünk a belvárosi presszóba beszélgetni egy kávé mellett, de alkalomadtán egy kis szórakozás is belefér. Mikor lehetőség van rá, kimozdulunk Debrecenből, nagyon sok szép hely van Magyarországon, melyeket szeretnénk megnézni. Nyáron inkább külföld, legutóbb kedvenc helyemen, Görögországban jártunk, imádom a türkizkék tenget. De voltunk már Amerikában, Spanyolországban, ám szeretnék még több országba eljutni.
Idén világbajnokság. Nálad ki a favorit?
Én a portugáloknak szurkolok, gyermekkorom óta Ronaldo a kedvencem, nagyon örülnék annak, hogy látnám, ahogy magasba emeli a vb trófeát. Nem biztos, hogy ők a legesélyesebbek, de nagyon jó csapatuk van, benne van a pakliban, hogy ők nyerik a tornát.
Letelt az eltiltásod, pénteken már pályára léphetsz az MTK ellen. Mit vársz a meccstől?
Legutóbb lehet, mi voltunk jobb formában, úgy gondoltuk, nem lesz gond a Hungária körúton, aztán vereség lett a vége. Az MTK technikás csapat, kombinatív focit játszik, de meg kell találnunk ennek ellenszerét. Vannak rutinos játékosaik, mint Bognár vagy Kádár, de Molnár Ádinra és Kovács Patrikra is oda kell figyelni. Az U21-es válogatottból Ismerem őket, tudom, mire képesek. Az eredményeik alapján az utóbbi hetekben hullámvölgybe kerültek, ám bármikor képesek ebből kijönni, meglepetést okozni, nekünk az a dolgunk, hogy ebben megakadályozzuk őket és itthon tartsuk a három pontot.
Ha a bajnokság végén kérdezlek majd, mikor ülnél le elégedetten beszélgetni?
A bajnokság kezdete előtt azt mondtam volna, maradjunk benn, de már átfogalmazódott a cél. Szeretnénk minimum a top négyben végezni, ha ez sikerül, már elégedtett lennék. De még tíz forduló van hátra, és mint mondtam, mindig a következő meccsre kell koncentrálni, azt kell behúznunk, nem szabad azt a terhet magunkra tenni, hogy ott kell lennünk a dobogón. Kis lépésekkel haladunk előre, aztán meglátjuk, ez mire lesz elég, de bízom abban az élmezőnyben zárunk.
