Torda Vanessa: „igyekszem élni az adódó lehetőséggel”

A DVSC SCHAEFFLER kiváló kapusa még nem volt tizennyolc éves, amikor először pályára lépett az NB I-ben, Ann-Cathrin Giegerich sérülése óta pedig még nagyobb szerep hárul rá a gólvonalon.

0

4497-300x200 Torda Vanessa: „igyekszem élni az adódó lehetőséggel”Fotó: DVSC Kézilabda Akadémia

Olyan hirtelen történt minden… Torda Vanessa második osztályos korában kezdett el kézilabdázni, s még általános iskolába járt, amikor bemutatkozhatott a felnőtt másodosztályban. A nagykárolyi születésű hálóőr Érmihályfalván nőtt fel, majd játszott Nagyváradon is, elmondása szerint azonban Balmazújvárosban vált igazán éretté – a pályán és azon kívül egyaránt.

„Hétéves lehettem, amikor egy családi barátunk, aki kézilabdaedzőként dolgozik, felfigyelt rám – tekintett vissza a kezdetekre a Loki fiatal cerberusa. – Úgy vélték, jó alkatom van a sporthoz, ezért elhívtak egy edzésre, én pedig azonnal beleszerettem a kézilabdába. Aznap este úgy feküdtem le, hogy a legmagasabb szinten szeretnék játszani, s elhatároztam magamban, hogy mindent megteszek majd ennek érdekében. Romániában nem sok lehetőség volt a fejlődésre, ezért jöttem át Magyarországra, a másodosztályú Balmazújvárosban pedig már tizennégy évesen a felnőttekkel edzettem, ami gyors és éles váltás volt. Meg kellett szoknom a gyors tempót, de érzésem szerint sikerült, több mint három éven át fejlődhettem az akkori edzőm, Hornyák Lajos kezei alatt.”

Vanessának jól ment a védés, amire a DVSC Kézilabda Akadémiánál is felfigyeltek, a tehetséges hálóőr 2020 nyarán került Debrecenbe, a beilleszkedés pedig gyorsan és könnyen ment.

„Az első edzés előtt úgy izgultam, hogy remegett mindenem, mégiscsak az egyik legnagyobb magyar klubnál kellett helytállnom – ecsetelte Torda Vanessa. – Próbáltam élvezni is, de azért éreztem a súlyát, nagyon sok hiányosságom volt, amikor idekerültem. Szerencsére a szakemberek és a játékostársak is pozitívan álltak hozzám, Grega Karpan kapusedző mellett Köstner Vilmos, Kudor Kitti és Szilágyi Zoltán is rengeteget segített, hogy jobb emberré és jobb kapussá váljak. Erőnlétileg rengeteget fejlődtem, a ziccervédések az egyik erősségemmé váltak, Vili bácsi is sokszor dicsérte a technikámat, ami nagyon jól esett. Nem tudok olyan készséget említeni, amit ne fejlesztettek volna Debrecenben, a jövőben az átlövések védésében kell még javulnom. Grega szigorú, de egyenes, nagyon szeretek vele dolgozni, mert hasznos tanácsokat ad, számomra pedig nagyon fontos, hogy egy edző következetes és hiteles legyen.”

Ann-Cathrin Giegerich sajnálatos sérülése miatt tavasszal a felnőtteknél is rendszeres játéklehetőséget kap a tizennyolc esztendős Torda Vanessa, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy rászolgáljon Szilágyi Zoltán vezetőedző bizalmára.

„Az egyik szemem sír, a másik nevet… Sajnálom Anca sérülését, de boldog vagyok, hogy bizalmat szavaztak nekem, s igyekszem élni az adódó lehetőséggel. A fiatal játékosoknál különösen fontos, hogy mentálisan erősek legyenek, nemrég én is átestem egy mélyponton, ám azóta kitartóbbá váltam. Másféle meccsterhelést kapok a felnőttek között, mint az ifjúsági bajnokságban, erősebbek a lövések, dinamikusabb és kiszámíthatatlanabb a játék, sokkal gyorsabb a tempó. Kapusként így jobban kell összpontosítanom, de szeretem a kihívásokat, azért dolgoztam az elmúlt években, hogy az NB I-ben védhessek. Minden játékpercért hálás vagyok, s bár csereként nehezebb felvenni egy-egy mérkőzés ritmusát, azon vagyok, hogy jól szálljak be a mérkőzésekbe, amikor megkapom a lehetőséget. Régebben távlatokban gondolkodtam, de most igyekszem csak az előttem álló feladatokra koncentrálni, minden edzésen és a mérkőzésen a maximumra törekszem. Jól érzem magam Debrecenben, sok új barátra tettem szert, s bármit is hoz a jövő, állok elébe.”

P.G.