A felkészülési időszakban biztos volt, mikor átvillant az agyadon az előttetek álló bajnokság. Milyen gondolatok jártak a fejedben akkor?
Természetesen gondoltam az előttünk álló szezonra. Egy megfiatalodott kerettel kezdtük a felkészülést, többen visszatértek kölcsönből illetve az utánpótlásból is többen velünk készültek. Éreztük, új szelek fújnak, hiszen a szakmai stáb főleg saját nevelésű játékosokra épített. Pozitív érzésekkel vártuk a bajnokságot, hiszen a felkészülési mérkőzések jól sikerültek, jó formában éreztük magunkat. Sajnos kimondottan rosszul kezdtünk, ez talán betudható annak is, hogy több játékosnak még szoknia kellett az NB-1-et, a fiatalabb játékosok még nem rendelkeztek kellő rutinnal. Ez valószínű, rányomta a bélyegét az első két mérkőzésre. De taktikailag is védekezőbb felállásban játszottunk, nem a felkészülési mérkőzéseken mutatott támadóbb felfogásban. Szerencsére ebből a gödörből sikerült kikeverednünk.
Ezek voltak csak a problémák?
Úgy gondolom igen, de az is, hogy az elején még nem működtünk csapatként. Kellett idő, kellet néhány dolgot letisztázni, hogy előre tudjunk lépni játékban.
Mint csapatkapitány, rád milyen feladat hárult?
A megfiatalított csapatnál nekem is meg volt és van a felelősségem, mutatni a helyes utat és úgy tapasztalom, elfogadják a véleményemet, nem kell külön harcolnom ezért. Több tapasztalattal rendelkezek a futball terén náluk és megértik, csak pozitív dolgokat szeretnék átadni nekik, de azt is, hogy építőjellegű dolgok miatt szoktam szólni.
A Paks elleni mérkőzés volt a fordulópont?
Amit mondtam, hogy néhány dolgot a helyére kellett tennünk, erre a mérkőzésre már megvalósult, a csapat is jobban összeállt. Az a találkozó lehetett volna az első győzelmünk, mert elég véleményes büntetővel egyenlített a Paks. Helyzeteink is voltak bőven, ez a megváltozott taktikának köszönhető és érezhető volt a játékban a pozitív változás.
Jöttek az előző szezon első négy helyezettjei elleni találkozók. Milyen érzésekkel vártátok ezeket a mérkőzéseket?
Nem volt bennünk semmi félsz, de nyílván ott volt mindenkiben, hogy addig a bajnokság könnyebbik részén voltunk túl és jön az első négy helyezett csapat, ami nem ígérkezik könnyűnek. De úgy voltunk vele, mindig azzal a felfogással lépünk pályára mindenki ellen, hogy győzni szeretnénk. Úgy gondolom, az ellenük szerzett hét pont bizonyította, jó úton járunk.
A Ferencváros és Videoton mérkőzések után kezdett igazán jól játszani a csapat. Vagy ezt a két találkozót is ide lehet sorolni?
Én már a Paks elleni találkozót is ide sorolnám. Ezek a mérkőzések is bizonyították, a csapatban van tartás és lelkierő, jobb teljesítményt nyújtottunk, később már ez gólokban is megmutatkozott. A Vasas elleni idegenben megnyert találkozó nagy lökést adott nekünk, majd legyőztük a tavalyi bajnok Honvédot, akik majd egy éve veretlenek voltak. Ez egészséges önbizalmat adott a csapatnak és lendületbe jöttünk, ami eddig kitartott az Újpest ellen is, amit a helyzeteink alapján nyernünk kellett volna.
Jöttek a győzelmek. Mint csapatkapitánynak, a fiatalabbakra kellett hatnod, hogy a földön maradjanak?
Bandi bá minden alkalommal figyelmeztet minket erre, de nyugodtan mondhatom, a csapat nem ilyen beállítottságú, a fiatalabbak is helyén tudják kezelni a dolgokat. Tisztában vannak azzal, még az út elején járunk, ezt mi rutinosabb játékosok folyamatosan hangoztatjuk. Nem szabad nagy célokat vizionálni, mint bajnoki cím, EL-be kerülés, mérkőzésről mérkőzésre kell dolgoznunk, egy adott ellenfél ellen, amit hétfőn már lezárunk és készülünk a következő találkozóra. Ez a helyes irány, nem az a csapat vagyunk, aki periódusokban gondolkozhat.
Te és Jovanovic vagytok a két legrutinosabbak a csapatban. Együtt irányítjátok a fiatalabbakat?
Jova is abszolút profi mentalítású játékos, ő is a munkában hisz, könnyen össze tudtunk hangolódni, azonos szemléletet vallunk, úgy gondolom, ez a pályán is látszik. Ezt a szemléletet próbáljuk átadni a többieknek is.
Visszatérve a játékra. Ennyit jelentett a szerkezetváltás?
Bandi bával beszélgettem, jeleztem felé, az nem az én játékom, ha nagyon elől játszok, ezt ős is felismerte és visszább vont. Természetesen, csatárok hiányában szerette volna, ha előrébb megyek, de hamar tisztázódott, hogy nem a 10-es pozíció az enyém. Én hátulról tudok irányítani, ott kihozni magamból a legjobbat.
Jelenleg négy találattal vezeted a házi góllövőlistát…
Nyílván a rutinom miatt én rúgom a büntetőket, a szabadrúgások elvégzése java részt is hozzám tartozott, örülök, hogy sikerült ebből is betalálnom, a fejesgólom meg Bandi bá megérzésének köszönhető, mivel magas játékosok híján velem próbálkozott elől. Remélem, hamarosan már nem én vezetem a góllövőlistát, többen is megelőznek majd, bízok abban, a támadóink is elkezdik rugdosni a gólokat. Nem a gólszerzés az elsődleges feladatom, természetesen minden találatomnak nagyon örülök.
Visszatérve a büntetőrúgáshoz, Tisza Tibi is tökéletes végrehajtó, ma például ő végezte el az edzőmérkőzésen, mondta is, ez furcsa volt számára, a szabadrúgásoknál meg Ádámmal megbeszéljük, melyikünk végezi el. Nekem nem az számít, hogy ezeket mindet én rúgjam, mert én csapatban gondolkozok, számomra a csapat a legfontosabb.
Folytatás olyan téren lesz problémásabb, hogy mind a négy támadó sérült. Ezzel a középpályára nagyobb feladat hárul szerinted?
Lehetséges, de van még miből meríteni, hiszen támadóként bevethető Tisza Tibi, de vannak még a keretben tehetséges játékosok. Ezen a téren nincs okunk keseregni, egyébként is mindig az a legerősebb Debrecen, akik a pályán vannak.
Az akadémián minden feltétel adott ahhoz, hogy kineveljen tehetségeket és van több olyan fiatal játékos, akikben ott a lehetőség.
Az őszi szezon végére mivel lennél elégedett?
Ha ezt a céltudatos játékot tudnánk folytatni, a csapatnak továbbra is megmarad a tartása, látszik majd továbbra is mit akarunk játszani, akkor én boldog és elégedett lennék.
