Bényei Balázs: “a haverokkal rúgtuk reggeltől estig a bőrt”

A DVSC jobbhátvédje szerint a Békéscsabán lehúzott három esztendő során értékes tapasztalatokra tett szert, amit immáron a piros-fehéreknél igyekszik kamatoztatni.

0

dsc_0291_custom_-1-300x200 Bényei Balázs: "a haverokkal rúgtuk reggeltől estig a bőrt"

A tavasz neked és a DVSC-nek sem indult valami jól.

Sajnos a Balmazújvárossal vívott megyei rangadón megnyúlt a külső térdszalagom. Hasonló sérülést már a Békéscsaba játékosaként is összeszedtem, akkor kés alá kellett feküdnöm. Rákanyarodva a Lokira, a Dorog elleni kupameccsen már idehaza szerettünk volna megnyugtató előnyre szert tenni, de sok pontatlanság jellemzett bennünket. A továbbjutásért vért kellett izzadnunk, bár a dorogiak érdemét nem szeretném kisebbíteni, mivel harcos és kulturált futballal nehezítették meg a dolgunkat. A Puskás Akadémia otthonában szerzett pont bizakodásra adhat okot a folytatásra.

A javuló tendencia az Újpest ellen egy győzelemben csúcsosodhat ki szombaton.

A bajnokság egyik meghatározó csapata az Újpest, bár kissé hektikus forma jellemzi a lila-fehéreket. A fővárosiak kerete erős, főleg a támadóik veszélyesek. Bízom benne, hogy sok szurkoló jön ki a mérkőzésre, hiszen szükségünk van a drukkerek támogatására.

A bajnokságban érmesek is lehettek, míg a Magyar Kupában a végső győzelemre is van esélyetek.

Az NB I-ben a Fradi és a Videoton kiemelkedik, de a többi egylet gyakorlatilag egyforma erősségű. A Magyar Kupában a két nagyágyú már kiesett, így itt bármi megtörténhet.

Térjünk át a pályafutásodra. Úgy tudom, a közvetlen rokonságodban senki sem sportolt komolyabb szinten. Mikor döntötted el, hogy futballista akarsz lenni?

Igen, bizonyos szinten úttörőnek számítok a családban. Egy barátom mesélte, hogy edzésekre jár, és mondta, ha van kedvem, csatlakozzak hozzá, ekkor ötéves lehettem. Először Berettyán Gyula foglalkozott velem, később Mező József kezei alá kerültem, majd Kolozsi Sándorral dolgoztam.

A labdarúgáson kívül volt olyan sportág, amit kipróbáltál?

Nem, csak fociztam, ez is épp elég időt vett igénybe, de ez nem jelentett nyűgöt, szerettem edzésekre járni. Ha nem volt tréning, akkor a haverokkal rúgtuk reggeltől estig a bőrt a Tócóvölgyben, ahol felnőttem.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Debrecen védelmének meghatározó tagja vagy, de mindig hátul vettek számításba?

Eleinte a középpályán jutottam szóhoz, de az idő múlásával egy sorral hátrébb kerültem.

A cívisvárosban sokáig kellett várnod az áttörésre, így gondolom, a békéscsabai kitérőből sokat profitáltál.

Valóban, nagyon hasznos három évet töltöttem Békéscsabán, ahová 24 évesen Zoran Spisljak vitt magával, miután a Létavértessel megnyertük az NB III-at. A mai napig hálával tartozom neki, hogy bizalmat szavazott nekem. Az első év nagyon szépen alakult, hiszen feljutottunk az NB I-be, ami főleg a remek csapategységnek volt köszönhető. Sajnos az élvonalban már fejetlenséget tapasztaltam a klubnál, a vezetőség kétségbeesetten igazolt, ennek köszönhetően pedig nem alakult ki olyan közösség, mint az előző idényben, így nem is sikerült kiharcolnunk a bennmaradást. A kiesést követően sem rendeződött a helyzet, nem jöttek az eredmények, ám az idény végéhez közeledve Boér Gábor személyében egy fiatal edző vette át az irányítást, ami jó döntésnek bizonyult. Mindent egybevetve értékes időszak volt a csabai, ugyanis emberileg és sportszakmailag is sokat fejlődtem.

Debreceniként még azt a bravúrt is véghezvitted, hogy a Békéscsaba csapatkapitánya lettél.

Ez egy nagyon érdekes történet, mivel a megbízatásom csupán egy mérkőzésre szólt. Az előző szezonban annak ellenére is megkaptam a csapatkapitányi karszalagot, hogy akadtak a keretben „őscsabai” futballisták. Ez a döntés sok drukkernek nem tetszett, és a negatív hangok eljutottak a vezetőkhöz, akik ennek hatására változtattak. Túlságosan nem érintett meg ez a kálvária, mivel akkoriban elég zavaros volt a békéscsabai közeg.

Köztudott, hogy a viharsarki és a hajdúsági fanatikusok „nem esznek egymás tenyeréből”. Téged nem szidtak debreceni származásod miatt?

Szerencsére azért, mert DVSC-nevelés vagyok, egyetlen alkalommal sem bántottak a szurkolók. Olykor a meccseken felcsendültek olyan rigmusok, amelyekben szidták a Debrecent, ez eleinte kicsit zavart is, de tisztáztam magamban, hogy ez nem nekem szól.

A csabai időszakod alatt számítottál arra, hogy visszatérhetsz Debrecenbe?

Amikor búcsút intettem a DVSC-nek, elsősorban az motivált, hogy minél több játéklehetőséget kapjak. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az idő múlásával nem jutott az eszembe, hogy milyen jó lenne ismét otthon futballozni.

Végül a vágyad beteljesült, hiszen 2017-ben visszaköltözhettél a cívisvárosba.

A kiesést követően a Békéscsabával olyan szerződést kötöttem, amelyben volt egy opció, ha élvonalbeli csapat keres, szabadon eligazolhatok. Nagyon nem kellett csábítaniuk a debrecenieknek, én ifjabb Szima Gáborral egyeztetettem, míg az ügynököm az elnök úrral tárgyalt. Herczeg Andrással már akkor beszéltem, mikor pont került az ügy végére, a vezetőedző azt mondta, hogy tárt karokkal várnak. Sokan talán nem örültek annak, hogy a Loki a másodosztályból csapott le egy futballistára, de erre a sztereotípiára is szerettem volna rácáfolni.

A beilleszkedés zökkenőmentesen ment?

Nem volt ezzel probléma, mindenki kedvesen fogadott. A keret többségét ellenfélként ismertem, de Ferenczivel, Bereczkivel, Sóssal, Kinyikkel és Kutival korábban csapattársak voltunk, míg Bódival még az utánpótlásban szerepeltünk egy csapatban.

Egyébként az öltözőben kik a hangadók?

Tőzsér Danit nyugodtan nevezhetjük vezérnek, hiszen ő a csapatkapitány, de emellett komoly rutinja is van. Mészáros Norbi kicsit csendesebb, ám amikor megszólal, mindenki figyel rá. Rajtuk kívül még Ferenczi Janit is kiemelném, hiszen jól rálát a dolgokra.

Hogyan jellemeznéd magad?

Fegyelmezett vagyok, ez a pályán és a magánéletben egyaránt jellemző rám. A saját érdekeim helyett a csapat érdekeit helyezem az előtérbe. Emellett a párharcokba bátran belemegyek, nem tartom magam ijedős futballistának.

Már kitértünk arra, hogy kis túlzással 24 évesen indult be a karriered. Későn érő típusnak tartod magad?

Nehéz erre válaszolni, hiszen az utánpótlásban meghatározó embernek számítottam. Mezőkövesden a 2012/13-as idényben csak ritkán vetettek be, de amikor lehetőséget kaptam, éltem vele. Lehetne azon elmélkedni, mi lett volna, ha már fiatalabb játékosként debütáltam volna az NB I-ben, de elégedett vagyok, és nincs okom a kesergésre.

Sok értelme valóban nincs a búslakodásra, főleg annak tükrében, hogy ideális futballistakorban vagy.

Reményeim szerint még több éven keresztül tudok az első osztályban a Loki színeiben szerepelni. Azt ígérhetem, hogy minden fellépésemen a maximumot fogom nyújtani. A válogatott szereplésre nem látok sok esélyt, hiszen több jó képességű fiatal szerepel a posztomon.

A szabadidődet mivel töltöd?

A feleségemmel gyakran járunk fallabdázni, emellett a CrossFitre is szakítok időt, hiszen jó feszültséglevezető, valamint a futballban is hasznosítani tudom. A komolyabb rangadókat megnézem a tévében, de nem jellemző rám, hogy reggeltől estig a meccseket figyelem. Amúgy AC Milan-szurkoló vagyok, így a milánóiak találkozóit mindig végigizgulom.

Ha már szóba hoztad a párodat, mióta vagytok együtt?

Hét évvel ezelőtt ismerkedtünk meg, tavaly házasodtunk össze. Elég nagy lagzit szerveztünk, közel 170 vendég ünnepelt velünk, korábbi és jelenlegi csapattársaimat is meghívtam a nagy napra.

Párod életében a sport mennyire játszik jelentős szerepet?

Korábban hosszú időn keresztül táncolt, de utána a tanulást részesítette előnyben, a Debreceni Egyetemen vegyészmérnökként végzett. A meccseimre örömmel jár, tetszik neki a közeg, és a szüleit is sikerült „megfertőznöm” a labdarúgással.

B.Á.